Borzongatás élő, egyenes adásban

Itt van velünk Katona Klári élőben, ismételgeti a Rádió Café kedves munkatársa, és lassan már nincs hallgató, aki átérezné e bejelentés komikumát. A szavak értelme, tartalma elvész, felszívódik. Itt van velünk Katona Klári, mondhatná az ifjú rádiós, ám így nem érezné szenzációsnak a bejelentését. Izgalmasabbnak hiszi, hogy élőben van ott, vagy még inkább: élő, egyenes adásban!
A szavakkal amúgy is hadilábon állunk. Vagy dől ránk a lefety (ez ma az új rádiósgenerációnál felvételi követelmény), vagy tűrnünk kell a mondatkezdő hosszú ő-ket. Nem könnyű kitűnni, ezért mindenki igyekszik bizonygatni, hogy övé a legfontosabb, a legjobb, a legszenzációsabb, a legfrissebb. Szakmai kényszerré vált a vélt vagy valós szenzáció azonnali közvetítésére. Erre jobb helyeken megvan a megfelelő ember és infrastruktúra, sőt a vezetés is, amely mérlegelni képes, mi mennyit ér. Ha ezek hiányoznak, a szenzációból bohózat lesz csupán, hisztérikus hangulatkeltés, erőlködés.
A magyar, s minden bizonnyal a világ tömegtájékoztatási eszközeinek is legerősebb mankója a CNN hírtelevízió, amely lehetővé teszi, hogy tömegmészárlásokat, háborúkat, toronyleomlásokat élő, egyenes adásban otthon is követhessünk. A szakma tehát szeme sarkából folyton a CNN-t lesi, a hiteles hírforrást, amely olykor ugyan téved (a pápa halálhírét például elsiette), onnan értesül, ha a világban szenzáció történik. Vagy valami, ami szenzációvá tupírozható. Televíziós közvetítéseknél még elmegy az idő azzal, hogy olykor bevágják a CNN képeit, a rádiósok azonban, ha követni akarják a modern tájékoztatás új irányát, kénytelenek szóban közvetíteni, mi látható a CNN képernyőjén. Olykor éppen a nagy semmit.
Orosz József is ezzel próbálkozott a Klubrádióban, amikor az elmúlt heti második londoni robbantássorozatot „közvetítette”. Nehéz vállalás még jó rádiósnak is, hát még neki, aki a kisstílű magyar médiavilágban amerikai sztárriporterként próbál viselkedni. Oroszt érezhetően eltölti a kötelező szakmai izgalom, a „most csak tőlünk tudhatja meg, most mi vagyunk a legaktuálisabbak” fontosság tudata. Unalmas és hosszú telefoninterjúkat készít, például a magyar államvasutak biztonsági intézkedéseiről, ezeket udvariatlanul megszakítja egy-egy tudósítói bejelentkezés miatt, amelyek információértéke azonban rendre nulla. Sok hűhó semmiért. De mégsem, mert a hallgató ugyan nem tudja pontosan, mi is történt, de egy idő után elkezd rettegni. Micsoda világ, sóhajtozza, nem lehet biztonságban élni (Bezzeg, amikor Carlost sétáltatták a magyar pártvezetők a budai utcákon!) Mennyivel elegánsabb és ügyesebb az Info Rádió. Negyedóránként híreket mond, azokat frissíti.
A szakemberek szerint nem a világ lett rosszabb, csak a hírek, amelyeket elénk tesznek. Az emberekben ezáltal fokozódik a bizonytalanság, a veszélyérzet. Mértéktartásra intenénk tehát a kollégákat: tartsuk szárazon a puskaport, mert lehet, hogy egyszer valóban szükségünk lesz rá.
(Londoni robbantássorozat – Klubrádió, Info Rádió)