Öt év terrort jósolnak

A brit biztonsági szervek közölték Tony Blair miniszterelnökkel, hogy értesüléseken alapuló becslésük szerint Nagy-Britanniának még legalább öt éven át kell számolnia az Al-Kaida vagy más iszlámista csoportok terrorakcióival.

Ez a hír semmi esetre sem hat megnyugtatólag, amikor a múlt csütörtöki és a két héttel korábbi robbantások, illetve robbantási kísérletek nyomán amúgy is feszült a hangulat Nagy-Britanniában. Kivált a fővárosban, amelyet az eddigi merényletek sújtottak, valamint azokban az észak-angliai városokban, amelyekben nagy számmal laknak muzulmánok, és ahonnan az eddig azonosított terroristák érkeztek.
Aki ma külföldről Londonba érkezik, első látásra nem tapasztalhatja más jelét a feszültségnek, mint azt, hogy a repülőtéren lépten-nyomon fegyveres rendőrökbe ütközik, és hogy a főváros utcáin is a szokottnál sokkal erősebb a látható rendőri jelenlét, mint akár csak néhány hete is. A tömegközlekedés immár csaknem teljesen visszatért a normális kerékvágásba, habár egyes metróállomások még mindig zárva vannak
A feszültséget és bizonytalanságot inkább a biztonsági és mentőszervek, legláthatóbban természetesen a rendőrség magatartása tükrözi. Rájuk nem kisebb feladat hárul, mint hogy London hét és fél, az ország 60 millió lakosa között megtalálja a kudarcba fulladt csütörtöki merényletek öngyilkosjelölt tetteseit, valamint azokat, akik őket és a korábbi, tragikusan eredményes terrorakció elkövetőit felbujtották, támogatták, esetleg bűnrészesként részt is vettek a merényletek előkészítésében. A brit nyomozók mintegy harminc személyt keresnek, akik közül legalább négyről tudják, hogy egyszer már megpróbáltak saját életük árán gyilkolni a londoni metrón, illetve autóbuszon. A nyomozást tehát nemcsak az teszi sürgőssé, hogy minél előbb bíróság elé kerüljenek azok, akik bűncselekményeket követtek el, hanem az is, hogy ha az újabb merényletekre elszánt terroristáknak nem akadnak időben a nyomára, megismétlődhet a július hetediki tragédia, amely a tetteseken kívül csaknem hatvan ártatlan halálos áldozatot is követelt.
Politikailag is kezd másként alakulni a helyzet, mint a július hetediki, első terrortámadás után. Akkor a miniszterelnök mellett szóltak a „fekete csütörtököt” megelőző napok pozitív eseményei – Tony Blair eredményes kiállása a brüsszeli EU-értekezleten, viszonylagos sikere a Nyolcak csoportjának találkozóján Gleneagles-ben, illetve az, hogy London kapta a 2012-es olimpia megrendezésének jogát – és még politikai ellenfelei is a legnagyobb elismeréssel szóltak arról, hogy milyen higgadt emberséggel nyilatkozott és járt el a londoni terrorakcióval kapcsolatban. Mostanára ez a csodálat kezd eloszlani, és mindinkább átadja helyét annak a felfogásnak, amelyet Musarraf pakisztáni elnök fogalmazott meg, amikor azt mondta, hogy a Blair-kormány jórészt magának köszönheti a történteket, amiért minden intés ellenére éveken át jámboran tűrte, hogy a több mint másfél millió brit muzulmán mecseteinek egy részében külföldről bejött agitátorok vérszomjas, fanatikus beszédekben izgassák a fiatalokat a brit és általában a nyugati demokráciák elleni rémtettekre. Sok függ most attól, hogy a kormány milyen új lépéseket tesz, de Blairnek közben arra is vigyáznia kell, hogy ezekkel az új lépésekkel ne idegenítse el a brit társadalomtól a jelenleg is elégtelenül asszimilálódott muzulmánokat.