Naptárhatás

Franciaország a huszonötök Európájának legnépesebb állama. Persze nem manapság, hanem majd 2030 után számíthat erre a kitüntető címre. Ez a májusi, tudományos felmérésekre alapozott adat vagy egy hétig lelkesedést és még nagyobb tartást adott az amúgy sem magukba boruló franciáknak. De nézzük az Insednek, a Nemzeti Demográfiai Tanulmányok Intézetének adatait: tavaly január 1-jén Franciaországnak mintegy 62 millió lakója volt, ebből a tengerentúli területeken 1,8 millióan éltek. Ez a szám 2 millióval több, mint az 1999-es népszámlálás mutatói. Ez a halálozási adatok számának további mérséklődésével arra enged következtetni, hogy 2050-ben 75 millió franciaországi lakossal kell számolni.
Ha a jelenlegi irányzatok fennmaradnak, akkor ezzel a számmal valóban a Hexagon lesz a jelenlegi Európai Unió legnagyobb állama. Ugyanis már napjainkban is többen halnak meg Németországban, Olaszországban, mint amennyien születnek: 2050-ben a németek alig 71 millióan, az olaszok 43 millióan (!), a britek 59 millióan lesznek, a spanyolok talán meg tudják őrizni a jelenlegi lakosságukat.
De minek köszönhető ez a francia előretörés a demográfiai mutatókban? Hat évvel ezelőtt ugyanis egy másik intézet még csak 64 milliónyira becsülte a francia lakosság számát 2050-re. A bevándorlásnak – vághatnák rá egyesek azonnal. A francia kutatók azonban határozottan állítják, hogy nem, vagy esetleg csak részben. Megnőtt ugyanis a francia nők gyermekvállalási kedve: a népességnövekedés (a szülések számából kivonják az elhalálozásokat) háromnegyede éppen ennek tudható be, és a maradék egynegyedet valóban az évi százezer fős létszámban érkező bevándorlók teszik ki. A francia lakosság növekedése az elmúlt hat évben meghaladta a 0,50 százalékos szintet, míg 2004-ben 0,68 százalékos volt, amellyel Franciaország viszszatért a több mint harminc éve rögzített adatokhoz. Hatalmas szakadék tátong Franciaország és a többi európai állam között: 2003-ban az Európai Unió későbbi 25 tagállamának együttes népszaporulata pontosan 216 000 volt, ebből 211 000 jutott Franciaországra. Az elmúlt években egyedül
Írországban volt tapasztalható a franciánál is dinamikusabb lélekszám-növekedés.
Az okokat kutatva első helyen kell említeni a halálozási mutatók csökkenését. Japán után Franciaország a második a nők születéskor várható élettartamával, amely közelít a 84 év felé. A férfiaknál Japán, Svédország és Izland után következik a 77 éves várható élettartammal, Kanadával, Svájccal, Ausztráliával és Olaszországgal fej fej mellett haladva. Ez nyilvánvalóan nem következett volna be az egyébként itt is sokat szidott egészségügy és a különböző egészségvédő programok sikeres lebonyolítása nélkül.
A másik, nem elhanyagolható szempont Franciaország családtámogatási rendszere. Itt ugyanis létezik a családi pótlék, a különböző szociális ellátások, ha valaki gyermeket nevel, de sokan hivatkoznak a „kedvező kulturális környezetre” is, magyarán: szeretik a gyerekeket. Franciaországban, ha valaki gyerek mellett dolgozik, az pluszjuttatást kap, míg Németországban, ha valaki kisgyermekkel vállal munkát, azonnal rásütik, hogy rossz anya.
Az 1999-es előrejelzéseket meghaladóan nőtt a születések száma. A 29 évnél fiatalabb nők szülési kedve a jelek szerint stabilizálódott, míg a harminc év fölöttieké nőtt. Az egy szülőképes nőre jutó gyermekarány az említett hat év alatt 1,78-ról 1,98-ra kúszott fel. Úgy látszik, hogy igazuk lesz azoknak a demográfusoknak, akik „naptárhatásról” beszéltek már a korábbi, kedvezőtlen adatokat mutató években is, azaz a nők Franciaországban nem vállalnak kevesebb gyermeket, hanem egyszerűen később szülnek. A szakértők további, immár csekély növekedésre számítanak: szerintük 2,1 gyermek körül fog stabilizálódni a gyermekvállalási kedv.
