Eltávolított keresztek a berlini átkelőnél

Tizenöt esztendővel a német újraegyesítés után Berlinben még mindig vita folyik arról, hogy a főváros milyen emléket állítson az NDK-erőszakrendszer áldozatainak. Magánkezdeményezésre mindeddig több mint ezer fekete kereszt emlékeztetett azokra, akik a hírhedt „berlini fal” árnyékában vesztették életüket. A szorongó érzéseket kiváltó emlékhelyet tegnap – rendőri biztosítás mellett – felszámolták.

Kék overallos munkások szerelték le az emlékhely 1065 fakeresztjét , miután letakarták az áldozatok nevét megörökítő táblákat. Eltávolították az emlékhelynél felállított faldarabokat is. A zuhogó esőben, rendőrségi védelemmel zajló végrehajtást félszáz tüntető figyelte, köztük az ellenzéki kereszténydemokrata unió (CDU) berlini képviselői.
A „Checkpoint Charlie” néven híressé vált hajdani átkelőhely szomszédságában több mint kétszáz személy tiltakozott az akció ellen, sokan a keresztekhez láncolták magukat. A tüntetés eredménytelen maradt. A kivezényelt rendőrök felügyelete alatt munkáscsapat tett eleget a bíróság hozta döntésnek, és emelte ki a földből az áldozatok neveivel ellátott kereszteket. A dicstelen történelmi múlt feldolgozásának problémája újabb fejezettel gazdagodott. A város ügyeit irányító vörös szenátus – a szociáldemokraták és a szocialisták koalíciója – az NDK építette válaszfal ötvenedik évfordulójára – 2011-re – kíván csak megfelelő emlékműről gondoskodni. Történészek szerint abban bíznak, hogy akkorra már e tragédia kihal az emberek emlékezetéből. Thomas Flierl kultúrszenátort az az egyre gyakrabban hangoztatott kritika sem zavarja, hogy az újraegyesítés euforikus hangulatában túl gyorsan bontották le a gyűlölt betonépítményt, abból nem hagytak óva intő maradványokat, a német történelem második diktatúrájára utaló értéket.
Ezt a feladatot mindeddig a Checkpoint Charlie szomszédságában már 1962-ben berendezett, úgynevezett Falmúzeum vállalta magára, a tavaly elhunyt alapító, Rainar Hildebrandt özvegyének a javaslatára. Az Ukrajnából származó Alexandra Hildebrandt nemcsak férje örökének az ápolását tartja kötelességének, hanem a drámai sorsokra való emlékeztetést is. Kibérelte a szomszédos, nyolcezer négyzetméternyi beépítetlen telket, és felállíttatta az áldozatok emlékét idéző keresztparkot. A bérleti szerződés azonban 2004 végével lejárt, és a tulajdonos BAG bank – a másfajta üzleti lehetőségekből adódó nyereség reményében – azt nem volt hajlandó meghosszabbítani. A kért vételárat pedig (36 millió euró) Alexandra Hildebrandt nem tudta előteremteni. A pénzintézet elutasított magától minden „politikai meggondolást”, a szenátus nem volt hajlandó beavatkozni a jogi úton hozott kiürítési eljárásba. Berlin elvesztette a város huszonhat esztendős megosztottságát szembetűnően dokumentáló emlékhelyét. A keletnémet börtönökben hosszú éveket eltöltött és magukat keresztekhez kötött tüntetőket a rendőrök elvezették.