A Magyar Nemzet ismert publicistája, Kristóf Attila visszaemlékezik: amikor három éve csopaki kertjében eszébe jutott az ötlet, hogy egy nagy gasztronómiai rendezvényen sokak által tisztelt művészek, írók, közéleti személyiségek főztjét szolgálják fel a vendégseregnek, nem volt meggyőződve arról, hogy az általa meghívottak valamennyien eleget tesznek kérésének. Pedig így történt. A csütörtöki megnyitógálán főmunkatársunk köszönetet mondott az ünnep rangját emelő személyiségeknek, mindenekelőtt Mádl Ferenc örökös fővédnöknek, a Magyar Köztársaság leköszönő elnökének és feleségének, Dalma asszonynak.
A pincék megnyíltak, a vendégek és a termelők barátságot köthettek egymással és „a hazai Riviéra” büszkeségeivel: a balatoni hallal és a csopaki rizlinggel. Meghívott borászok is érkeztek, és aki csopaki után villányit kóstolt, ízlelgethette Hamvas Béla ide- vonatkozó sorait is: „A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről bálra csak villányit adnék. Eljegyzésekre kitűnően alkalmas. Kedves, nem igényes humora van, amely persze távol áll a csopaki bölcs derűjétől, de a villányi sohasem akar csopaki lenni, és a csopaki nem kívánkozik bálba.”
Bor és bölcsesség. Mádl Ferenc köztársasági elnök köszöntőjében kedves történetet mesélt el: a Rudas törzsvendégeként – köztársasági elnökké való kinevezése előtt – megszólította egy asztrológus a fürdőben. Mondván, hogy a „professzor úr életútjában valami fényt lát”, s ha Mádl Ferenc elmesél mindent magáról, ő oszt-szoroz, és kiókumlálja, mi az a fény. „Mire gondolhatott? Egyetemi tanár vagyok, várakozásom ezen túl nincs” – évődött Mádl Ferenc. Mire aztán legközelebb találkoztak, őt köztársasági elnökké választották. „Na, mit mondtam magának?” – kérdezte akkor az asztrológus, megjegyezve, hogy ez még nem minden, a fény az úton egyre csak ragyog, s ő azért megoldja a talányt. Az államfő minden további kérdést megválaszolt, és az asztrológus annyit mondott: államférfiúként a bölcsesség növelésére lesz szüksége. S ehhez nem kell mást tennie, mint minden főétkezés mellett csopaki fehéret vagy villányi vöröset kortyolni, mértékkel, hogy a borok megnyissák a bölcsesség kapuját.
A rendezvényeken neves vendégek koccintanak. Professzorok, orvosok, művészek, szerkesztők, politikusok: Pitti Katalin, Gulyás Dénes, Kubik Anna, Udvardy Erzsébet, Szvorák Katalin, Melocco Miklós, Gyurkovics Tibor, Dresch Mihály, Kondor Katalin, Navracsics Tibor, Stumpf István, Csoóri Sándor, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre, aki, mint azt a Magyar Nemzettel szívesen megosztja, a csopaki rizlingben hisz, arra esküdött fel borrendi tagként. Pozsgay 1988 óta a csopaki Balatonvin Borrend tagja. „Nagyon szeretek halat is főzni, főleg halászlét, amit, bár Baján tanultam, itt sem vetnek meg” – mondja. Akik megtermelik a bort, kifogják a halat, megérdemlik a figyelmet. Csopak és Füred jól döntött, amikor ezt az eseményt magára vállalta” – bólint Pozsgay Imre. A hazai közéletet az uborkaszezonban is felpezsdítő tusnádi beszéd hatására gondolva megkérdezzük tőle – egy pillanatra kilépve a halak és borok világából –, hogy a két politikai fogalom, a „bal” és a „jobb” jelentése miképpen módosult az utóbbi években. „Mára relativizálódtak ezek a fogalmak – véli. – A hazához, a nemzethez való viszony számít. Aki ebben helytáll, annak nem a politikai irányát, hanem a magatartását kell figyelni”.
„Kívánok mindenkinek széthúzás helyett összefogást, sárba taposás helyett föltekintést” – tolmácsolja Papp Endre Korzenszky Richárd üzenetét, a tihanyi perjel a megnyitógálán nem lehet jelen, mert beregszászi pedagógusoknak tart előadást. „Szükségünk van az ünnepi asztal jelképes közösségére, erőt adó ünnepélyességére. Együvé tartozunk, akik számára érték a nemzeti kultúra, érték őseink nyelve, érték az ifjúság, mert ők jelentik a jövőt határok nélkül”.
„Emlékszem, édesapám a sült keszeget imádta, nem volt olyan, hogy ne pucolt volna meg néhányat esténként. Hozzá hasonlóan szeretem a halat, bármely módon elkészítve” – mondja Bóka István, Balatonfüred polgármestere, országgyűlési képviselő. Ő a rizlingre esküszik: „Ez a vidék meghatározó bora. A mi borunk, ezt kell reklámoznunk. És ezért érdemes ezzel a fesztivállal sokat foglalkozni, a három településnek még jobban összefogni a balatoni hal és bor ünnepe érdekében.”
