Túra a benzinért

Az adó után is adót fizet az, aki Magyarországon üzemanyagot vásárol. A benzin és a gázolaj nettó árára először is a termékkészletezési díjat teszi rá az állam, erre jön az uniós előírt minimumnál tíz forinttal magasabb jövedéki adó, végül az egész után kell megfizetnünk a forgalmi adót. Egyre nyilvánvalóbb károkat okoznak a magyar gazdaságnak a magas energia- és a nyomukban járó üzemanyagárak.

A drága benzin hatását úgy-ahogy csupán a szolgáltatószektor tudja kivédeni, de az ipari, a mezőgazdasági és a szállítmányozó vállalkozások vagy tönkremennek, vagy kénytelenek beépíteni áraikba a drágulást, ez pedig inflációgerjesztő hatással jár. Tízszázalékos üzemanyagár-emelés éves szinten 0,6 százalékkal növeli a pénzromlás ütemét. A drága benzin és gázolaj áremelkedése ezzel párhuzamosan lassítja a bruttó hazai termék (GDP) bővülését is.
A negatív hatásokkal szemben tavaly még hajlandó volt védekezni a kormány, az idén azonban bedobta a törülközőt. Emlékezetes, hogy 2004 közepétől automatikusan csökkent az üzemanyagtermékek jövedéki adója, amint az ár egy bizonyos szintet elért, az idei költségvetési törvény egész egyszerűen „megfeledkezett” erről a lehetőségről. A Fidesz két képviselője ugyan tavasszal benyújtott egy olyan módosító indítványt, ami visszahozhatta volna a régi mechanizmust, ám ez még a bizottsági tárgyalásokon sem jutott túl.
Érdekesen alakult a kormány álláspontja az üzemanyagokat terhelő jövedéki adó mérséklésével kapcsolatban. A szektor versenyhelyzetének javításáért küzdő fuvarozók egyik fő követelésével kapcsolatban a gazdasági tárca májusban – a Szanyi Tibor politikai államtitkár nevéhez kötött úgynevezett kafetériaprogramban – három lehetőséget is felsorolt, sőt már a Moltól is kicsikart egy ígéretet, mely szerint az olajtársaság az adócsökkentés nyomán fellépő esetleges forgalomnövekedés hasznát visszajuttatja a piac szereplőisnek.