Tüntetésre készülnek a tejtermelők

Az importtermékek fokozottabb ellenőrzését, a kereskedelmi láncok magatartásának megváltozását és a hazai feldolgozókat érő diszkrimináció megszüntetését kérik a súlyos hátrányokkal küzdő magyar tejtermelők. Amennyiben egy hónapon belül nem lesz változás, a termelők demonstrálhatnak a nagy áruházláncok előtt – nyilatkozta lapunknak Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke.

Legalább tíz százalékkal csökkent a tej felvásárlási ára az utóbbi három hónapban, emiatt a gazdák literenként tízforintos veszteséggel termelnek. Igen gazdaságtalanná vált a termelés, ezért újabb tehénkivágási hullám várható – ecsetelte lapunknak a tejpiacon kialakult helyzetet az elnök. Ugyanakkor a magyar feldolgozók is nehéz helyzetben vannak, ugyanis ömlik az olcsó import az országba. Az év első öt hónapjában kétszer annyi értékű áru került be az országba, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Vagyis míg 2004 első öt hónapjában 26 millió dollár értékű, 2005 január–májusban 50 millió dollár értékű volt a tejimport. Az áru nagy része Németországból, Lengyelországból és Szlovákiából érkezik hozzánk. Németországból olyan termékek jönnek nyomott áron, amelyek ott feleslegesek. A lengyelektől zömében bizonytalan eredetű, a vásárlók félrevezetésére alkalmas termékeket hoznak be.
– Felhívtuk az FVM figyelmét az importáru élelmiszer-biztonsági ellenőrzésének fontosságára – jelentette ki a terméktanács elnöke. – Bár a miniszter azt hangoztatja, hogy lépéseket tett, mi úgy látjuk, hogy Gráf József elképzeléseit a minisztérium még nem tette magáévá. A terméktanácsnak van olyan bejelentése, amellyel kapcsolatban immár fél éve nem történt semmilyen intézkedés. A magyarországi tejfeldolgozók viszont diszkriminatív intézkedésekkel találkoznak, amikor exportálnak. A hazai üzletláncok nem a magyar árukat részesítik előnyben, hanem az importtal nyomják le az árakat. A termelők között nagy az elkeseredettség és a felháborodás az általános tehetetlenség miatt. Demonstrációt fontolgatnak, amit a nagy bevásárlóközpontok ellen szerveznének – közölte a terméktanács elnöke.
A kialakult helyzet miatt, a terméktanács kezdeményezésére, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium összehívta a tej- termékpálya-bizottságot. A tanácskozáson a tejkvóta-elszámolással kapcsolatban kiderült, hogy a tejtermelőknek ki kellett volna küldeni július 15-ig az igazolásokat, amelyek alapján faktorálhatták volna a támogatásokat. Istvánfalvi elmondta: a megbeszélésen a száz lépés program mezőgazdaságra vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban sem hallottak konkrét határidőket, más javaslataikra sem kaptak értékelhető válaszokat.
Az alapvető probléma a tej felvásárlási ára, amelyből a vállalkozásnak, alkalmazottaknak nem pusztán megélniük kellene; az egyre égetőbb felújítási munkálatok sem halaszthatók tovább – szögezte le lapunk érdeklődésére Berta Sándor, a dél-baranyai Agroinvest-Ormánság 98 Kft. telepvezetője. Nehezíti az ormánságiak helyzetét, hogy a régi, állami időkben még nem volt követelmény a szilárd burkolatú trágyatároló, ám 2010-ig ezt a feltételt is teljesíteniük kell. A több tíz milliós felújítási munkálatokat, a 20-30 éves istállók modernizálását képtelenség finanszírozni akkor, amikor még az önköltségi árat sem kapják meg a tejért. Mivel Magyarországon nem oldható meg kizárólag legeltetéssel a szarvasmarha-állomány etetése, a kft. súlyos hibának tartja, hogy a néhai állami gazdasághoz tartozó 1600 hektárnyi földet már nem vehették meg a felszámoláskor. Ahogy Berta Sándor fogalmazott: itt egy szarvasmarhatelep a világ végén, a semmi közepén, egy deka föld nélkül. Jelenleg a Bóly Rt.-től, tizenöt-húsz kilométerről vesszük a takarmányt, ami drága mulatság, miközben a telep mellett közvetlenül majdnem 2000 hektár állami földterület fekszik, amelyből 1500-1600 hektárt olyasvalaki bérel, akinek se állata, se semmije.
