Einstand

Stefan Lázár
2005. 07. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mintaszerű nemzetközi együttműködés! – hangoztatta 2004 októberében Udo Nagel, Hamburg belügyi szenátora. Elégedettségének oka: Németországban első alkalommal vettek őrizetbe terrorizmus gyanújával vádolt személyt az európai elfogatási parancs alapján. Mamoun Darkazanli megbilincselve vonult be hanzavárosi vizsgálati fogdájába.
„Mindenki pofont kapott – a parlament, a szövetségi tanács meg a kormány!” – gúnyolódott 2005 júliusában Hans Christian Stöbele, a Zöldek képviselője. A káröröm magyarázata: az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte az EU jogintézményét. A fotóriporterektől körülvett Mamoun Darkazanli nyugodt léptekkel elhagyta a fogdát, taxiba ült és elhajtatott.
A két esemény között eltelt időszak izgalmas kérdéssel foglalkoztatta a jogtudorokat: átültethető-e a gyakorlatba az az európai letartóztatási parancs, amelyet az állam- és kormányfők 2001 decemberében lezajlott csúcskonferenciájukon fogadtak el abban a reményben, hogy ezzel sikerült leegyszerűsíteni az országok közötti kiadatási eljárást, hatásosabbá tenni a nemzetközi terrorizmus képviselői ellen folytatott harcot.
A német alkotmánybíróság nem tette magáévá Brüsszel döntését, és a szíriai származású, de német útlevéllel is rendelkező fogoly, akit a spanyol igazságszolgáltatás akar felelősségre vonni, egyelőre szabadlábon várhatja ügye további alakulását, kellemesen töltve idejét német neje társaságában.
A Karlsruhéban született határozat aligha ábrándított ki valakit jobban, mint a kemény módszereiről ismert spanyol vizsgálóbírót, Baltasar Garzont, hiszen ő már 2002-ben vádat emelt az export–import üzletekkel foglalkozó Darkazanli ellen. Az iszlám terroristákat érintő nyomozás során Madridban ismételten elhangzott a kijelentés: „A nyomok Németországba vezetnek!”
A vizsgálatok eredményei Garzont arra a meggyőződésre juttatták, hogy a spanyolországi al-Kaida-hálózat szálait Németországban „szőtték”. Garzon eddigi legnagyobb sikerét azzal aratta, hogy felszámolt egy al-Kaida-sejtet, és elfogta annak vezetőjét, a Szíriában született, spanyol állampolgár Imad Eddin Barakat Yakast – alias „Abu Dahdah”-ot –, aki azóta börtönben ül. Vele kapcsolatosan a spanyol rendőrség egyik szóvivője rámutatott arra, hogy amikor Darkazanli Spanyolországba látogatott, akkor rendre a horogra akadt terroristánál szállt meg. Kettejükkel szemben felmerült az a gyanú is, hogy oroszlánrészt vállaltak a 2001. szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban elkövetett repülőgép-merényletek előkészítésében. Ezzel kapcsolatosan egyre több részletet látnak már tisztán a nyomozók. Tudni vélik például, hogy a szeptember 11-i merénylet előtt két hónappal Tarragonában terrorista-csúcstalálkozóra került sor. Ezen részt vett a Hamburgból érkezett Mohammed Atta – az egyik öngyilkos pilóta – és a merénylet főrendezőjének számító Ramzi Binalshibh is.
Abban az időben Spanyolország elsődlegesen az Európában kiépített terrorszervezet visszavonulási bázisának számított. Azóta a helyzet alapjaiban változott. A madridi vasúthálózat ellen elkövetett, százkilencvenegy halálos áldozatot követelő merénylet után az Ibériai-félsziget ezen része az iszlám szélsőségesek operációs főhadiszállásává alakult át.
A németországi Mamoun Darkazanlira előbb az amerikaiak figyeltek fel. A kenyai és tanzániai USA-nagykövetségek elleni bombamerényletekben részt vett és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Wadi al-Hage iratai között olyan névjegyre találtak, amelyen üzleti címként hamburgi telefon- meg telexszám szerepelt – Darkazanli cégének a számai. A nyomozók következtetése: Al-Hage Oszama bin Laden bizalmasai közé tartozott, tehát Darkazanlit is ebbe a vezető rétegbe kell sorolni.
Washingtoni megítélés szerint aktív részese volt a szaúd-arábiai nemzeti gárda ellen Rijádban 1996-ban elkövetett támadásnak. 1998-tól kezdve Darkazanli telefonbeszélgetéseit lehallgatták, 2002-től zárolták bankszámláit az USA-ban. A Chicago Tribune értesülései szerint a CIA kísérletet tett arra is, hogy beszervezze. Ezzel párhuzamosan már a német biztonsági szervek is szemmel tartották. Megfigyeléseikből tudjuk, hogy állandó látogatója volt a hamburgi al-Quds mecsetnek, ahol ismételten a helyi terrorsejt tagjaival találkozott, azokkal barátkozott.
