Pontosan ütő svájci

Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy a világ egyik legnépszerűbb sportágának egyeduralkodójává váljanak. Közülük az egyik Roger Federer, aki 23 évesen a tenisz csúcsainak közelébe került. Egyelőre még „csak” öt Grand Slam-sikernél tart, múlt vasárnap zsinórban harmadik diadalát aratta Wimbledon gyepén, erre a második világháborút követően csak Björn Borg és Pete Sampras volt képes. Éppen utóbbi a svájci világelső kedvenc játékosa, akinél jobb példaképet nem választhatott volna: az amerikai klasszis 13 egyéni GS-győzelmével abszolút rekorder. Ha Federer így folytatja, talán már nem sokáig.

Roger Federer tehetsége kiemelkedő, játékintelligenciája utolérhetetlen, higgadtsága irigylésre méltó, egyénisége pedig olyannyira szimpatikus, hogy kis túlzással mindenki neki szurkol, akinek nincs máshová személyes kötődése.
Federert a családi gyökerek Baselhez kötik, ott született 1981. augusztus 8-án, jelenleg is Svájcban, Oberwilben él, ha éppen nem teniszezik valahol a világban. Édesapja, Robert svájci, édesanyja, Lynette dél-afrikai, mindketten egy gyógyszerészeti cégnél dolgoznak, van egy két évvel idősebb nővére, Diana. Nyolcévesen fogott először ütőt a kezébe, s Boris Becker sikerein nőtt fel, de kedvenc játékosának Pete Samprast vallja. 1998-ra ő lett a világ legjobb junior játékosa, egyesben és párosban is nyert Wimbledonban, a US Openen döntőt, az Australian Openen elődöntőt játszott korosztályában, ahonnan egy Orange Bowl-sikerrel távozott. Már ebben az esztendőben bemutatkozott a felnőttek között, élete második ATP-tornáján Toulouse-ban negyeddöntőt játszott. 1999 végére betört az elitbe, 18 évesen és 4 hónaposan ő lett a legfiatalabb férfi teniszező, aki a világranglista első száza közé került, debütált a Grand Slameken, de Párizsból és Wimbledonból is az 1. kör után távozott. Honfitársával, Di Pasqualéval bronzérmet szerzett a 2000-es sydneyi olimpián, 2001-ben Milánóban pedig megnyerte élete első ATP-versenyét, többek között Ivanisevic és Kafelnyikov legyőzésével, majd a francia és az angol nemzetközi bajnokságon negyeddöntőbe jutott. Utóbbin megszakította kedvence, Sampras 31 meccses wimbledoni győzelmi rekordját. Most ő ugyanitt 21-nél jár…
2002-ben, bár lágyéksérülés miatt hat hetet ki kellett hagynia, három tornán sem talált legyőzőre, s év végére már 6. helyre tornászta fel magát a világranglistán. 2003-ban már nem egy a sok jó közül, hiszen hét versenyt nyert, közte élete első wimbledoni viadalát, s az esztendőt a rangsor 2. helyén zárta. 2004. február 4-én viszont már 1., hiszen megnyerte az Australian Opent, majd a párizsi kisiklás (3. kör) után az angol és az amerikai bajnokságot, valamint a Mesterek Kupáját is. Összesen 11 tornagyőzelemmel beérte Ivan Lendlt, aki 1985-ben ért el ugyanennyit, Federer viszont mérkőzéseinek 92,5 százalékát megnyerte! Eddigi idei mérlege 61 meccsből 58 siker, Szafin a melbourne-i fináléban, Gasquet a monte-carlói tornán a nyolc között, Nadal pedig a párizsi elődöntőben múlta felül. Wimbledonban triplázott, ő a negyedik Borg, Edberg és Cash után, aki juniorként és felnőttként is első lett itt, füvön egyébként 36 mérkőzés óta veretlen. John McEnroe azt mondta róla, hogy ekkora tehetséget még nem látott.
Maga az érintett, ahogy korábban ígérte, a gstaadi torna helyett ezen a héten pihen, s már előre tekint: „Úgy érzem, ha jó állapotban vagyok, akkor a többi nagy tornát bármikor meg tudom nyerni, de a francia bajnokság, az más. Arra nagyon fel kell készülni. Pályafutásom végéig az lesz a célom, hogy győzzek Párizsban, remélem, megvalósul az álmom.” S ezzel lekörözné kedvencét, Pete Samprast, aki 13 GS-sikere egyikét sem a Roland Garroson aratta.