Mi a véleménye a vizsgálóbizottság munkájáról és hogyan értékeli a képviselők hozzáállását a Tokaj Kereskedőház Rt. ügyéhez? Illetve miért érzi úgy, hogy a kormánypárti képviselők elfogultak?
– Szerintem miközben a Tokaj Kereskedőház Rt. előző kormányhoz fűződő eredményeit vizslatják, addig csúnyán elferdítik a tényeket. Szabó Zoltán, országgyűlési képviselőhöz méltatlanul, a baráti médiumokon keresztül igyekszik állításait igazolni, szinte folyamatosan mellébeszél. A volt miniszterelnök időnként ugyan szóba kerül, de csak azért, hogy a neve még véletlenül se maradjon ki a tokaj-hegyaljai históriából. Érdekes bizottság ez az Orbán Viktor meggazdagodását vizsgáló grémium, ugyanis Török Zsolt szocialista képviselő először tanárnak adta ki magát, majd beérte egy érettségivel is. Molnár László elnök pedig jogerős elmarasztaló bírósági ítélet miatt valószínűleg kénytelen távozni a bizottság éléről. Számomra nem vitás, a kormánypárti politikusok szándéka nem az igazság felderítése, hanem a jobboldali politikusok tekintélyének csorbítása. Akár a hazugság fegyverétől sem riadnak vissza a szocialisták, ugyanakkor furcsának tartom Szabó Zoltán szocialista képviselő magatartását is. A volt miniszterelnök meggazdagodását vizsgáló bizottság célja fogást keresni a választások előtt elsősorban Orbán Viktoron, illetve a mai ellenzéken. E törekvést éppen Szabó Zoltán támasztja alá, amikor igyekszik hamis színben feltüntetni a tényeket.
– Milyen tapasztalatokat szerzett a bizottság eddigi működését illetően?
– Öt vizsgálatot tartottak 2002 szeptembere óta, s a hegyaljai részvénytársaság esetében sem találtak olyan ügyeket, amelyekkel kompromittálhatnák a korábbi cégvezetést, s rajtuk keresztül Orbán Viktort. A vizsgálóbizottság működése egy nem létezett taggyűlés kreált jegyzőkönyvének feltételezett tartalmán alapszik, s olyan dokumentum jutott el a közvéleményig, amiről kiderült, kiszolgáltatója ellopta azt, s átadta a magát hitelesnek nevező Élet és Irodalom című lapnak. Az Orbán-bizottság regnálására jellemzően a korábbi vezetők meghallgatása kifejezetten céltudatosnak tekinthető, mert a volt vezérigazgatón, Hegedűs Zoltánon kívül csak helyettesét és a marketingosztály vezetőjét hívták meg. Mindkét személy vezetékneve Stumpf, s Szabó Zoltán elképzelése szerint nyilván komoly összefonódások lehetnek az ex-kancelláriaminiszter, illetve Stumpf András és Stumpf Miklós között. Stumpf Miklós 1974 óta, Stumpf András pedig 1979 óta dolgozik a szőlőfeldolgozó vállalatnál, s abban az időben Stumpf István kancelláriaminiszternek még semmi köze nem volt a politikához. A meghallgatás semmiféle érdemi eredményt nem hozott, a jelenlegi vezérigazgató, Kiss László sem hozakodott elő terhelő adatokkal, amelyek a Tokaj Kereskedőház Rt. és a Sárazsadány–Szárhegydűlő–Tokaj-Hegyalja Kft. összefonódására utalnának. Szabó Zoltán kézzel-lábbal szeretné elhitetni az emberekkel vélt igazát, s céljai megvalósításához a baráti médiumok sajnos teret adnak. A szocialista képviselő állítja, a borászcég jelentős összegű állami támogatást kapott szőlőfelvásárlásra, s a kereskedőház nem kért anyagi segítséget. A kormánypárti képviselő memóriájával komoly gondok lehetnek, ugyanis szerintem Szabó Zoltán a két nappal azelőtt történtekre sem képes visszaemlékezni. Emlékeztetni szeretném a közvéleményt a tíz nappal ezelőtti meghallgatásra, amikor Hegedűs Zoltán ex-vezérigazgató tájékoztatta a bizottságot arról, miszerint annak idején minden illetékes fórumnak jelezte a cégvezetés a Tokaj-Hegyalján felmerülő problémákat.
– Miből gondolja, hogy a bizottság szándéka nem más, mint félrevezetni a választópolgárokat?
