Traktorshow diszkózenére

Kemence, ez az ezer lakosú kis falu elbújva nyúlik bele a Börzsöny lankáiba. Észak felé alig néhány száz méterre már Szlovákia, pár kilométerre a 22-es út, de ez a kis távolság is elég ahhoz, hogy a településre ne nagyon térjen be senki, csak aki ott lakik. Meg aki oda ribiszkefesztivált szervez. Mert a faluban és a környékén terem a ribizli és minden egyéb bogyós gyümölcs is. Jó neki a föld, a levegő, dél felől hosszan süti a nap, barázdás tőle a paraszt szeme környéke.
Második alkalommal gyűlt össze a környező települések apraja-nagyja, hogy – mint az oly sok helyen szokás – megünnepeljék egymást, a földön végzett munkát, annak gyümölcsét. Már ha van. Gyümölcs persze van, de a munka gyümölcse az más dolog. Néhány évvel ezelőtt Kárpáti Zsuzsanna, a térség szocialista képviselője és a fesztivál szervezője (kiderül még a programfüzetből: ötletgazdája, fővédnöke) elmondta: szorgalmazására létrejött néhány termelési és értékesítési szövetkezet, amelyekben – mint mondja – a termelők viszonylagos biztonságban érezhették magukat. A kisebb szövetkezetek később létrehozták a – most már az egész térséget lefedő – Naszályvölgye Börzsöny Rt.-t. Mint Kárpáti Zsuzsanna elmondta, a vállalkozás több száz termelővel áll kapcsolatban, koordinálja felvásárlást, segíti a piacra jutást, így „egyre jobban megy mindenkinek”.
A nyilatkozó kistermelők viszont elégedetlenek. Mint mondják, hiába a szövetkezet, aki nincs közel a tűzhöz, nem tudja jól eladni a gyümölcsöt. A múlt évben kialkudott 40 Ft/kg-os ár alig fedezte a költségeket, ráadásul ahhoz sem jutottak még hozzá a termelők. Egyikük, Lencsés Károly elmondta: egy hektár előkészítése, művelése több százezer forintba kerül, de ezt a pénzt – tartalékok híján – nem tudja úgy előteremteni, hogy egy éve tartoznak neki. – Olyat kell tennem, amit paraszt nem szeret tenni: kölcsönkérni – mondja keserűen. – Ez nem beruházási, fejlesztési hitel, mert az normális dolog lenne. Ez a túlélésre megy – teszi hozzá semmivel sem vidámabban. Faggatom a szövetkezetről. – Az a jövő, a túlélés – mondom a városi ember idealizmusával –, egyedül nem megy. – Nem megy az így se – mondja legyintve, miközben megkínál egy korttyal –, illetve dehogynem, egy-két embernek nagyon is megy. A nagytermelők, akiknél a régi téeszvagyon van, azok jól járnak. Azok el tudják érni, hogy tőlük 80 forintért vegyék át a gyümölcsöt. Nekem az önköltségem sincs meg. Ráadásul a saját szövetkezetünk nem vett át tőlem többet, mint 40-et a 200 mázsából. Mondván: nincs hordó, nincs láda.
Pongrácz János polgármester szerint „90 százalék, hogy nem jut senki tisztességtelen előnyhöz”, bár – mint fogalmaz – „adódhatnak dolgok”. Elmondta ugyanakkor, hogy az ár minőségfüggő. – Ha sikerülne kiemelkedő minőséget produkálni, 250 forint is lehetne egy kiló ribiszke. De amiből gyümölcslé lesz, az valóban 40 forintot ér, és a fagyasztandó sem adható 70 forintnál többért – mondta a polgármester, hozzátéve, hogy „ez valóban legfeljebb a nullszaldóhoz elég.”
A ribiszkefesztivál viszont impozáns. A szakmai programokon részt vesz Pásztohy András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai államtitkára, Pártai Lúcia meteorológus, Németh Imre, a gazdatüntetésekbe némi fáziskéséssel belebukott egykori agrárminiszter és Kökény Mihály, a népegészségügyi kormányprogram koordinátora is. A nagyközönség sem marad látnivaló nélkül: az árusok sátrai ellepik a falucska egyetlen, inkább utcaformájú terét. Kapható a törökmézféle édességtől a műanyag Scorpio géppisztolyig minden, itt-ott ribiszke is. A színpadon tánccsoportok. Délután pedig a divat jegyében gépshow-nak nevezett traktorfelvonulás látható, üvöltő diszkózenére. A színpadon álló férfi a diszkót túlharsogva kér tapsokat a „trendi traktoroknak” és a „feltörekvő mezőgazdaságnak”. (Mit gondol, miért csak az a tíz traktor vonul föl? Az enyém alig indul – jegyzi meg a kocsmában egy idősebb férfi. Ő se szereti nagyon a „tűzhöz közel” lévőket.) Este Korda György és Balázs Klári is fellép.
– És sikerült leszerveznem: idehoztam nektek Lajcsit is, hogy jól érezzétek magatokat! – hallom a főattrakciót tudtunkra adó örömhírt az immáron a színpadon álló Kárpáti Zsuzsannától. Nem derült ki, hogy egy szegény kis falu hogyan tudja kigazdálkodni ekkora „sztárok” gázsiját. Pongrácz János polgármester elmondta: a Korda–Balázs páros 150 000 forintos fellépti díját a helyi árusok adták össze, de azt ő sem tudta megmondani, hogy Lajcsi mennyiért vállalta a dáridózást. – Nem igaz, hogy tízmilliós nagyságrendű összeg ment volna a fesztiválba. Körülbelül kétmillióba került – folytatta a polgármester. Elmondta azt is, hogy a falunak egyetlen forintba sem került a rendezvény, azt „egy szponzor” finanszírozta. Kárpáti Zsuzsannától szerettük volna megtudni, hogy költöttek-e pártpénzt a fesztivál megrendezésére, de kitért kérdésünk elől. Mint mondta, „nem pártrendezvény ez”. A fesztivált hirdető programfüzeten mindenesetre szerepel az MSZP logója. – Ez csak azért van, hogy az emberek tudják, kinek köszönhetik. Mi megmutatjuk, hogy van miért ünnepelni. Többet ér ez, mint országzászlók adogatása – fejtette ki egyúttal a millenniumi ünneplésről alkotott véleményét is az MSZP-s képviselő.
Sajnálom hátrahagyni a falucskát, miközben a kocsi orrát Budapestnek fordítom. Kedves papom-osztályfőnököm jut eszembe: „Legények. Más esetleg, de orvos, tanár, pap nem lehet senki hivatás nélkül. És ennek mindnek a paraszt ad enni.” A multik korában nem tudom, ez magasztos vagy keserű gondolat-e. Ha még egyáltalán igaz.