Állatfejezetek

Alámerült Atlantiszom

Pápától délnyugatra, Veszprém és Vas megye határán, a Marcal jobb partján fekvő Külsővat község temploma előtt soha nem álltam volna meg, ha nem kapok egy kedves levelet és egy tanulmányt Körmendy Kingától. Ebből megtudtam, hogy bent középkori emlékek találhatók, s azt is, hogy a jelenlegi templom – az 1870-es oltárkép erre is utal – patrónusa a középkor egyik különösen kedvelt szentje, Antiochiai Szent Margit. A III. században élt, 270-ben mártírhalált halt szent leány tisztelete Franciaországból terjedt szét Európára. Erdélyi Zsuzsa egy moldvai asszonytól gyűjtött is egy vele kapcsolatos bajelhárító imádságot. Az oltárképen is, az imádságban is a szűz leány, Szent Margit találkozik sárkányokkal. Neve latinul gyöngyöt jelent. „Ezért is ábrázolták gyöngykoszorúval – írja Erdélyi Zsuzsa –, amint az előtte heverő sátánt kereszttel lefegyverzi. Mivel a gyöngynek a középkorban vérzéscsillapító erőt tulajdonítottak, ezért Szent Margit a vérzésben szenvedő asszonyok védőszentje lett. Magyarországon tisztelete a XIII. századtól mutatható ki.”
A török pusztítás számos, tiszteletére épített templomot megsemmisített. Az újjáépített és nevét viselő templomok azonban rendelkeztek középkori előzményekkel. Külsővat esetében is így volt. A templom és a falu történetéből azt is tudjuk, hogy az 1700-as évek végén újjáépítették. Ehhez nemcsak az elhagyott pórszalóki templom köveit szállították ide, hanem Merse filia határában a teljesen elpusztított Hímeskő falu templomának alapjait is beépítették az anyaegyház falaiba. Mindenesetre 1994-ben, a templom tatarozása során a torony melletti jobb oldali oromháromszögben Árpád-kori faragványok kerültek elő. Az itt talált leletegyütteshez tartozik négy homokkő ökör-, kos-, oroszlán- és emberfejes kockafejezet. „A késő román korban állatfejeket apotropaikus értelemben helyeztek a templomra, szerepük a védelem, a bajelhárítás volt” – írja Kozák Károly. Az állatfejes fejezeteket általában észak-itáliai, lombardiai eredetűnek tartják, amely a német romanika sajátosságaival együtt hatott a magyarországi építészeti plasztikára.
A külsővati leletegyüttest faragásának igényessége, színvonala kiemeli a falusi templomokra jellemző átlagos színvonalú épületszobrászati alkotások közül, állítja tanulmányában Körmendy Kinga, s erre utal ez a kép is, amelyen egy kos- és egy ökörfejes faragvány látható. Olyan templom részei lehettek, amely építtetőjének módjában állt az átlagosnál tehetségesebb mester kiválasztása és megfizetése. Az építtető e mester által üzen nekünk, ha töredékesen is, jelképek által, immár homályosan.