„Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé
és egy nyugalmas, fekete szivar.
Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé,
azt mondjam a kelő reggelnek: kávé,
az ébredés lázadt szavaival.” 

(Kosztolányi: Reggeli áldás)

Hogyan jött létre az 1900-as évek elején a színház és a kabaré árnyékában ez a füstgomolyaggal telt találkozóhely, a kávéház, mely Kosztolányi szerint egyfajta szabadegyetem, Márai szerint félhomályos fecsegősarok, a szellem embereinek egymásrautaltsága és sorsközössége, a gondolatoknak ez az életstílust teremtő helyszíne?

A szemlélődés és ihletett gondolkodás tere, ahol tömörré vált a gondolat, a nevetés, a zongoraszó, a szivar és a szavakban rejlő, néha történelmet formáló erő? Hol nyert a művész arcot és hol váltak emberi gesztusai anekdotává?

Regények lapjain kelt életre a kávéházak és kabarék mondén világa

Milyen erőtér volt a múlt század fordulóján ez az elegáns bútorokkal és tükrökkel berendezett művészotthon, ahol a kávé illata mellett ott örvénylett a villanó szem, a fiatal lányok derekát és dekoltázsát lassan méregető, majd magához vonó erő; az életművész ösztön; a termékeny mélyben csírázó, de még le nem írt metaforák, a zeneszerző mellkasából már ki- és belélegző, de még fel nem jegyzett melódiák; a tintasercegés, a tegnapi kabaré utáni szívből jövő nevetés emléke, a cimborákkal való körúti sírva vigadás élménye, az éjszakai szerelem utóízének áradása; hajnalban a Kedves hajának illata és testének kipárolgásai, melynek esszenciája másnapra a vágyott nő lényét rímekbe simította könnyedén.

Egy zsigeri áramlás, amely alkotásra sarkall és egy hely, ahol egy erős fekete mellett sorsot sűrítő sanzonok és esszék születtek az abszint, a kártya, a lóverseny és az adósság árnyékában.

Ábrándozhatnánk persze a könyvtárban is, de az a szigorú csend birodalma. A kávéház ellenben a repeső gondolatoké. Pesten a New York, a Centrál, az Elysée, a Bodó és a Hadik, Bécsben a Griensteidl, a Sacher, a Schwarzenberg, a Hawelka vagy a Landtmann a megpihenés és a bensőnkből feltörő képek megfogalmazásának helye. A hírek, városi mendemondák kicserélésének, kiértékelésének és feldolgozásának helyszíne; az intellektuális élet középpontja; új művészetek, stílusirányzatok és forradalmi eszmék születésének színtere.