Tusványos szervezői már a tábor első napján azt tanácsolták, senki se aludjon többet három-négy óránál, különben biztosan lemarad valamelyik kihagyhatatlan programról. A tanácsot betartva éjszakánként alig lehetett beférni a „központi csűrbe”, vagy közel férkőzni a nagyszínpadhoz, még ha sokak szerint zenében lehetett volna erősebb is a felhozatal. Szegény Boban Markovics meg tüdőgyulladást kapott, így nem lehetett ott a záróbulin. Eljött azonban többek között a Ghymes, a Kormorán, a Nox, a Hot Jazz Band, a Zanzibár, a Szászcsávási cigányzenekar, valamint a román Shukar Collective és a Vita de Vie. Legrosszabbul az utóbbi, alternatív rockzenét játszó csapat járt, hiszen alig pár perccel színpadra lépésük után akkora vihar tört ki a mesés hegyek ölelésében fekvő vidéken, ami még a szélsőséges időjáráshoz szokott tusnádiakat is meglepte. Aki csak tudott, házába vagy valamelyik kocsmába menekült, ahol aztán a gyertyafénynél – merthogy villany reggelig nem volt – külön tanulmányt megérő társasági élet bontakozott ki. „Elnézést, van valakinél mobiltelefon?” – lépett be egy bőrig ázott fiatalember a Gyöngyvirág névre keresztelt söntésbe, majd visszafogott hangon úgy folytatta: „merthogy egy emberre rádőlt egy fa, amitől kissé fájlalja az oldalát”. Kint áll a mentő a ház előtt – szólt a sötétből a válasz, mire a fiatalember higgadtságából mit sem veszítve visszaballagott az esőbe. A helyzet azért nem kis ijedtséget okozott, ám hamar kiderült, szerencsére senkinek sincs komoly baja. Ez persze nem sokon múlt, hiszen ha nincs az útban egy villanypózna, akkor a kidőlő hatalmas fenyőfa kettéhasítja a kis házikót, melyben épp öten várták a vihar távozását.
Reggelre aztán – mintha mi sem történt volna – helyreállt a tábor rendje, folytatódtak a programok. Az előadások közül az egyik legizgalmasabb a külsőleg egy katonai hadműveletet idéző, ám valójában egy nagyon is békés célt, a hálózatfejlesztést körüljáró előadásnak otthont adó régiófejlesztési sátorban zajlott. Mikola István, a polgári kormány egészségügyi miniszterének előadása a kérdéshez ugyan csak érintőlegesen kapcsolódott, ám lebilincselő erővel mutatott rá – többek között a nemzeti tudatot és a hitet hiányolva – a magyar társadalom betegségeire. Az előadás előtt a program házigazdája, a fejlesztési tanácsadással foglalkozó Molnár György elmesélte, munkájuk célja az, hogy a Kárpát-medencében működő intézmények, kezdeményezések egy kiterjedt hálózat részei lehessenek, részeként egy jövőközpontú nemzeti fejlesztéspolitikának. Mint rámutatott, a határon túli magyarlakta térségek fejlesztési régióként való értelmezése, hálózati programokkal történő fejlesztése fontos lépés az önrendelkezés irányába. Az európai fejlesztéspolitika céljai közé jól illeszkedő kezdeményezés – melyhez a felnőttképzési hálózatépítés már mintaként szolgál – a hátterét képezheti a magyar gazdaság expanziójának és a nemzeti kultúra ápolásának is – tette hozzá.
Kissé talán meglepő, hogy szerdán főként tizen-, huszonéves fiatalokkal telt meg az a sátor, ahol Lőrincz Csaba külügyi főtanácsadó moderálása mellett lapunk külpolitikai rovatvezetője, Stier Gábor és Deák András, a Teleki Intézet kutatója tartott előadást Új demokráciák a Szovjetunió peremvidékén címmel. Az előadáson szóba kerültek a kőolajkészletek fogyatkozása miatt a jövő energiaellátásának rendkívül égető kérdései, valamint kisebb vita alakult ki arról, mekkora szerepet játszik az Egyesült Államok a posztszovjet térségben zajló változásokban, s miként befolyásolta, esetleg katalizálta a Grúziában, Ukrajnában történt változásokat, és Kirgizisztánban, Üzbegisztánban a hatalomellenes megmozdulásokat.
A csűrben az előadásokkal párhuzamosan filmvetítések és színházi bemutatók zajlottak, az épület teraszára pedig neves erdélyi írók, György Attila, Duma András, Sántha Attila voltak hivatalosak. Faludy György előadását a hatalmas érdeklődés miatt az irodalmiból a fősátorba helyezték át, ahol az író fiatalkori szárnypróbálgatásairól, legendás irodalmi alakokhoz fűződött kapcsolatairól, Villonról és az élet nagy kihívásairól mesélt hihetetlen energiával. Nem titkolta, hogy az egyik első versére a korabeli Magyar Hírlap szerkesztője csak annyit üzent, hogy „F. Gy., hagyja abba!”, s miközben a műfordítás buktatóiról, környezetünk pusztulásáról, a túlnépesedés veszélyeiről is beszélt, azt is megtudhattuk, fiatal írótársai miként kerültek Babits Mihály ágyneműtartójába.
