Pólósaink olimpiai és vb-címvédőként, a sportág egyeduralkodóiként készültek az újabb fináléra, a szerbeket azonban évek óta bántja, sérti és dühíti a magyar diadalsorozat. Többször elmondták, úgy érzik, Sydneyben és Athénban sem voltak fikarcnyival sem gyengébbek a mieinknél, akik mindkét, ellenük aratott győzelmüket a szerencséjüknek köszönhették. Ezért mérkőzzön akármekkora tétért is a két fél, legmakacsabb és legeltökéltebb riválisaink mindig azzal készülnek: most eljött a visszavágás ideje.
Mi persze azzal áltattuk magunkat, nem jön el Montrealban sem. Hiszen mi tízzel vertük a románokat, ők kettővel, mi hattal a horvátokat, ők eggyel. Csak azt nem kalkuláltuk az esélylatolgatáskor, hogy a torna előrehaladtával egyre fáradó csapatunk fokozatosan szürkül a mezőny szintjére, a görögök elleni elődöntőt már csak két klasszis, Biros és Szécsi hozta a társak aszszisztálása közepette. Az sem mindegy, hogy Szerbia-Montenegró számunkra az egyik ellenfél a többi közül, míg Belgrádtól a Kotori-öbölig a magyar csapat az évtizedes mérce, vagy inkább a ledöntendő idol.
Ilyen elvont gondolatok persze nehezen fordíthatók le egy pólómeccs mozzanataira, de megérnek egy kísérletet. Az első példa: Biros emberelőnyből elért góljával vezetést szerzünk, és Péter, aki a görögöknek két nappal korábban berámolt hatot, most nyugtázza, hogy megint megvan az első. Ikodinovics az ő fórjuk lejárta után egyenlít, és már 1-1-nél, az első negyedben őrjöng egy sort. Természetesen nem a szándékain múlik, hogy négy góljával végül a vb-finálé kulcsfigurája lesz; sokkal inkább azon, hogy miközben mindkét gárda hoz egy taktikus és munkás átlagot, addig a szerbek egy-egy villanással, a magyarok ellenben egy-egy szarvashibával tűnnek ki a katonás rendből.
Varga Tamás és Benedek Tibor lemondta a válogatottságot, Kásás Tamás a horvát meccs óta beteg, szép, hogy egyáltalán vízbe merészkedik. Kiss Gergőnek most nem sül a keze, Steinmetz Ádám az egész vb-n másodhegedűs a másik center, Molnár mögött, pedig Athénban már egyszer felnőtt mellé. Madaras Norbert, a 2003-as barcelonai végjáték hőse bepasszíroz ugyan két szerencsés gólt, de két megúszása egyikénél nem is veszi észre a ziccerben álló Birost, a másiknál pedig nem viszi gólig Szívóssal az akciót, és hiába kapunk négyest, Kiss Gergő löketét védi Sefik. Az újoncok még nem tudják pótolni a kimaradottakat, de nagyobb baj, hogy Varga Dániel mégis többször megpróbálja, ám ezen a szinten a szeme villanásából kiismerik, könnyedén blokkolják és kontrázzák.
Válogatottunk majdnem kimeríthetetlen tartalékait mutatja, hogy kiugró egyéni teljesítmények nélkül is az utolsó pillanatokig partiban marad, hét szerzett góljával pedig akár nyerhetne is, ha nincsenek védekezési hibák. Csakhogy vannak. Szécsi elkerülhető gólt kap kintről, az emberhátrány lejártakor nem sikerül „tolódni”, és a nagyágyúkat hagyjuk tüzelni, Madaras hátul is keresi a helyét, de nem találja. Igaz, az első negyed vége így is 1-1, a másodiké 3-3, a harmadiké 5-5, és bár ötből négyszer mi vezetünk, mégis az a benyomásunk, hogy nekünk kell kapaszkodnunk. Aztán tényleg kell, mert az utolsó periódusban a szerbek meglógnak 7-5-re. Éppúgy, mint az olimpián, de megint 7-7-re egyenlítünk, és ismét 8-7 a vége. Csakhogy most nem ide, hanem oda. Utolsó akciónknál Szécsi kissé pontatlanul indít, Biros ezért vesződik a labdával, rosszul passzol – a különbség pár centi, egyetlen gólocska, no meg az egész világ.
