A januárt , az év első hónapját Janus római istenről nevezték el. Ha Rómában béke volt, akkor templomának ajtajait zárva tartották, háború idején pedig nyitva, ez utóbbi jelezte, hogy az isten nem tartózkodik otthon. Újévi fogadalom volt háborús időszakban a béke megteremtése is.
Újévi népszokásainkat a boldogság, a szerencse utáni vágy vezette
Az újévi fogadalmakhoz Janus isten személye ideálisnak számított Janus ugyanis az otthon, a család, a barátság istene volt. Január 1-jén a rómaiak áldozatot mutattak be neki és megfogadták, hogy a következő évben nem követnek el bűnöket, erkölcsös életet élnek.
Az újévhez népszokások, hiedelmek kötődnek évszázadok óta Ilyen például, hogy mit érdemes enni, újév napján így többek között malacot és lencsét. A malac meghozza a szerencsét, a lencse sok apró szeme pedig a pénzt, a gyarapodást jelképezi.
Baromfit nem lehetett enni, mert a babona szerint elkaparja a szerencsét, halat sem, mert az a hiedelem társult hozzá, hogy elúszik vele a szerencse. Úgy gondolták, érdemes rétest sütni, mert minél hosszabb a tésztája és vastagabb a tölteléke, annál gazdagabb lesz a család az új évben.
Fontos volt, hogy ki érkezett elsőként látogatóba: úgy tartották, hogy a férfi hozott szerencsét, nem pedig a női látogató. A népi hiedelem szerint nem volt szabad mosni sem, mert a mosással elmegy a szerencse is. Amit az újév napján teszünk, azt fogjuk tenni egész évben – ez is egy jellemző hiedelem volt. Ezért aznap új ruhát vettek fel mi vel úgy hitték, hogy akkor egész évben lesz pénz rá. De az is szerencsét jelentett, ha újévkor kéményseprővel találkozott valaki.
Január elsején nem költöttek pénzt, nehogy az csak fogyjon egész évben és ne gyarapodjanak. Az időjárásjóslás is fontosnak számított az év elején: az időjárástól függött ugyanis a mezőgazdasági termés, így az emberek megélhetése. Hosszú időre visszanyúló tapasztalat szerint, ha elsején jó volt az idő, akkor jó lett a termés is. A szeles idő pedig kiszámíthatatlan évet jelzett előre.
Újévi babonák segítették a pártalálást
Házassági jóslások is kötődtek újévhez. Például, aki hallotta a kukorékoló kakast hajnalban és megleste, hogy hová nézett, a hiedelem szerint abból az irányból fog érkeznie a lány udvarlója az elkövetkezendő évben.
Manapság az ú jév első napjához, az új év kezdetéhez a fogadalomtétel szokása kötődik, melynek története szintén több ezer évre nyúlik vissza.
A fogadalom szó eredeti értelmezése szerint „önként vállalt elköteleződés Isten felé, hálaáldozat bemutatására” – olvasható a Keresztyén bibliai lexikonban. Ennek szellemében már az Ószövetségben is számos példát találunk fogadalmakra, amelyeket az emberek valamilyen rendkívüli élethelyzet hatására tettek. Ilyen lehetett a betegségből való felgyógyulás, egy veszélyes helyzetből való megmenekülés vagy egy vállalkozás sikeres kimenetele.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!