A média gyarmatosítása

Felesleges a kását kerülgetni: a kormánypártok elkezdték az intenzív választási felkészülést, minden lehetséges, még nem teljesen ellenőrzött médiaszeletre rátéve a kezüket, bevégezve a médiagyarmatosítást. Erre kétségkívül rá is vannak szorulva: a kormányzásuk minden területen sikertelennek mondható: ha a puszta tényekkel, s nem a látszatokkal kellene harcba indulniuk, borítékolhatnák a biztos vereséget. A média viszont a látszatok birodalma, s egyszer már sikerült délibábos technikákkal megragadniuk a hatalmat.
Az ORTT – az alkotmányos nonszensznek is beillően lényegében jogi felügyelet nélkül működő médiahatóság – Kovács György elnök törvénytelen első fordulóbeli voksolásával és a kormányoldalra immár rendszeresen átszavazó MDF-delegált, Wéber János menetrendszerű szívességével öt évre meghosszabbította a TV2 és az RTL Klub műsorsugárzási koncesszióját. Olyan feltételekkel, mint 1996-ban; s olyan tarifával is – mintha azóta nem is lett volna Magyarországon infláció. A koncesszióról nem kellett volna idén döntenie a testületnek. A koncesszióról – nyilván rendes, piacgazdasági hozzáállással, más pályázóknak is teret és lehetőséget engedve – jövőre kellett volna döntenie a testületnek. Az árakat esetleg feljebb srófolva, más – össznemzeti – szempontokat is figyelembe véve. Bele lehetett volna például venni a kiírásba az időközben felhalmozódott tapasztalatok alapján, hogy az a versenyző, amely Anyacsavar-jellegű társadalombomlasztással vagy élő egyenesben közvetített koituszszal száll versenybe a mindenható nézettségért, azonnal és automatikusan csomagolhat. Ilyesmi fel sem merült: az a grémium minősítette a két nagy médiacéget minden lehetséges médiaversenyzők legjobbikainak, amely lassan órákra kénytelen elsötétíteni e kereskedelmi tévék képernyőjét válogatott kihágásaik miatt. Arra nézvést, hogy miért kellett előre hozni a döntést, az az egyetlen támpont, hogy a versenyzők nem szerették volna rácsúsztatni az eljárást a választási kampányra. Így viszont banánköztársaságba illő megoldás született: a „rá nem csúsztatott” döntés következtében, a meghosszabbított koncessziónak köszönhetően a hálás befutók aktívan befolyásolhatják a kárhoztatott kampány kimenetelét. Ehhez még kíváncsi állampolgárként annyit tennék hozzá: a magam részéről lelkesen támogatnám egy olyan parlamenti vizsgálóbizottság felállítását is, amely egyes ORTT-tagok megmagyarázhatatlan vagyongyarapodásának mesés körülményeit vizsgálná.
A két országos kereskedelmi tévével ezek után – szerény véleményem szerint – nem lesz probléma: sikerült a Horn Gyula által összeeszkábált konstrukciót átmenteni, s ebben az országban (amely ernyedten fogadja be egy kvázi médiaverseny változatos híreit) még azt sem igen firtatja senki, hogy a tulajdonos tulajdonosainak szintjén milyen átfedések vannak az állítólagos öldöklő verseny mögött. Mindez azonban kevés: Gyurcsánynak és Kunczének lehetőleg minden kell. Például a köztévé, szőröstül-bőröstül. Itt megint az MDF szerepe domborodik ki. Korábban, a régebbi jobbközép párt nyilvánvaló kollaboráns médiaalkuinak bírálata után jóravaló politikusok is kikérték maguknak, hogy e sanda húzásokat tudatosnak, s nem idétlenségnek, szakmai hozzá nem értésnek állítom be, mint ahogy ők ezt a politikai árulást (amely a szómágia ellenére sem „a normális Magyarország” velejárója) látni szerették volna. Azóta más az ábra: Katona Kálmán pártalelnök nem zárta ki a koalíciókötést a balliberális erőkkel. E fénytörésben az MDF média-együttműködése az MSZP-vel és az SZDSZ-szel nem egyéb, mint a Fidesz-ellenes nagykoalíció gyakorlóterepe. Emlékezzünk: annak idején Dávid Ibolya „meglepődött”, amikor a nyolctagú „furcsa csonka kuratórium” – benne a négy (!) MDF-es kurátorral – elnökké emelte előbb a csúful távozni kényszerült Ragáts Imrét, majd pedig Rudi Zoltánt. Ma már nincs szüksége az elnök asszonynak efféle színjátékra. Voltaképpen az is érdektelen, hogy az MDF bizalmát folytatólagosan kiérdemlő Wéber János Dáviddal konzultál-e voksolásai előtt, vagy megelégszik mondjuk Kónya Imre önzetlen tanácsaival. A végeredmény a lényeg: a kormánypártok a fórumos szívességeknek köszönhetően szinte mindenütt hozni tudják a kétharmadot.