Szilaj délszláv tombolás kezdődik, de a győztesek sajtótájékoztatójára már rendezett vonásokkal és hangulatban érkeznek a játékosok. Vujaszinovics sóhajt egyet, hogy végre sikerült megverni a magyarokat, és rögvest megígéri, nem ez volt az utolsó alkalom, Sefik kapus pedig kijelenti: mindenki láthatta, mi volt az alapvető differencia, ők sokkal jobban akarták a győzelmet, és többet is tettek érte. Magyar részről ezt Molnár Tamás tagadja, és szavainak mindenképpen hitelt ad, hogy ugyan – mint elárulja – az utolsó negyedben már alig volt ereje visszaúszni, mégis az ő két gólja hozta meg a 7-7-et. „Nem a szerbek bosszúvágyán múlt, ha mi jól játszottunk volna, nem tehetnek semmit. Nekünk a saját tudásunkból, nem az ellenfélhez való viszonyunkból kell erőt merítenünk” – állítja, és Kemény Dénes szövetségi kapitány csatlakozik hozzá: „Nem a motiváció döntött, hanem a súlyos hibák. Mi elkövettünk nyolcat, tizet, kettővel többet, mint amennyi belefért. Úgy jutottunk el idáig, hogy a korábbinál kevesebb nyerő emberünknek mindig többet kellett adnia magából, ezért túlzottan ki voltak már szipolyozva, olvadoztunk mint a jégkocka a napon. De ha Pekingig nézünk előre, úgy gondolom, nem kezdtük rosszul az építkezést.”
Ha azt vesszük, hogy négy éve, az athéni olimpiai arany utáni vb-n, Fukuokában csupán 5. lett a válogatott, akkor tényleg nem. De mivel az 5. hely sohasem lehet mérce, miután egyről a kettőre jutottunk, minél hamarabb vissza kellene jutni kettőről az egyre. Még idén nyáron a Világligában, jövőre pedig az Európa-bajnokságon. Mindkétszer a szerbek ellen, ráadásul Belgrádban.
Cseh a legjobb idővel. A pénteki – magyar idő szerint szombat hajnali – úszódöntőkön két világcsúcs született: az amerikai Aaron Peirsol 200 háton saját rekordját javította 1:54.66-ra, női 200 mellen pedig az ausztrál Leisel Jones ért el 2:21,72-et. Szombaton az amerikai Ian Crocker 100 pillangón saját csúcsát faragta 50.40-re. Vasárnap, lapzártánk után, Cseh Lászlótól reméltünk, ha nem is világcsúcsot, de aranyérmet, bizakodásunkat táplálta, hogy magasan a legjobb, tőle mégis közepes idővel, 4:14.15-tel lett finalista. Női 400 vegyesen Jakabos Zsuzsanna a második (4:42.74), Risztov Éva pedig a harmadik (4:42.86) idővel döntős. Cseh papírforma produkciójával szemben ez a dupla már-már ijesztően szép.
Eredmények. Vízilabda, férfiak: az 1. helyért: Szerbia-Montenegró– Magyarország 8-7, a 3. helyért: Görögország–Horvátország 11-10, az 5. helyért: Spanyolország–Románia 8-7, a 7. helyért: Oroszország–Olaszország 7-6. Úszás. Nők, 100 m gyors: 1. Henry (ausztrál) 54,18 mp, 200 m mell: 1. Jones (ausztrál) 2:21,72 – világcsúcs (régi: Beard 2:22,44), 50 m pillangó: 1. Miatke (ausztrál) 26,11 mp, 200 m hát: 1. Coventry (zimbabwei) 2:08,52, 800 m gyors: 1. Ziegler (amerikai) 8:25,31, … 13. Risztov Éva 8:42,81, 4x100 m gyorsváltó: 1. Ausztrália (Edington, Jones, Schipper, Lenton) 3:57,47. Férfiak: 200 m hát: 1. Peirsol (amerikai) 1:54,66 – világcsúcs (régi: Peirsol 1:54,74), 200 m mell: 1. Hansen (amerikai) 2:09,85, 4x200 m gyorsváltó: 1. Egyesült Államok (Phelps, Lochte, Vanderkaay, Keller) 7:06,58, 50 m gyors: 1. Schoeman (dél-afrikai) 21,69, 100 m pillangó: 1. Crocker (amerikai) 50,40 – világcsúcs (régi: Crocker 50,76).
