Civilizációk békés egymás mellett élése

Nemrég megjelent Anyanyelv, írás és civilizációk című könyvemet Loppert Csaba méltatta a Magyar Nemzet július 11-i számában. Az azóta a Magyar Nemzet olvasóitól kapott levelek alapján azt látom, hogy komoly érdeklődést keltett. Azt is kellett azonban tapasztalnom, hogy a civilizációelméleti munkám néhány alapgondolata háttérbe szorult. Ezért szeretnék most pár soros pontosítással élni.
Mint azt az arab-muzulmán, indiai, kínai és nyugati civilizációk együttélésének szentelt, Genfben angol nyelven megjelent könyvemben kifejtettem, a világban ma is léteznek saját (szent) írásukról is felismerhető civilizációs szférák, amelyek közül az indiainak és a kínainak máris sikerült egy-egy civilizációs államot alkotnia. E civilizációs szférák békés egymás mellett élése és együttműködése csak akkor lehet súrlódásmentes, ha azok egymást, beleértve a mi nyugati civilizációnkat, egyazon súlycsoporthoz tartozónak, vagyis egymással egyenrangúnak ismerik el.
Mint azt Loppert Csaba is kiemelte, egyik sem kísérli meg a másikat katonai elözönléssel maga alá rendelni. Geopolitikai perspektívában tekintve a Nyugat részéről öngyilkos politika a több mint milliárdnyi, többségében mozlim népek lakta területeket megszállni. Az együttműködés érdeke, hogy a különböző nyelvet beszélő, de egy (görög–latin) írásmódú európai népek szintén megalkossák civilizációs államukat. Az átfogó civilizációs államok létrehozása a majdani, esetleges univerzális civilizáció alapjait képezhetik.
A Nyugatnak semmi alapja nincs ahhoz, hogy az arab (szent) írásra hivatkozó mozlim népek politikai egységesülését rossz szemmel nézze, sőt, akadályozza. Evvel a világképpel szemben áll az angol–amerikai globalizmus imperiális modellje, amely valójában a többi civilizációs szféra önállóságát tagadja. Azok nyugatosítását, a (munkaerő)vándorlást és a New-York-jellegű emberkeveredést szorgalmazza, amelynek következtében az emberiség globális civilizációjának közös nevezője az angol–amerikai (business-) kultúra lenne. Míg a civilizációk közti együttműködés az összes kulturális hagyományt magában hordozva egyetemes civilizációt ígér, addig a másik, kozmopolita modell a nem nyugati civilizációk felemésztésére, többé-kevésbé türelmes elsorvasztására számít.
Európában egyre inkább nyilvánvalóvá válik, az egymástól eltérő civilizációs hagyományú népeknek egy társadalmon belüli nagymértékű keveredése, annak bevándorlással járó túlbuzgó szorgalmazása nem javítja a civilizációk közti megértést. Ez nem növeli a toleranciát, sokkal inkább a xenofóbiát. A gyarmatosítási szokásokkal is rendelkező Hollandia szolgáltat erre tanulságos példát.
Ankerl Géza
szociológiaprofesszor, Svájc