Korona és kard – I. András és I. Béla végzetes trónviszálya

András, Béla és Levente a megvakított Vazul fiai voltak. Korona édesapjuknak nem jutott.

Korona és kard Fotó: MESTER TIBOR Forrás: Than Mór

I. Béla király. Forrás: Wikimedia Commons

Így történt ez Béla esetében is. A kardot választotta, így megmentette az életét. Viszont jogosan feldúlva szeretett Lengyelországába távozott, ahonnan sereggel tért haza, II. Boleszláv támogatásával. A király és a herceg végzetes csatájába I. Andrást hordágyon vitték. Egyes források szerint a csata hevében leesett a hordágyról, így halt meg. Mások szerint Németország felé menekült, Mosonnál elfogták. Nem ápolták gondosan, így Zircen halt meg. Az általa alapított Tihanyi Apátságban temették el.

I. Béla lett az utóda a királyi trónon 1060-ban. 

Keretes

A korona és kard története a Képes Krónikában

Amikor a herceg belépett, és meglátta a koronát meg a kardot a király előtt, nagyon elcsodálkozott.

A herceg leült, a király pedig fel­emelkedett az ágyban, és így szólt: – Herceg! Én megkoronáztam a fiamat, de nem nagyravágyásból, hanem az ország békessége kedvéért. De neked szabad akaratod van: ha akarod a királyságot, vedd a koronát, ha a hercegséget, vedd a kardot. Az egyiket engedd át a fiamnak, mert a korona igazság szerint a tiéd.

Mindjárt megértette a herceg az ispán szavait, és így szólt:

– Hadd legyen a fiadé a korona, hiszen már fel is kenték királlyá, és add nekem a hercegséget.

Ezekkel a szavakkal a kardot mindjárt elvette. Ekkor a király a herceg lábához hajolt – ami ritkán történt meg. Azt hitte, hogy a herceg együgyűségből engedte át a koronát az ő fiának, pe­dig Béla félelemből tette.

A korona és kard történetének tanulsága:

1. Testvérek között is kialakulhat végzetes viszály,

2. E viszályban egymás életére is törhetnek,

3. Egy nem rokon segítő viszont megoldhat reménytelen helyzeteket is.