Ki a legnagyobb szlovák?

Könnyű nekünk, magyaroknak. Több mint másfél százada tudjuk, ki a legnagyobb magyar. Az angoloknak, a németeknek meg legutóbb a cseheknek tévéműsorokra, országos akciókra volt szükség, hogy megállapítsák, kit tartanak a legnagyobbnak honfitársaik közül.
Hetek óra arról cikkezik a népszerű pozsonyi hetilap, a Tyzden, hogy ki volt a legnagyobb szlovák. Kiváló emberekből, akik valami nagyszerűt alkottak, volt nálunk bőven, nyilatkozta Dusán Kovác, a jeles történész egy másik lapban. Ám arra is figyelmeztetett, hogy a szlovákok hajlamosak a nemzet egyik vagy másik részéről szűkkeblűen megfeledkezni a keresés során, mert úgymond nem egy lutheránus csehszlovakista volt, a katolikusok közül meg többen magyarbarátok.
Tanulságos végigolvasni a hozzászólásokat és az érveket a nemzeti panteon lehetséges alakjairól.
Szóba kerülnek természetesen a nagy nevek, 1848–1849 szlovák nemzeti triászának a tagjai: Ludovít Stúr, a politikus, író és nyelvújító, Jozef Miloslav Hurban, a nemzeti mozgalom vezére, publicista és író, Michal Miloslav Hodza, költő, nyelvész (hármójuk szobra áll ma Pozsonyban, nem messze a Duna-parttól a koronázási domb helyén). Stefan Moyses besztercebányai katolikus püspök a XIX. század közepéről és Milan Hodza XX. századi politikus. Az írók közül szóba került még Pavol Országh-Hviezdoslav, a XIX. század második felének klaszszikus költője és Ivan Krasko, a szimbolizmus poétája. Talán még Szent István is eszébe jut valakinek, írta a cikksorozat egyik első hozzászólója, aki ugyan nem volt szlovák, de történelmünk nagy alakja. Egy internetes újságíró hölgy pedig Mária Terézia mellett tette le a voksát: talán nem tipikus szlovák nő, de óriási érdemei voltak az ország modernizálásában, az ő idejében békesség volt az itt élő népek között.