A leghatározottabban azonban a spanyolok igyekeztek felderíteni a ma negyvenhat esztendős Darkazanli aktivitását. Az egykori chilei diktátort, Augusto Pinochetet felelősségre vonó Baltasar Garzon szerint a hamburgi üzletember az al-Kaida legjelentősebb logisztikai és pénzügyi támogatójának mondható, felelős a Spanyolországban, Nagy-Britanniában és Németországban működő szervezetek munkájáért. Bin Laden vagyonát ő kezeli Európában, hajót vásárolt a számára, és személyes kapcsolatban állt három terroristával, akik a Világkereskedelmi Központ elleni repülőgép-merénylet során életüket vesztették. Madrid tehát nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki kézre kerítésére és kiszolgáltatását követelte. Darkanzanlit mint a terrorhálózat egyik kulcsfiguráját – a Spanyolországban kiadott EU-elfogatóparancs alapján – letartóztatták. Sőt, a hamburgi fellebbviteli bíróság egyetértésével már megtették az előkészületeket, hogy feltegyék a Madridba induló gépre, amikor – ügyvédei közbenjárására – az alkotmánybíróság meggátolta és elhalasztotta kiadatását mindaddig, amíg annak jogosságát nem vizsgálta felül. A német igazságszolgáltatás legfelsőbb grémiuma az alaptörvény 16. paragrafusának alapján vette magához az ügyet: „Német állampolgár nem adható ki külföldi államnak!”
Karlsruhéban azt sem felejtették el, hogy milyen nehézségeket okozott a bíróságnak a „kölni kalifa” Metin Kaplan, akit csak hosszú évekig tartó, kínos-keserves csatározás után sikerült kiadni, miután letöltötte négyévi börtönbüntetését gyilkosságra való felbujtás miatt. Védőügyvédei rendre sikerrel azzal érveltek, hogy Isztambulban nem számíthat a nyugati követelményeknek megfelelő pervitelre.
A német jog specialistáit kezdettől fogva zavarta, hogy az európai elfogatóparancs listáján harminckét bűntettet soroltak fel, közöttük számtalan olyan kihágást, amelyért Németországban legfeljebb pénzbírság jár. Ha viszont valamelyik másik EU-országban ugyanezt a tettet szabadságvesztéssel sújtják, akkor a német állampolgár csak akkor kerülheti el a számára súlyos ítéletet, ha a hazai törvényhozás szerint nem követett el bűntettet. A bíróságok felelőssége tehát alapos elemzésre késztette a testületeket. Darkazanli ügye a „vörös talárosok” szemében az új jogintézmény szakítópróbájának számított. Végül arra a véleményre jutottak, hogy a parlamentnek módosítania kell azt a jogszabályt, amely azután biztosítja az európai elfogatóparancs beillesztését a hazai jogrendszerbe. Szerintük a törvényhozó szervek (Bundestag, Bundesrat) nem gondoskodtak minden olyan eszközről, amely a kiadatásra váró német polgárok védelmét szolgálná.
Röviddel a Karlsruhéban született határozat után politikai vita és szócsata robbant ki Németországban. Brigitte Zypries szövetségi igazságügy-miniszter bejelentette, a kifogásolt törvényt belátható időn belül átdolgozzák. „A most született döntés visszaesést jelent a nemzetközi terrorizmus ellen folytatott küzdelemben” – hangoztatta a miniszter asszony. Magyarázkodásként elmondotta, a kabinet nem számított arra, hogy az alkotmánybíróság az EU-törvényt hatályon kívül helyezi, mindössze annak esetleges átalakítását várta. Ígéretet tett arra, hogy két hónapon belül új törvénytervezetet terjeszt majd be. Kétséges azonban, hogy erre a lépésre sor kerül. A szeptember 18-ra tervezett, előre hozott parlamenti választás során ugyanis a szociáldemokrata–Zöldek-koalíciónak kevés esélye mutatkozik arra, hogy a Schröder-kormány egy újabb terminusra bizalmat kapjon. Erre utalt a szintén SPD-politikus Dieter Wiefelspütz: „A törvény megváltoztatására a választások előtt semmilyen körülmények között sem kerül sor!”
Sabine Leutheusser-Schnarrenberger, a liberális FDP egykori igazság-ügy-minisztere pártja kételyeire utalt: „Kezdettől fogva kétséges volt számomra az európai elfogatási parancs átültetése, egyszerűen azért, mert az érintett német polgároknak nem nyújtott kielégítő jogvédelmet!” A kereszténydemokrata ellenzék nevében Wolfgang Bosbach – a CDU parlamenti frakciójának helyettes elnöke – ugyanakkor felszólította a Bundestagot, hogy a jövőben magabiztosabban járjon el az európai jogokkal és végezze feladatát a brüsszeli rendelkezések átvételénél a hazai jogrendszerbe. Az EU-bizottság időközben felkérte Berlint, a lehető leggyorsabban gondoskodjon az európai elfogatóparancs érvényesítését garantáló megfelelő törvényről!
A sajtó széles teret biztosított a témának és az alkotmánybíróság elé került ügyet a német törvényhozás tesztjének tartja. Egyben kiemeli, hogy a terrorizmussal szemben Európának jól működő bűnüldözési rendszerre lesz szüksége, de nem olyan áron, amely figyelmen kívül hagyja a polgárok védelmét biztosító jogokat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.