A gongütés után

2005. 07. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha már az időközi miniszterelnöknek múlt pénteken sehogyan sem sikerült a demokratikus ellenzék vezetőjét az érvek és számok csatájában legyőznie, jó szokása szerint a baloldal a történtek utólagos (át)értelmezésével próbálja a maga javára billenteni a mérleget. Jó szokása szerint a jobboldal pedig erre a kísérletre nehézkesen reagál. Mintha újdonság lenne a kormányoldal agresszív értelmezési kampánya, amelyhez a média véleményvezéreinek többsége hű segéderőként asszisztál.
Szubjektív értékelésem szerint Orbán Viktor azzal kerekedett felül az ellenfele által kiprovokált összecsapáson, hogy ő állt elő hamarabb konkrét és részletesen megindokolt javaslatokkal. Ezek meglepték a miniszterelnököt – arcjátéka is erről árulkodott –, olyannyira, hogy a vita közben említett saját indítványairól végül egyszerűen megfeledkezett. Helyettük azt a polémiát erőltette, amit 2002-ben és azóta többször lejátszottak a felek az otthonteremtés, az adózás vagy a családtámogatások ügyében. Az elhangzottak a kormányfő hirdetett szándéka ellenére azt bizonyították, hogy politikai nézetkülönbségek nem mindig tisztázhatók száraz adatközléssel, a számok nyelvére néha egyenesen lefordíthatatlanok. Az MSZP nyugdíjastagozatának költséges újsághirdetése meg kiváló példa a statisztikai adatok ravasz csoportosításával előadott politikai manipulációra.

A hazug mítoszok fenntartásához egy idő után már számokra sincs szükség; elég, ha politikusok és tekintélyesnek gondolt szakértők, közgazdászok sulykolnak egy-egy állítást: Bokros Lajos megmentette a magyar gazdaságot, a Fidesz-kormány csorbította a parlamentáris demokráciát, vagy a 2002-es népbarát költekezés szükségképpen billentette meg az egyensúlyt. Maradjunk ez utóbbinál, hiszen az ügyet a Gyurcsány–Orbán- találkozón is érintették a felek. A szocialisták három éve kétségbeesésükben ígérték túl magukat, de a kormányzásuk első száz napjában jórészt végrehajtott lépéseket túlzás koherens programot feltételezve jóléti rendszerváltásnak nevezni: az pusztán egy sikeres szavazatvásárlási akció volt. De a pénz végül is jó helyre került: hiba volna a közszférában dolgozók vagy a nyugdíjasok nyakába varrni a gazdasági nehézségeket. Ha lett volna ehhez szükséges átgondolt programja és tehetsége a Medgyessy–Gyurcsány–Kuncze-kormánynak, akkor az egyszeri nagy kifizetés államháztartási hatását hamar korrigálják. Nem a száznapos csomag, hanem a kormányzó erők tehetetlensége szűkítette tehát a gazdasági mozgásteret, hiába mutogat az adatokkal trükköző miniszterelnök itt is az Orbán-kormányra. A baloldal régóta azt sugallja, hogy a 2002-es nagy jövedelemnövekedés kizárólag a koalíció, míg a hatalmas hiány egyedül a Fidesz műve. A mostani vitában ezt a képtelen állítást is sikerült hiteltelenítenie a volt kormányfőnek.

Gyurcsány és Orbán összecsapását sokan bokszmeccsként ábrázolták. A hasonlatnál maradva: senkit sem ütöttek ki, de pontozással kihirdethető a győztes. A koalíció intenzív utókampánya a Fidesz elnöke állításainak cáfolatára a kormányfő pontozásos vereségének beismerése. A miniszterelnök és emberei most ugyanazt teszik, mint a gazdákkal kötött tavaszi megállapodáskor: utólag, a saját szájuk íze szerint értelmezik az eseményeket. Olyan ez, mintha a bokszoló a gongütés után próbálná megütni a kezeit leeresztő ellenfelet. Az ellenzéknek nem árt tudnia: ezért csak a ringben jár leléptetés, a politikában nem.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.