A nemzetgazdaság helyzetének megítélése csak a tények ismeretében lehetséges – ennyiben mindenképpen egyetértenek Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterrel azok a gazdasági elemzők, akik górcső alá vették és grafikononként elemezték a féligazságokkal teli, közpénzen megjelentetett politikai hirdetés tartalmát. Míg az orvosi végzettségű tárcavezető „boldogan ismeri el a kirobbanóan sikeres gazdasági teljesítményt”, addig a pénzügyi és makrogazdasági szakemberek rávilágítanak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által közölt adatsorok fonákjára és hiányosságaira.
Az átlagos bruttó jövedelmek emelkedését elemezve Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke lapunk kérdésére közölte: a hirdetésben nem tették közzé az évenkénti reálbér-növekedés görbéjét, pedig abból világosan kiderül, hogy tavaly még az egy százalékot sem érte el a növekedés. A bruttó jövedelmek – túlsó oldalon közölt – adatai ugyanis nem veszik figyelembe az inflációval, az emelkedő energia- és gyógyszerárakkal szemben álló reálkeresetek valódi értékét. Fontos szempont az is, hogy a jövedelememelkedés oroszlánrészét a versenyszféra helyett a közszféra viszi el, makrogazdasági szempontból pedig elhibázott, hogy a kormány által felvett hitelek nagy részét beruházások helyett bérekre és nyugdíjakra költötték – állapítja meg Csaba László közgazdászprofesszor, hozzátéve, hogy az adósság és a kamatok visszafizetésének fedezetét meg kell termelni.
Az infláció csökkenésével kapcsolatban Csaba László megjegyezte: a kabinet által sokszor szidalmazott erős forintnak köszönhető az alacsony ütemű pénzromlás, míg több fogyasztói ár szinten tartása mögött még mindig állami gyámkodás áll. Emlékezetes, a Bokros-csomag intézkedései tornázták fel 28 százalékra a hirdetésben szereplő adatgörbe kezdő inflációs rátáját, a tavalyi év kiugró, 6,8 százalékos inflációja mögött pedig a kormány adminisztratív áremelési szándékai állnak. Mellár Tamás az adóterhekkel kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy abba nem számították bele az eltartottak számát és a kedvezmények megnyirbálását. Hiába mutatja a grafikon tehát az adóterhek látszólagos csökkenését, amíg az adósávok kiterjesztésével ugyanaz a jövedelem magasabb kulccsal adózik, sőt még az átlagkereset is a legmagasabb adósávba került. Idén a társadalombiztosítási plafont is megemelték másfél millió forinttal, a közterhek szintjén tehát nem csökkenés, hanem összességében növekedés tapasztalható.
A BUX-index alakulásakor két fontos szempontot kell szem előtt tartani – mondja Csaba László: egyrészt a tőzsdeeredmények háromnegyed részét külföldi befektetők döntései határozzák meg, míg a magyar megtakarításoknak csupán egy százaléka van jelen részvény formájában. Másrészt a BUX-index önmagában nem alkalmas a makrogazdaság helyzetének megítélésére, mivel a jegyzett nagyvállalatok szárnyalása – amely részben tudatos támogatási politika eredménye – nem áll összhangban a gazdaság gerincét adó, de a tőzsdén nem megjelenő kis- és középvállalkozások nehezebb helyzetével.
A GDP alakulásával kapcsolatban Csaba László megjegyezte: nehezen hasonlítható össze egy alacsonyabb fejlettségi szintről induló, felzárkózni kívánó ország gazdasági növekedése az „vén Európa” jóval előttünk járó országainak haladási ütemével. A profeszszor öt százalék körüli bővülést tartana szükségesnek, és aggasztónak látja, hogy lelassult a GDP növekedése. Sokkal közelebb állna a valósághoz, ha az újonnan csatlakozott országok fejlődési tendenciáival vetnénk össze hazánk helyzetét: itt a középmezőnyben vagyunk, a maastrichti kritériumoknak is kisebb mértékben teszünk eleget, mint a nemrég belépett másik kilenc ország. Mellár Tamás ezzel kapcsolatban rámutatott: a hazai össztermék előállításának majdnem fele külföldi tulajdonú vállalatokhoz köthető, akik a profit jelentős részét itthoni beruházás helyett kiviszik az országból.
Az alacsony munkabérek, a lazább környezetvédelmi előírások és a különféle kedvezmények miatt valóban jelentős mennyiségű működő tőke érkezett az országba: Pitti Zoltán, az APEH volt elnöke szerint az összes adókedvezmény 90 százaléka külföldi tulajdonú vállalatokat illeti meg. Ugyanakkor az újrabefektetett tőkét is belekalkulálták a GKM által megjelölt 4974 euróba, és az sem lényegtelen, hogy előnyünk nagy része még a 2000 előtti évekből származik – egészíti ki a grafikont Csaba László. Ez az adat semmiképpen nem tükrözi a miniszter által említett versenyképességet, amelyet sokkal inkább a külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg alakulása határoz meg. A professzor aláhúzta: az államháztartás finanszírozási igénye 8-8,5 százalék volt az idén, a külső adósság dinamikája nőtt, míg a megtakarítások csökkenő tendenciát mutatnak, amelyek sokkal fontosabb makrogazdasági adatok, mint amik a hirdetésben szerepelnek.
Csal a nejed? Itt keresd! – az egész város azt találgatja, mit firkált a szegedi rém a járdára + fotók