A Sole Hungária Rt. a minap arról tájékoztatta a kelet-magyarországi tejtermelőket, hogy augusztus 5-i hatállyal felbontja velük a szerződést, mert nem voltak hajlandók elfogadni a nyerstejért ajánlott literenkénti 57 forintos felvásárlási árat. Szabó Lajos hódmezővásárhelyi tejtermelőtől megtudtuk: helyzetüket súlyosbítja, hogy a feldolgozó továbbra is elszállítja tőlük a tejet, de fogalmuk sincs arról, vajon mennyi pénzt kapnak majd az átadott mennyiségért. Számításaik szerint literenként 62 forintból fedezni tudnák az önköltséget, ám ez alatt csak a veszteséget halmoznák. Szabó Lajos nem tartja kizártnak, hogy ha a kelet-magyarországi tejtermelőket tömörítő Alföld Kft.-nek nem sikerül mihamarabb olyan exportlehetőséget találni, amelynek köszönhetően legalább a költségeiket fedezni tudnák, akkor kénytelen lesz átadni a vágóhídnak a 220 fejőstehenét.
Horváth Lajos, a Gorzsa Mezőgazdasági Rt. vezérigazgató-helyettese szerint az a felvásárlási ár, amit legutóbb ajánlottak a tejgyárak, a magyar tejtermelés tönkretételét jelenti. Az egyik Békés megyei gazdasági társaság tehenészetének vezetője ennél keményebben fogalmazott. Mint mondta, a tejgyárak tulajdonosai, nemkülönben az áruházláncok alacsony árakkal gyakorolnak nyomást a magyar tejtermelőkre, hogy számolják fel szarvasmarha-állományukat. A termelő úgy tudja, az unió álláspontja szerint a tagországokban nyolcmillióval kell csökkenteni a szarvasmarhák létszámát. Az agárszakember úgy véli, ez a döntés nem a nyugat-európai államok tejtermelőit sújtja leginkább, hanem azokat, akik az új tagországokban élnek és dolgoznak.
A borsodi Abaújtej közös vállalat közgazdasági vezetője, Bodnárné Luhály Éva úgy véli, egyre nehezebben megoldható feladat számukra a nyereséges termelés fenntartása. Bár termelési kapacitásuk a tíz évvel ezelőttinek a duplájára nőtt, az áruskála pedig kiszélesedett, mégis örülnének, ha e kiélezett versenyhelyzetben idei teljesítményük legalább nullszaldós eredményt hozna. A piaci szereplők érdekeit a Tej Terméktanácsnak kellene képviselnie – tette hozzá –, s miután a tanács kifejezetten multipártinak tűnik, januárban felmondták a tagságot. A közgazdasági vezető szerint ugyanis nincs értelme fizetni, ha semmit sem kapnak a pénzükért. A kereskedelmi partnerekkel, illetve a vásárlókkal kialakított jó kapcsolatuk eredményeképpen termékeik iránt nagy a kereslet, mégis kiszolgáltatottnak érzik magukat. Piacvédelem nincs, ám ha valaki az ellenkezőjét állítja, az nem ismeri a kisebb tejipari vállalkozások helyzetét a multik árnyékában. Bodnárné Luhály Éva felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt évek során számos borsodi kistermelő adta fel a puszta létért folytatott küzdelmet. Korábbi 250 partnerük közül már csak 23 áll kapcsolatban velük. A nagyobb beszállítók száma sem növekedett, így most mindössze alig negyven tejtermelővel van szerződésük.