– A nehézségek 2000-ben, továbbá 2001-ben jelentkeztek, s tudni kell: a szocialista képviselő haknijával ellentétben a 2000-es év kiemelkedően jó minőségű szőlőt és aszút produkált. A 2001-ben átvett átlagos minőségű szőlőn túlmenően nagy mennyiségű aszút termeltek a gazdák. Szerintem ez egy sarkalatos kérdés, bár nincs, aki megfogalmazza a bizottság kormánypárti képviselői között. Amennyiben lehetőséget kapnék érveim kifejtésére, akkor mindenképpen rávilágítanék: Szabó Zoltán majdnem minden állítása alaptalan. Különösen azt emelném ki, amikor úgy fogalmazott: a 2001-es termés 90 százaléka borkészítésre alkalmatlan volt. Ezt mindenképpen cáfolom, a képviselő úr enyhén szólva túlzott. Ugyan négy minőségi kategóriát állapítottunk meg abban az évben, első, másod, harmad A és harmad B osztályt, de a leggyengébb minőség sem tett ki kilencven százalékot. A kilencven százalék mindössze huszonkilenc, s azt a szőlőt sem lehetett bor előállítására alkalmatlannak minősíteni, ellentétben Szabó Zoltán véleményével. Az Orbán Viktor meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság a közvéleményt rossz irányba befolyásoló szándéka ismét tetten érhető: a támogatás ügyét firtató kijelentések szintén valótlan szocialista állításokat tükröznek. Nem volt szó semmilyen támogatásról, a kereskedőház tőkeemelést kapott a felvásárlások zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. A tőkeemelés öszszege, vagyis az adófizetők négymilliárd forintja nem veszett el, hanem a társaság törzstőkéjét képezi. A szőlő felvásárlására fordított összeg a bizottsági állítással szemben megsokszorozódott, de a valóság Szabó Zoltán számára nem számít. A társaság szakemberei a pénzt borra váltották, így a gazdákhoz jutott a királyi nedűnek való gyümölcs ellenértéke. A termelők a pénzből beruháztak, traktorokat, a szőlőműveléshez nélkülözhetetlen eszközöket szereztek be, ezáltal fejleszthették gazdaságaikat. Klasszikus értelemben a közgazdaságtan ezt nevezi a tőke multiplikátor hatásának.
– Ha ön a bizottság tagja volna, akkor milyen kérdéseket javasolna megvizsgálni?
– Sajnos rengeteg a csúsztatás a bizottsági tagok kijelentéseiben, mindazonáltal a szociálliberális kormány Tokaj-Hegyalja-ellenes törekvései kézzelfoghatóvá váltak. Privatizáció címszó alatt éppen a szocialisták szerették volna elkótyavetyélni 2003-ban és 2004-ben Magyarország legértékesebb borászati vállalkozását, törekvéseik azonban meghiúsultak. Viszont sikerült jelentős kárt okoznia a kormánynak, minthogy a hegyaljai muzeális pincét 300 ezer palackos készletével együtt a kecskeméti kutatóintézet kezelésébe adta, s ezzel mintegy négymilliárddal csökkentették a cég vagyonát. A bizottságnak talán azt kellene vizsgálnia, mi történt a muzeális készlettel, mi indította el azt a folyamatot, ami miatt a kereskedőházat óriási vagyonvesztés érte? Az is kérdés, vajon kiknek a beleegyezésével kereshetett 90 millió forintot az ÁPV Rt., a Tokaj Kereskedőház Rt., illetve a Forrás Rt.-hez kötődő üzleten egy szocialistákhoz közel álló pénzember? Vizsgálhatna a bizottság éppen több érdekes történetet is, például azt, hogy a Horn-kormány idején miképpen tűnt el a társaság vagyonából az akkori vezetők közreműködésével a bodrogolaszi lepárlóüzem, amelyet 2000-ben peres úton sikerült visszaszereznünk? Fontos volna megtudni, mi lesz a tarcali szőlészeti-borászati kutatóintézet sorsa? Akad néhány további fontos kérdés, noha a szocialista képviselők próbálják kikerülni ezeket. Szabó Zoltán ismételgeti ugyan, hogy a 2001-es felvásárlásból rossz minőségű bort állítottak elő, de én azt mondom, mielőtt valamit állít, meg kellene győződnie arról, hogy a társaság laboratóriumi eredményei mit mutatnak. Amennyiben egyéb kérdések sem kerülnék el Szabó Zoltán figyelmét, talán górcső alá vehetné az 1998-as készletet. Megállapíthatná, miszerint a kormányváltás idején nyolcvanezer hektolitert, a teljes készlet mintegy felét fogyasztásra alkalmatlan, úgynevezett defektes bor alkotta. A képviselő megértené az ok és okozati öszszefüggéseket, mi több, hiteles képet kaphatna a Tokaj Kereskedőház Rt. gazdálkodásáról. Megkérdezhetné, ugyan miért 142 ezer hektoliter a mai készlet, s mi az oka ennek? Bizonyára nem a 2001-es felvásárlás miatt, hanem azért, mert figyelmen kívül hagyták azt a tényt: a csatlakozás után értékesítési támogatást kaphattak volna az Európai Uniótól. A kérdéseket egyébként én is szívesen megválaszolnám, de kormányzati oldalról egyelőre nincs igény a véleményemre.
