Brit képmutatás

Lóránt Károly
2005. 07. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán vannak, akik emlékeznek, hogy annak idején Moszkvában azért nem lehetett borjúhúst kapni, mert nem volt rá igény. Ezt piackutatók állapították meg, miután megfigyelték, hogy a boltokban ezt a fajta árut senki sem keresi. Most valami hasonlónak vagyunk tanúi az Európai Unióban. A soros elnökséget adó briteknek az e heti Ecofin (pénzügyminiszterek tanácsa) elé került javaslata szerint a 2006-os költségvetési évben a kutatásra szánt összeget a bizottság által javasolthoz képest 429 millió euróval kell csökkenteni, mert nincs, aki a pénzt felhasználja.
A bizottság költségvetéssel foglalkozó főigazgatóságának szóvivője, Ewa Hedlund a brit elnökséget azzal vádolja: „Retorikájuk nem felel meg a valóságnak… amíg egy-egy fórumon valóban arról szónokolnak, amit ténylegesen tennünk kell (ti. a kutatások előtérbe helyezését), amikor a gyakorlati teendőkre kerül a sor, e szándék tovatűnik.” A brit elnökség eléggé dühösen reagált a megjegyzésre. Mint szóvivőjük rámutatott, az elnökség javaslata az Európai Tanács egészének (és nem csak a briteknek) a véleményét fejezi ki.
Az történt ugyanis, hogy a bizottság 2005-ben az előirányzottnál 138 millió euróval kevesebbet költött kutatásra, 2006-ra viszont a korábbi előirányzat 22 százalékos növelését kérték, míg a brit elnökség csak 12 százalékkal akarja növelni a költségvetési ráfordításokat. „Ha majd ezt képesek lesznek elkölteni, akkor kapnak többet” – tette hozzá a brit elnökség szóvivője.
Mindezt annak tükrében lehet értékelni, hogy az Európai Unió 2007–2013-ra vonatkozó költségvetése úgy csökken, ahogy közeledünk annak megvalósítása felé. A bizottság 2004 júliusában benyújtott javaslata még 1025 milliárd euróról szólt, ezt a luxemburgi elnökség 1000 milliárdra módosította, most a brit elnökség 875 milliárdot javasol, míg a nettó befizető „hatok klubja” (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Hollandia és Svédország) 815 milliárd mellett tört lándzsát.
Sokan azt mondják, hogy a nemzeti önzés kerekedik felül ezekben az alkudozásokban. Erről azonban szó sincs, a vitatott összegek ugyanis a GNI, a nemzeti összbevétel tized vagy század százalékait teszik ki, nemzetgazdasági szinten nem érzékelhetők, mélyen a GNI-számítás statisztikai hibahatára alá esnek. Itt sokkal inkább Európa jelenlegi vezetőinek rövidlátásáról van szó. Egy még 1977-ben készült jelentés, a MacDougall-riport, az unió jelenlegi integrációs fokán a GNI két, két és fél százalékát tartotta szükségesnek az EU költségvetése számára. Ezzel szemben a jelenlegi büdzsé nemcsak hogy ennek mintegy a fele, de ráadásul csökkenő tendenciájú. A baj nem a források elégtelenségével, hanem a koncepciótlansággal van. Igazságtalanság lenne csak a briteket vádolni képmutatással, a szavak és a tettek közötti szakadék más politikusok esetében is nyilvánvaló, és talán ez lehet az egyik oka annak, hogy az európaiak vonakodnak jóváhagyni a jelenlegi politikai elit hatalmát bebetonozó alkotmányt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.