Levente, Vazul titokzatos legidősebb fia pogány maradt

Szent István fia, Imre vadászbalesetben elhunyt 1031-ben. Szent Istvánnak a mély gyászban új utódot kellett választania. Levente édesapja, Vazul tűnt esélyesnek, azonban István tartott attól, hogy visszatér a pogány hitre, ezért megvakíttatta őt, a fiainak, Andrásnak, Bélának és Leventének pedig távoznia kellett az országból.

Levente, Vazul legidősebb fia

Levente, Vazul legidősebb fia 1010 körül születhetett. Édesanyja előkelő származású volt, de nem Árpád-házi, hanem a Tátony nemzetségből származott. 

Levente, Vazul legidősebb fia.

Levente az utolsó Árpád-házi pogány

Levente az utolsó olyan Árpád-házi családtag, akit nem kereszteltek meg, pogány maradt. Ennek az volt az oka, hogy nagyon erősen ragaszkodott a hagyományokhoz. Öccsei, a későbbi I. András és I. Béla királyok voltak. Az, hogy édesapjuk megvakíttatása után mely országokba távoztak, nem egyértelmű. Egyes források Csehországot, mások Lengyelországot említik. Ami biztos, hogy a testvérek egy idő után szétváltak. Egyes források szerint András és Levente ekkor Kijevben tartózkodtak, Béla pedig Lengyelországban. 

András megnősült a Kijevi Ruszban

A Kijevi Rusz fejedelme, Bölcs Jaroszláv fogadta bea testvéreket. Kijevvel már 1000 körül jó kapcsolatot ápoltak őseink. 

Az élénk kereskedelem egyik tanúbizonysága, hogy magyar lovakat adtak el Kijevbe és cserébe arab pénzeket, üvegárut, ékszereket vásároltak. 

A pénznek azért volt jelentősége, mert ez még abban az időszakban történt, amikor Szent István nem bocsátotta ki dénárjait. Az így megalapozott kapcsolat tette lehetővé, hogy András és Levente oda meneküljenek – írta Erdélyi István 2007-ben a Napútban. András meg is házasodott, Anasztaziát, a kijevi fejdelem lányát vette el. Leventéről ilyen szempontból nincs információnk.

I. András megkoronázása (Forrás: Wikimedia Commons)

Kézai Simon krónikája a hercegek sorsáról

András, Béla és Leventa Csehországból Lengyelországba átmenvén Miska lengyel fejedelem által barátságosan lőnek fogadva. Hol Bélának, miután a pomerániai herczeget párviadalban legyőzte, Miska nejűl adá leányát. Mit András és Leventa nehezen szívelvén, ne hogy az ő becsületéből éljenek Lengyelországban, átmenének Ruthéniába. S midőn ott őket Lodoméria fejedelme, Péter király miatt, nem fogadta bé, onnan a kúnok földjére menének. Kik is azt hivén, hogy országukat kémlelik, elvesztésökön gondolkoztak, de miután egy magyar rab rájok ismert, azontúl igen jól bántak velök.

Már 1045-ben visszahívták az Orseoló Péter ellen lázadók a testvéreket az országba. Ekkor István édesanyjának, Sarolt fejedelemasszonynak az unokaöccsei szítottak lázadást, de Orseoló Péter leleplezte az összeesküvét és kivégeztette a lázadókat.

Gellért püspök visszahívta őket az országba

1046-ban már Gellért püspök hívta vissza őket az országba. Meg is érkeztek, de ekkorra kitört a Vata-féle pogánylázadás. 

A Vata-féle pogánylázadás.

A pogánylázadás (Részlet Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története című művéből)

„Először Vatha, Belus várából adta át magát a gonosz szellemeknek, megnyirva fejét, és haját három csombókra eresztvén, pogány módra. És Vathának alávaló és gyalázatos intésére, az egész nép a gonosz szellemeknek ajánlá fel magát. Lóhúst kezdtek enni és borzasztó bűnöket követtek el. Megölték a papokat és a katholikus hithez hű világiakat, lerombolták Isten egyházait.”  

Abaújváron a fellázadt nép azt kérte a testvérektől, hogy ismét élhessenek pogány módra. András és Levente beleegyeztek ebbe. Nagy kérdés, miért történt így. Annyira szerették volna a gyűlölt Orseoló Pétert leváltani? Vagy a népet maguk mellé állítani? 

Levente a régi világ híve volt

Bár nem áll rendelkezésünkre sok forrás, valószínű, Leventénél ez meggyőződés kérdése volt. A régi világ híveként egyetértett a lázadókkal. 

És ennek a lázadásnak tragikus következménye lett: Gellért püspököt a pogányok - mivel keresztény hitét nem tagadta meg – szöges hordóba tették és legurították a ma nevét viselő Gellért-hegyről. 

Így halt mártírhalált 1045-ben. A nyugatra menekülő Orseoló Pétert is elfogták, egyes források szerint megvakították, uralkodásra alkalmatlanná tették. Ekkor Levente lett volna a következő a trónutódlásban. 

Szent Gellért mártírhalála. forrás: Wikimedia Commons

Megölték Leventét?

Azonban ő  annak az évnek a végén tisztázatlan körülmények között elhunyt. 

Lehetséges, hogy halála nem természetes körülmények között következett be, ugyanis ő két világ határán állva a régi rendet, a pogány hitet választotta. 

Alakját láttathatjuk a haladás gátlójának, a keresztény világ kerékkötőjének, de úgy is, mit a hagyományokhoz ragaszkodó, eredeti hitéhez hű embernek.

Levente volt:

1. az utolsó pogány Árpád-házi személy,

2. aki apja megvakítása után elmenekült az országból,

3. és soha sem volt hajlandó a magyarok ősi pogány hitét megtagadni.

Bár ő következett volna a trónutódlási sorsban, sosem lett uralkodó.

Az Árpád-ház leszármazási táblája

Árpád
   │
   └── Géza fejedelem (?-997)
          │
          ├── István király (Szent István, 1000–1038)  
          │        └── Imre herceg (1007–1031) – utód nélkül
          │
          └── Vazul (Vászoly, ?–1037)  
                 ├── Levente (kb. 1000–1047) – pogány, nem lett király  
                 ├── András (I. András, ur. 1046–1060)  
                 │        └── Salamon király (ur. 1063–1074)  
                 └── Béla (I. Béla, ur. 1060–1063)  
                          ├── Géza (I. Géza, ur. 1074–1077)  
                          └── László (Szent László, ur. 1077–1095)