– Nyereséges volt, s most is nyereséges a cég. Tudott-e valaha osztalékot fizetni a Tokaj Kereskedőház Rt.?
– A 2000-es és a 2001-es szüret táján a mai kormánypártiak a felvásárlás széles körű beindítását követelték számos újságcikkben, szerintük akkor azért volt állami tulajdon a Tokaj Kereskedőház Rt., hogy megoldja a hegyaljai felvásárlási gondokat. Újabb kérdést tennék föl a helyükben: miért csak akkor tekintették állami tulajdonnak a társaságot, s most miért szerettek volna megszabadulni tőle? Pedig akik ma kárhoztatják az előző vezetést, azok közül többen éppen itt értékesítették szőlőjüket, s ma sem tesznek másképp. Igaz, nem olyan áron, mint az előző kormány idején. Öt évvel ezelőtt minimum hetven forintért vásárolták fel a szőlő kilóját, most az átlagár 27 forint. Az 1998 és 2002 közötti időszakban látványos eredményeket ért el a társaság, lényegesen nagyobb nyereséget produkált a cég a mostani eredményekhez képest. A 2001-es esztendő különösen kiemelendő, hiszen ebben az évben – fennállása során először és utoljára – százmilliós osztalékot fizetett ki a Tokaj Kereskedőház Rt. a tulajdonos ÁPV Rt.-nek. A készletről szólva felhívom a figyelmet egy nem elhanyagolható tényre: bár 1998-ban Oroszország, az egyik legnagyobb piaci partner tőzsdei krachot élt át, a kereskedőház mégis javítani tudta gazdasági eredményeit. Eközben persze új piacok felkutatásával stabilizálta a gazdálkodást. A bizottság működése teljesen felesleges, idő- és pénzpocsékolásnak tekinthető, legalábbis addig, amíg minden számít, csak a tények nem. Lenne számos olyan megoldásra váró probléma, amelyekkel kiélhetné a kormány azt a törekvést, amivel állítólag a lakosság érdekeit szolgálná.
Eladatlan készletek, kiszolgáltatott gazdák. Ódor Ferenc, a Fidesz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke mint az előző ciklus megyei közgyűlésének elnöke állást foglalt az Orbán Viktor meggazdagodását vizsgáló bizottság munkájáról. Szerinte a volt miniszterelnök elleni hadjárat egy tudatos lejárató kampány része, aminek igazából semmi értelme. Mint mondta, hatékonyabb, koncentráltabb, versenyképesebb céggé kellene válnia a Tokaj Kereskedőház Rt.-nek, s akkor nem volna oka a kormánypártoknak visszafelé mutogatni a társaság problémáit illetően. A magyar piac egyenesen katasztrofális, ráadásul a Medgyessy-kormány regnálása idején 2004-ben kötöttek egy előnytelen szerződést is a szlovákokkal. A hegyaljai szőlősgazdák kiszolgáltatottsága sosem látott méreteket öltött ebben az évben, s tetézi a bajt, hogy tokaji név alatt északi szomszédaink szintén értékesíthetik azt a nedűt, amit a szakemberek nem tartanak minőségi italnak. Ódor képviselő kijelentette, Orbán-bizottság helyett inkább egy, a szlovák–magyar szerződést vizsgáló bizottságot kellene felállítani. Ha valamit Tokaj-Hegyalja-ellenesnek lehet titulálni, akkor a tavaly aláírt szerződést mindenképpen. Összesen tizennyolc szempont alapján minősítik a hegyaljai borokat, s a Szlovákiában előállított tokaji egyetlenegy kritériumnak sem felel meg. Kijelentette, a Tokaj Kereskedőház Rt. marketingmunkája immár három éve eredménytelen, s a 142 ezer hektoliteres készletet kellene eladni az Orbán-bizottság értelmetlen működtetése helyett.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
