Másfél év telt el a Parmalat csődje és az olasz tőzsdefelügyelet visszatérést engedélyező döntése között: ennyi idő alatt alakult át és újult meg a cég állami csődbiztos vezetésével. A szanálást a csődvédelemnek köszönhetően, a nem stratégiai üzletágak eladásával és az ügybe keveredett bankok segítségével sikerült végrehajtani.
A pármai céget családi fűszerkereskedésként indította el Calisto Tanzi több mint négy évtizeddel ezelőtt. A vállalatbirodalmat fénykorában 37 ezer alkalmazottal, harminc országban lévő leányvállalataival a világ fél tucat tőzsdéjén jegyezték. A kilencvenes évek közepétől 2001-ig a konszern évente több száz millió eurót veszített, miközben majdnem egymilliárd eurós nyereséget közölt. A könyvhamisítást 2003 végéig sikerült eltussolni, ekkor a milánói tőzsde vizsgálódása robbantotta ki a botrányt: kiderült, hogy a Parmalat Kajmán-szigeteken bejegyzett off-shore cégének a bejelentett négymilliárd euró helyett valójában egy vasa sincs, és az olasz anyacég is fizetésképtelen. Az összesen 14 milliárd eurós csalást a globális vállalatbirodalom bonyolult felépítése nagyban segítette.
A több mint félmillió kárvallott kisbefektető a bankokat is hibáztatja, mert még akkor is értékesítették a Parmalat részvényeit, amikor már tudomásuk volt a gondokról. A hitelezőket most részvényekkel próbálják meg kártalanítani. Az olasz fogyasztóvédelmi felügyelet ugyanakkor már jelezte, hogy a cég által felajánlott csere túlzottan hátrányos a pórul járt beszállítók és részvényesek számára. Az európai Enron-botrányként is aposztrofált csalásnak hamisítatlanul olasz színezetet ad, hogy a Parmalat a legszűkösebb időkben is ragaszkodott focicsapatához, a Parmához. Az eltüntetett eurómilliárdok mellett pedig szinte elsikkad az az évi két- millió eurót kitevő, politikusokkal való kapcsolattartást szolgáló költség, amit személyesen Calisto Tanzi kezelt.
Csalárd csődbűntett, mérleg- és könyvvitel-hamisítás vádjával 26 volt vezető és három jogi személy: a számlavezető Bank of America olasz képviselete és két könyvvizsgáló cég, a Deloitte & Touche, valamint a Grant Thornton itáliai leányvállalata ellen emeltek vádat. A milánói bíróság 11 személyt június végén két és fél évig terjedő börtönbüntetésre ítélt. A többi vádlott, köztük a tulajdonos büntetőügyét szeptembertől tárgyalják.
A Parmalat idehaza. A magyarországi Parmalat felszámolását 2004. március 23-án rendelte el a Fejér Megyei Bíróság. A vállalat értékesítése nemrégiben eredménytelenül zárult, mert a cégre jelentkező egyetlen pályázó nem emelte meg az általa megajánlott vételi árat. Az A-Tej Tejipari Kft. volt az egyetlen jelentkező, melynek hatvan százaléka a Parmalatnak beszállító hazai termelők, negyven százaléka pedig az olasz érdekeltségű Catone logisztikai vállalat tulajdonában van. A magyarországi Parmalat felszámolóbiztosa, Somogyi Ferenc még a pályázati határidő lejárta előtt úgy nyilatkozott, hogy a tejpiaci helyzet nem kedvez az értékesítésnek. Egyes információk arról szóltak, hogy az eredetileg nyolcmilliárd forintért meghirdetett Parmalat jóval kevesebbért is elkelhet, amit megerősít, hogy a termelői konzorcium is kétmilliárd körüli öszszeggel adta be pályázatát. (N. O.)
