Az újévi fogadalom különlegessége abban rejlik, hogy az év első napjához, az újrakezdés lehetőségéhez kapcsolódik. Gyakorlata évszázadokra nyúlik vissza, és mindig is megosztotta az embereket: vannak, akik elengedhetetlennek tartják a fogadalomtételt, míg mások tudatosan elutasítják azt.
Évszázadok óta fogadkozunk – mégsem tartjuk be
Már 1671-ből is ismerünk írásos emlékeket szilveszteri fogadalomtételről. A metodista egyház a 1740-es évektől kezdve tartott újévi fogadalmakat, amelynek gyakorlatát John Wesley angol lelkész, az egyház alapítója honosította meg. A világi fogadalomtétel sem új keletű jelenség: már a 19. században is találunk rá példákat.
Az Amerikai Egyesült Államokban több fogadalmi napló is fennmaradt, köztük Jonathan Edwardsé, aki elhatározásait rendszerint az „elhatározom magam” fordulattal kezdte. Az amerikaiak leggyakrabban azt ígérték meg, hogy az új esztendőben mérséklik az alkoholfogyasztásukat, illetve igyekeznek betartani a tízparancsolat előírásait. Már a 20. század elején is az újévi fogadalmak jelentős része a rossz szokások elhagyására irányult.
Az újévi fogadalmakat azért nehéz betartani, mert hirtelen szeretnénk nagy változásokat elérni az életünkben. Kis lépésekkel, egy-egy szokás átalakításával lehet tartósabb eredményeket elérni az életünkben.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!