Délutánonként a boroké a főszerep, Balatonfüreden nyitva áll Koczor Kálmán és Figula Mihály családi pincészete, Csopakon a meghívott villányi Vylyan-szőlőbirtok és a somlai Celli-présházon kívül Bánki Iván, Kovács Kálmán a Szent Donát borház vezetője és Jásdi István csopaki borosgazda kínálja borait. A melegrekordban igazán jólesik a pince hidege, csak feljönni ne kellene, odakint könnyen fejbe száll még a könnyebb fehérbor is.
„Ne kopogtassa a hordóimat, én se nézek a maga betétkönyvébe” – kacsint Jásdi István egyikünkre, amikor az egykori püspöki pincéjében az új fahordókkal ismerkedünk. Kiderül, Jásdi ötven felett nyúlt először szőlőhöz, addig csak itta a levét. Élvezte, pontosabban. Mert, mint mondja, régen elhatározta, hogy amikor betölti az ötvenediket, otthagyja „az egész hóbelevancot”. Attól szép a kóstolás, hogy az a pohárka bor Jásdi István keze munkája, cserszegi fűszeresét pedig annak a szőlőnemesítőnek köszönhetjük, aki gyermekkorában ugyaninnen kémlelte a víztükröt: Bakonyi Karcsi bácsi, a cserszegi fűszeres cserszegtomaji szülőatyja valaha ebben a házban élt.
Szenved az ember a negyven fokban, a szőlőnek azonban jól jön a napsütés. Takler Ferenc szerint a forró napokkal a gazdák most behozzák a borongós idő miatti lemaradásukat, és, mint mondja, a szőlőnek még harminc ilyen nap kellene folyamatosan. Utána szeptemberben még harminc. Igen, és októberben húsz. Verejtékezve hallgatjuk.
Esténként közéleti személyiségek állnak szépen, kiskötényben; pénteken a Magyar Rádió szakácscsapatát Kondor Katalin vezényli, a másik helyszínen Szalai Annamária borsozza a székelykáposztát, Siklósi Beatrix a fakanalat felügyeli. Szalai hamiskás mosollyal konferálja fel „a demokratikusan főzött” székelykáposztát. Mindenkinek jut.
Egyik helyen Stumpf István, a másikban Navracsics Tibor halászleve fortyog, szombat este a Dobó vendéglő színültig megtelik. A politikusok széles mosollyal szaglásszák a méretes fakanalakat. Kóstolhatunk Stefka István módra készített kacsacombot, cserszegi fűszeressel puhítva, boros pecsenyével, köményes burgonyával, vagy Ugró Miklós-féle nyársra tűzött apró falatokat, háromféle húsból, salátával. Van még az étlapon pontypaprikás, ahogy Kondor Katalin elmesélte, desszertnek pedig Dalma aszszony almás-meggyes pitéje ajánlott.
A Magyar Nemzet-esten Kristóf Attila, Stefka István és Ugró Miklós válaszol a közönség kérdéseire. A sajtóbeszélgetést a Kárpátaljáról hazaérkező Korzenszky Richárd tihanyi perjel zárja: „Aki az életet szolgálja, jót tesz. Aki közösséget szolgál, jót tesz. Aki segíti a gyermekeket nevelőket, támogatni kell. Az egység jelképe a kenyér, az egység jelképe a bor. A hal- és borünnep végén vagyunk: erősítsük egymást az egységben. Mindenki ott, ahol van. Aki ír, az írott betűvel, aki szól, az helyes szavakkal, aki cselekszik, az igaz tettekkel” – mondja, s nem illendő tovább napi politikai kérdésekről vitatkozni.
Kristóf Attila fényképpel bizonyítja, milyen jó horgász: a hatalmas, húsz és fél kilós tőponty magáért beszél. Natasa kutyáját hiányoljuk, de a tömeg miatt jobb is neki otthon. Stefka István a fröccsöt és a mandulás fogast veszi védelmébe, Ugró Miklós, ha lehet, Led Zeppelin-számot kérne a My Brother Jake tagjaitól (akik civilben műfordítók, vagy agykutatónak, építésznek, kórboncnoknak készülnek). A zenekar hihetetlenül átéli a rock’n’rollt és a bluest. A négyszeri visszatapsolás után a muzsikusoknak ugrói–stefkai kézfogás, az énekesnőnek kézcsók jár.
Záróra. Dobó József és családja nemsokára pihenhet. Még egy búcsúrizling lecsúszik. Három és fél decivel kell koccintani, mert, ahogy a mester írta a Bor filozófiájában, „Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a csopaki.”
Aztán feltámad a szél, susognak a falevelek, odébbállnak a vendégek. Elcsitult a blues, elpakolt a zenekar is. Késő éjszaka van, a csopaki Szent Donát borház és a Dobó vendéglő kiüresedett. Csopak visszavár, mondják búcsúzóul, jövőre is lesz hal- és borünnep. Kövér cseppekben elered az enyhet hozó eső.
Ruszin-Szendi Romulusz
Közpénzt pazarolt el Ruszin-Szendi Romulusz a luxusvillája megépítésére