A délutáni előadások sorában többször is napirendre került a média, érintve többek között a sajtó- és szólásszabadság, valamint a köztájékoztatás politikai befolyásoltságának problémáit.
A leggyakrabban előkerülő kérdés azonban ezúttal is az autonómia volt, melyet helyi, magyar–magyar kapcsolati és európai uniós szinten is megvitattak az előadók, többek között Szász Jenő, Székelyudvarhely, Ráduly Róbert, Csíkszereda, Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy és Török Sándor, Kézdivásárhely polgármestere, az esemény egyik fő szervezője, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Gál Kinga néppárti képviselő, valamint Eisabeth Naucler, a Finnországhoz tartozó, de svédek lakta Aland-szigetek politikai vezetője és Michl Ebner, Dél-Tirol európai parlamenti képviselője. Utóbbi két térség sikertörténete is megerősítette a résztvevőket abban, hogy – még ha az eszközök nem is ismertek mind – a cél nem lehet más, mint a megerősített küzdelem Székelyföld önrendelkezéséért.
Jelen volt a táborban Schöpflin György néppárti képviselő is, aki pénteki előadásában ráirányította a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban nemcsak a gazdasági, hanem a politikai, kulturális és erkölcsi értékeknek is helye kell, hogy legyen. Úgy vélte, az integrációs folyamat válságban van, ezért az együttműködés egész rendszerét át kell gondolni. A franciák rájöttek, hogy a mai Európa nem olyan, mint amilyennek ötven éve elképzelték, s ezzel öszszefüggésben a keleti államokra fenyegető veszélyként tekintenek. Az alkotmányt szintén elutasító hollandok is más Európát akarnak, csakhogy ők meg pont a nagyhatalmaktól félnek – fejtette ki Schöpflin, egyben sommás véleményt adva Tony Blair brit kormányfőről, aki szerint a politikai gépezet úgy működik, mint egy gépezet, de valójában nem mond semmi különöset, csak hogy „szeressenek engem”. A képviselő mindazonáltal úgy vélte, a kis államok számára egyértelmű érdek az alkotmány, s profitálnak az integrációból is.
Rögvest Schöpflin György beszéde után Martonyi János volt külügyminiszter emelkedett szólásra, aki Medgyessy Péter exkormányfő lépésére utalva azt mondta, ha egy miniszterelnök olyan javaslatot tesz, hogy a pártok induljanak közös listán, akkor a világ erről úgy gondolkodik, hogy az illető nem értette meg az integráció és a demokrácia lényegét. A Gyurcsány Ferenc által kigondolt budapesti kompromisszumról pedig egy lett politikus asszonynak kellett elmagyaráznia, hogy a hároméves költségvetés egész egyszerűen káros Magyarországnak – tette hozzá. Martonyi János a politika mögötti filozófiai háttérről szólva mutatott rá, hogy választanunk kell, boldogulásunkat egyénként, csak saját érdekeink kielégítésével érjük el, vagy egy közösség, akár a család vagy a nemzet célkitűzéseit helyezzük előtérbe. Nem független ettől az autonómia kérdése sem, melyet a volt külügyminiszter egy nagy lehetőségnek nevezett, mellyel ha nem tudunk élni – fogalmazott –, nem is érdemeljük meg, hogy részesei lehessünk.
A román politikai élet több képviselője eljött Tusnádfürdőre, sokukat azonban a kormányválság Bukaresthez kötötte. Az egyhetes együttlét Orbán Viktor szombati beszédével, majd az újbóli eső ellenére a kifulladásig tartó záróbulival ért véget.
Többekben felmerülhet, mi is a különbség az egymást érő, olykor egymás ellen szerveződő fesztiválok között, igazából miért is éri meg több mint hétszáz kilométert utazni Budapesttől ezért a pár napért. A tábor fő koordinátora, az ErGo egyesület vezetője, Ilyés Szabolcs beköszöntőjében ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a tusványosi kavalkádban minden megtalálható: sikeres és bukott diákok és politikusok, akik egyaránt az Olt partján siratják a múlt elszalasztott lehetőségeit, vagy ünneplik sikereiket. És persze ott vannak azok a tanárok, akiktől egy sör mellett meg lehet kérdezni az őszi pótvizsgatételeket, és ott vannak azok az államférfiak, akikkel megvitatható az aktuális román kormányválság és az EU-népszavazás.”
Vagyis a helynek szelleme van, ami fakadhat a csodás környezetből, a táborlakók és az előadók személyiségéből, a politikai súlyú találkozókból, a kultúra újra felfedezéséből, de leginkább talán abból, hogy egy hét múltán mindannyian úgy gondoljuk, a jelszó végén felesleges a kérdőjel, s kimondhatjuk: Összetartozunk!
szélroham
Közeleg a mélypont, előre figyelmeztet a meteorológiai szolgálat