A májusban nyilvánosságra hozott adatok még azt a feltételezést sem erősítik meg, hogy csak a bevándorlók szülnek Franciaországban. Éppen az ellenkező folyamatra vannak tapasztalatok – állítják a francia kutatók. A bevándorlók szülési hajlandóságára az évek folyamán igen erős hatást gyakorolt a társadalom, amelyben élnek, és ők is egyre inkább a „francia anyák” szülési számához közelítenek. Tehát az afrikai, ázsiai szülők kevesebb gyermeket, míg az európai gyökerekkel rendelkezők többet vállalnak. Külön érdekesség, hogy a portugálok, akik igen nagy számban élnek Franciaországban, itt több gyermeket szülnek, mint hajdani hazájukban.
Mindenkit megleptek a vidékről közölt adatok. Harminc éve sokan azt mondták, hogy elenyészően kevesen fognak lakni a nagyvárosokon kívül, Franciaországban kialakulnak majd a „sivatagok”, az elnéptelenedett részek. Ehhez képest a vidék, köszöni, jól van. A kétezer főnél kisebb lakosú településeken a legnagyobb népszaporulatot jelezték. A tíz-húsz ezer fős kisvárosokban sem csökkent a népesség. Az ilyen helyeken nyilván kellemesebb és nyugodtabb élni, és az életmódváltozással, a közlekedési lehetőségek javulásával majd mindenhez hozzá lehet jutni, amit egy nagyváros kínál. Franciaországban, ahol nagyon nagy divat volt eddig is a „második ház”, az üdülő birtoklása, most valószínűleg ez a hétvégi lak, természetesen átalakítva, kibővítve, vette át az elsőrendű lakás szerepét. Kialakulóban van egy TGV-nemzedék, amely a francia gyorsvasútról kapta nevét. A 36 órás munkahét adta előnyöket úgy használja ki, hogy hétfőn reggel vonattal felérkezik Párizsba, ahol kis lakást bérel, majd csütörtök este ismét visszatér a családjához – akár a fővárostól több száz kilométerre lévő – vidéki otthonába.
Érdekes megfigyelni a francia népességnövekedés földrajzi elhelyezkedését is. Északról és keletről, valamint a párizsi medencéből egyre többen nyugatra és délre költöznek át, és ezeken a területeken jelentősen többen születnek. A legnépszerűbb helyek továbbra is a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékei. A demográfiai mutatókat, igaz, ma még nem jelentősen, de már kimutatható mértékben módosítja az a „mini népvándorlás”, amelynek során az északi államokból, valamint Nagy-Britanniából egyre többen érkeznek letelepedési szándékkal Dél-Franciaországba.
Az Európai Unió legnagyobb országává válni egyértelműen politikai súlynövekedéssel jár. A francia politikusok a kedvező népszaporulati adatokat igen bizakodóan fogadták, fel is állítottak azonnal egy bizottságot, amely a következmények komoly feltérképezésére hivatott. Sokan a gazdasági húzóerőt, a kevésbé derűlátók pedig a munkanélküliség növekedését látják a számok mögött. Az biztos, hogy a jelenlegi 360 ezres éves lakásépítési ütemet növelni kell, pedig már ez a szám is rekord volt az ötvenes évek óta. Óvodák és iskolák is kellenek a megnövekedett létszámú gyermekseregnek. Kellenek még utak, vasutak, vonat, gépjárművek és különböző szolgáltatások, amelyekről talán ma még nem is hallottunk. Mindehhez hitel is szükséges, amely beindíthatja a pezsgést a bankszektorban. Csak húsz évet kell kibírni ahhoz, hogy végleg elháruljon a francia társadalom feje fölül a veszély, amelyet a nyugdíjrendszer esetleges összeomlása jelenthet. A régen várt francia növekedés képe ott dereng a horizonton.