Korona és kard – I. András és I. Béla végzetes trónviszálya

András, Béla és Levente a megvakított Vazul fiai voltak. Korona édesapjuknak nem jutott.

Korona és kard Fotó: MESTER TIBOR Forrás: Than Mór

Korona vagy kard? Ki lesz az uralkodó? A testvéreket a magyar előkelők 1046-ban hívták vissza őket, amikor megelégelték Orseolo Péter uralmát. András 1046-ban, Béla 1048-ban tért vissza hazánkba.

Korona és kard. Forrás: Than Mór festménye

A korona Andrásé lett

András volt az idősebb testvér, így egyértelmű volt, hogy kettőjük közül ő lesz az uralkodó. 1046-ban koronázták meg. András helyzete nem volt egyszerű, ugyanis uralkodásának kezdetén le kellett vernie egy pogánylázadást. 

Utána nagy lendülettel látott neki a keresztény Magyarország megszilárdításának, többek között megalapította 1055-ben a Tihanyi Apátságot. 

Ennek alapítólevele az első magyar nyelvemlékünk, ebben szerepel az a fél mondat, hogy Fehérvárra menő hadi út. Visszaverte a németek támadásait is. Nyugalom és konszolidált időszak következett Magyarország életében.

I. András király. Forrás: Wikimedia Commons

Salamon lett az ifjabb király

I. András idősebb fia Salamon volt, a kisebbik Dávid. Dávid fiatalon elhunyt. I. András szerette volna biztosítani Salamonnak a trónutódlást, de Béla is igényt támaszthatott a trónra. András fia a primogenitúra (elsőszülött fiú joga), Béla a szeniorátus elve (legidősebb férfi családtag) miatt lehetett volna a következő uralkodó. I. András túlbiztosítottta a trónt. Bélának dukátust, vagyis hercegséget adományozott. 

I.  András volt az első, aki hercegséget hozott létre Magyarországon. 

Ez azt jelentette, hogy Béla területet és hercegi címet is kapott tőle. A dukátus területének nagysága az ország területének egyharmada volt, biztosan odatartozott Nyitra és Bihar megye. Pénzverési jogot is adott András Bélának. Béla lett a magyar hadak fővezére is. Bélát Bajnok Bélának is nevezték rendkívüli testi ereje miatt.

András 1057-ben ifjabb királlyá koronáztatta fát, Salamont. Bélát pedig Tiszavárkonyba hívta találkozóra 1059-ben, hogy elismerje trónöröklés ilyetén rendjét.

I. András ekkor már ágyban fekvő beteg volt. Kikészített egy koronát és egy kardot. Ez cselvetés volt: az tervezte, hogy Bélát megkéri, válasszon az uralkodói (korona) és a hercegi jelkép (kard) között. Amennyiben a koronát választotta volna, a függöny mögött lesben álló merénylők azonnal lekaszabolták volna. Béla gyanútlanul érkezett a találkozóra. Amikor odaért, András emberei közül az egyik annyit súgott a fülébe, hogy: „A kardot válaszd!” Béla nem tudta, miért kapta ezt a tanácsot. De megfogadta. Amikor odalépett András betegágyához, aki feltette neki a kérdést, a kardot választotta. A történet szimbolikus is: még a legnehezebb élethelyzetekben, amikor épp a testvérünk készül elárulni bennünket, számíthatunk jóakaratú emberek segítségére, akik nem feltétlenül a rokonaink. 

I. Béla király. Forrás: Wikimedia Commons

Így történt ez Béla esetében is. A kardot választotta, így megmentette az életét. Viszont jogosan feldúlva szeretett Lengyelországába távozott, ahonnan sereggel tért haza, II. Boleszláv támogatásával. A király és a herceg végzetes csatájába I. Andrást hordágyon vitték. Egyes források szerint a csata hevében leesett a hordágyról, így halt meg. Mások szerint Németország felé menekült, Mosonnál elfogták. Nem ápolták gondosan, így Zircen halt meg. Az általa alapított Tihanyi Apátságban temették el.

I. Béla lett az utóda a királyi trónon 1060-ban. 

Keretes

A korona és kard története a Képes Krónikában

Amikor a herceg belépett, és meglátta a koronát meg a kardot a király előtt, nagyon elcsodálkozott.

A herceg leült, a király pedig fel­emelkedett az ágyban, és így szólt: – Herceg! Én megkoronáztam a fiamat, de nem nagyravágyásból, hanem az ország békessége kedvéért. De neked szabad akaratod van: ha akarod a királyságot, vedd a koronát, ha a hercegséget, vedd a kardot. Az egyiket engedd át a fiamnak, mert a korona igazság szerint a tiéd.

Mindjárt megértette a herceg az ispán szavait, és így szólt:

– Hadd legyen a fiadé a korona, hiszen már fel is kenték királlyá, és add nekem a hercegséget.

Ezekkel a szavakkal a kardot mindjárt elvette. Ekkor a király a herceg lábához hajolt – ami ritkán történt meg. Azt hitte, hogy a herceg együgyűségből engedte át a koronát az ő fiának, pe­dig Béla félelemből tette.

A korona és kard történetének tanulsága:

1. Testvérek között is kialakulhat végzetes viszály,

2. E viszályban egymás életére is törhetnek,

3. Egy nem rokon segítő viszont megoldhat reménytelen helyzeteket is.