Sikertelen volt az első uniós esztendőnk

Sikertelenül zárult hazánk uniós tagságának első esztendeje. Számunkra egyértelműen negatív a be- és kifizetett pénzek egyenlege. Még a rendelkezésünkre álló szerény lehetőségeket sem használtuk ki, az idei első negyedév végén is 126 milliárd forint uniós támogatás parkolt az államkincstárban – állapította meg lapunknak adott interjújában Nógrádi Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, Mórahalom polgármestere.

Mit gondol az uniós alkotmány francia és holland elutasításáról?
– Kudarcnak tartom. Az elutasítás fő okát abban látom, hogy nem sikerült megtalálni az európai identitás és a helyi, mindennapi élet problémái között az összhangot.
– Vannak, akik már a közösség széthullását rebesgetik…
– Az Európai Unió csakugyan politikai és pénzügyi válságjeleket mutat. Megújulásra van szükség ahhoz, hogy közös európai gondolat népszerűségének csökkenését meg lehessen állítani. A tagállamok és polgáraik mindennapi problémáit kellene hatékonyan orvosolni.
– Úgy tűnik, az EU alapelvei közül csak azok valósultak meg, amelyek a 15-ök érdekét szolgálják. A szabad munkavállalást például a tagállamok döntő többsége korlátozza. Beszélhetünk így egyenlő feltételekről? Hol itt a szolidaritás?
– Való igaz, hogy a gazdagabbak a szegényebbektől elszívják az „agyakat” és az ügyes kezeket, vagyis a diplomásokat és a szakmunkásokat, s megindul a legújabb kori népvándorlás. Pedig ezekre az emberekre a hátrányosabb helyzetben lévő régiókban volna szükség.
– Egyes támogatásokban is versenyhátrányban vagyunk.
– Igen, ez így van. Gondoljunk csak a mezőgazdaságra. A Koppenhágában aláírt csatlakozási szerződésben meghatározták, hogy más uniós gazdákhoz képest csupán egynegyednyi területalapú támogatás jár a magyar termelőknek, miközben azzal is szembesülhetünk, hogy a régi tagállamok agrárgazdaságai jelentős erővel próbálják elfoglalni a magyar piacot. Ezt pedig csak tetézi a magyar kormány azzal, hogy a kevés támogatást sem fizeti ki. Azokat a szakmai lépéseket sem tesszük meg, amelyek minimális védelmet biztosítanának a tisztességtelen szereplőkkel szemben. Az agrárium mindezek miatt jelentős válságban van.
– Martonyi János korábbi külügyminiszter azt mondta, hogy a magyar mezőgazdaság nyertese lehetne a csatlakozásnak, ha a lehetőségeket kihasználnánk.
– Valóban. Az EU közös agrárpolitikája azt mondja: termeljünk mindent ott, ahol a legolcsóbb. Ne támogassuk a gazdálkodást azokon a területeken, ahol nincsenek meg ehhez a megfelelő adottságok. Ha ezt az elvet vesszük alapul, az unió élvonalában, az első öt ország között lehetnénk a források megszerzése terén. Több olyan prémium termékünk – hungaricumunk – van, amelyek megfelelnek a közös agrárpolitika kritériumainak. Meg kellene határozni a magyar agrá-rium stratégiai céljait, meg kellene változtatni az ágazat szerkezetét. Piacvezetők lehetnénk például Európában a zöldség-gyümölcs termelésben ugyanúgy, miként a hollandok a kertészeti termékek területén.
– Milyennek ítéli meg Magyarország egyéves uniós tagságát?
– Sikertelennek tartom ezt az időszakot. Ha a nemzeti felkészültségről kellett képet adni, akkor jól vizsgáztak a magyar pályázók. Másfelől költségvetési szempontból negatív lett a szaldó! Befizettünk 133,2 milliárd forintot az EU költségvetésébe. Ezzel szemben 91 milliárd forintot fizettek vissza nekünk, vagyis a magyar egyenleg mínusz 42,2 milliárd forint. A kormányzat az egyenleg számításába olyan korábbi programpénzeket is beleszámolt, amiket nem kellett volna. Emellett ide könyvelte az egyszeri, rendkívüli uniós pénzvisszatérítést is. Az általam megjelölt hiány egyébként pontosan megegyezik a kabinet tavaly áprilisban készült belső anyagában leírt számokkal. Csakhogy a kormány nem erről, hanem egy 76 milliárd forintos pluszról beszél. Az államkincstárban márciusban 126,6 milliárd forint ki nem fizetett uniós támogatás „parkolt”. Holott erre az önkormányzatoknak, vállalkozásoknak nagy szüksége lett volna. Sajnos, a kormányzati retorika része, hogy az igényekről beszélnek, és nem a valós kifizetésekről. Utóbbi ugyanis elég szerény mértékű. Március végéig több mint húszezer pályázat érkezett be. Ezekből 6700-at támogattak, a leszerződött projektek száma 3480 darab. A kifizethető 676,27 milliárd forinttal szemben mindössze 10,14 milliárdot fizettek ki az első negyedév végéig. Utolsók vagyunk az egy főre jutó kifizetésekben a tíz csatlakozó ország közül. Mindössze 16 euró, azaz négyezer forint kifizetés jutott egy állampolgárra. Miközben például a Baltikumban – ugyanígy számolva – 105 eurót fizettek ki.
– Mennyiben játszanak szerepet a kifizetések körüli gondokban az intézményrendszer hibái?
– Van öt irányító hatóság és 25 közreműködő szervezet, amelyek a pályázatokkal foglalkoznak. Ez még nem is lenne baj, de egy irányító hatóság több minisztériumhoz tartozik. A tárcák szerepvállalása sokszor koalíciós alkudozás eredménye, vagy egyes szakmai érdekcsoportok közbenjárására változik. Emiatt az irányítás és az ellenőrzés kesze-kusza, koordinálatlan. A pályázati kiírások, a szerződések, az eljárásrendek nem egységesek. Olyan bürokratizmus épült ki, ahol nem a feladatok, a problémák megoldása a cél. Nem azzal vitatkozom, hogy eljut-e a pénz a vállalkozásokhoz, az önkormányzatokhoz, hanem azzal, hogy mikor kerül erre sor. Ha ugyanis késve, az hátrányt okoz. Ha a gazdálkodó nem kapja meg a pénzét akkor, amikor vetni kell, máshonnét kell elvonnia forrásokat, ha pedig erre nem képes, csődbe megy.
– A kormány egyeztetéseket kezdeményezett a pártokkal a Nemzeti fejlesztési terv – 2006-tól 2013-ig tartó – második ütemével kapcsolatban. Hol tart ez a folyamat?
– Miközben a kormány politikai egyetértést emleget, egyáltalán nem tárgyal az ellenzékkel e témakörben sem. Pedig e fejlesztési terv a következő kormányok alatt valósulhat meg, így mindenképpen szükség lenne egymás véleményének a megismerésére, a valódi egyeztetésre.