A költő Lorand Gaspar mindenkori hazatérései

Szepesi Attila
2005. 07. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lorand Gaspar francia költő, a Francia Akadémia költői nagydíjának kitüntetettje 1925-ben Marosvásárhelyen született. A nácik 1944-ben lágerbe hurcolták, később élt Jeruzsálemben, majd – mind a mai napig – a francia fővárosban. A Látó című marosvásárhelyi folyóirat közli most a szerző Boldog Arábia és más útijegyzetek címmel napvilágot látott könyvének egyik fejezetét Koros Fekete Sándor fordításában. A Hazatéréseim Erdélybe című esszéfüzérben összekeveredik a múlt meg a jelen, a család szétszóratása, a lágerek – kinek orosz, kinek német jutott –, földjeik elkobzása, menekülésük és a szerző gyerekkori emlékei hegyi pásztorokról, fekete kenyérről, barátokról és szellemi példaképekről, sanda árulókról és mindenkori ködlovagokról.
„Rájöttem, hogy úgy beszélek a székelyekről, mintha mindenkinek tudnia kellene, kik ők, hol élnek és honnan származnak. Mondjuk el rögtön azt, hogy magyarok, a magyar nemzet és nyelvközösség tagjai tizenegy évszázad óta. Az, hogy mindmáig megőrizték nem csak sajátos jegyeiket, de eredeti kultúrájukat is – társadalmi szokásaikat, népművészetüket, építészetüket és irodalmukat –, annak tudható be, hogy mindig is összefüggő, összetartó egészként tekintették magukat a magyar nemzeten belül, és ragaszkodtak megkülönböztető vonásaikhoz…” – mutatja be a székelyeket Gaspar a francia olvasóknak. Értekezik aztán Csoma Sándorról, meg Révai Miklósról, Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról meg Aragóniai Beatrixról. Eltűnődik a gyergyói hegyek kies szépségén, a Tisza kanyarulatain, aztán a mohácsi tragédián és a XVII. századi Temesvár eleven életén. Aztán végigsétál utóbbi városon, mely valaha „Európa egyik legszebb és legtisztább városa volt” – és keserűen konstatálja, hogy „az útfelületek, a járdák a pusztulás előrehaladott stádiumában vannak, tele műanyag palackokkal és csikkekkel (azt hiszem, még soha sehol nem láttam ilyen hatalmas mennyiségű cigarettacsikket)”. Tűnődik az erdélyiek életerején: az emberek dolgozni és teremteni kívánnak annak ellenére, hogy örökké hadakozniuk kell sanda előítéletekkel, hivatalokkal és korrupt politikusokkal. Végigsétál szülővárosán, Marosvásárhelyen, de bekukkant Olténiába is, ahol ódon kolostorok között bolyong, majd a franciává lett nagy szobrász, az oltyán születésű Brancusi művének forrásvidékét járja körül a Zsil romantikus völgyében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.