Makacsul tartja magát az információ, hogy Rudi Zoltán MTV-elnökké való emeléséért az ötvenszázalékos kuratóriumi képviselettel bíró törpe párt megkérte az árat. A fórumhoz közel álló régi televíziós szakember, Dobos Menyhért kissé karanténszerűen ugyan, de sokáig irányíthatta a közéleti igazgatóságot. Eme alkunak köszönhetően a balliberális fősodorba nem illő műsorkészítők az „ahogy lehet” filozófiáját követve, szinte láthatatlanságba szorítva dolgozhattak, de dolgozhattak. Aztán az igazgatóság hatóköre olvadni kezdett. Megszűnt az Élesben, majd a Jelentés című műsor. A megszorítások áldozatává vált a Heti Mozaik. A Napi Mozaikot ősztől kétórásról egyórásra csonkítják. Az Aranyfüstöt az m2-re száműzik. Úgy tűnik tehát, hogy a hála a média világában sem politikai kategória. Úgy tudni azonban, hogy már magát Dobost is a kesztyű bedobásának gondolata foglalkoztatja, miután szabadsága alatt, távollétében kiszervezték alóla a közéleti híradókat is, s ezt a tényt egy szakszervezeti anyagból kellett megtudnia. Politikai hatás szempontjából ez jelentős falat: a napi három körzeti híradó közel egymillió embert ér el naponta, s hat körzeti stúdió működik. Ha igaz a hír, hogy az új körzeti főszerkesztőség vezetésének várományosa Dorogi Sándor, a szocialista kötődésű volt MTI-elnök, aligha lehetnek kétségeink afelől, mennyire lesz ez a műsorcsokor az ellenzéki vélemények megszólaltatásának terepe. A „128 elbocsátott rádiós” szlogenjét még ma is fújjuk, a konzervatívnak mondható „hősi médiahalottak” azonban számolatlanok. Emlékezzünk legalább a legutóbbiakról. Július 12-én lejárt a határozott idejű szerződése öt, szakmai hozzáértését korábban frekventált műsorokban bizonyító televíziósnak: Halász Zsuzsának, Regős Zoltánnak, Kakuk L. Tamásnak, Élő Gábornak és Dézsy Zoltánnak. Többek között híradóztak, az azóta megszüntetett A Hetet csinálták – emlékezetesen. Három perc alatt vált meg tőlük Simon András alelnök. Nagyon sajnálta, hogy a Magyar Nemzetből kellett megtudniuk, hogy az MTV szorult helyzetében nincs mód szerződéshosszabbításra, de a hír igaz – szellemeskedett. Prima Primissima-díjas cinizmus.
Ne feledjük az alapképletet: a köztévé és a közrádió elsősorban az adóforintokból működik – főleg, miután a Medgyessy-kabinet választási ígéretnek álcázva, a politikai gyeplő szorosabbra vonásának szándékával eltörölte a készülékhasználati díjat. Vagyis az ellenzékre szavazó adófizetők forintjait is költik. Ehhez képest az ország több mint a fele lényegében ki van rekesztve a közszolgálatból: szinte tökéletes az MSZP gazdasági és az SZDSZ tematizáló monopóliuma. Így értelmezhető Gellért Kis Gáborék dühödt támadásai Hollós János ügyvezető elnökösködése ellen: a pártutasítás értelmében a Magyar Rádió még hiányzik a közszolgálati monopóliumhoz. A Wéberrel megtámogatott ORTT most az úgynevezett Demokrácia csatornát is megszavazta az eladósodott MTV-nek. Van egy lakmuszpapírmódszer arra, hogy nem egy újabb választási propagandafórumot finanszíroz-e meg közpénzből a baloldal. Ha a Magyar Nemzet munkatársai ebből is ki lesznek rekesztve, mint a köztévéből általában, nyugodtan nevezhetjük az új pénzköltőhelyet Demagógia csatornának.