Akárcsak 2001. szeptember 11., a londoni merényletek is új fejezetet nyitottak a terrorizmus történetében. Nem a sejtekben, illetve kis csoportokban operáló, Közel-Keletről beutazott személyekről van szó, feltűnt a célországban felnőtt, iskolázott és állampolgársággal rendelkező merénylő.
Jól illusztrálja mindezt, hogy mind a négy merénylő harmincévesnél fiatalabb, Angliában születtek, brit állampolgárok, tökéletesen beilleszkedtek a nyugati társadalomba, gyerekkori áruházi lopáson kívül semmilyen konfliktusuk nem volt a hatóságokkal. Már a szeptember 11-i Mohamed Atta- csoport tagjai is közeledtek ehhez a típushoz, ám ők egyetemista korukban költöztek Hamburgba, és mint kiderült, csak megjátszották az integrálódott, Nyugat-orientált diákot.
Titkosszolgálati zsargonban „clean skin” (tiszta bőr) az ilyen zsánerű terrorista. Nem tartozik radikális körökhöz, nincs rendőrségi aktája, mint állampolgár szabadon utazhat, költözhet az unión belül.
Mohamed Attáék fiatal akadémikusok voltak. A madridi merénylők marokkói származású „mobiltelefon-dílerek”, akik apróbb bűncselekmények miatt már regisztrálva voltak hazájukban is és Spanyolországban is, ahová kivándoroltak. A londoni csoport egyszerű, „tiszta”, érettségizett fiatalokból állt. Az egyetlen közös nevező a három merényletben, hogy az összes fiatal valamilyen okból nagyon fogékony volt a rosszul értelmezett szent háborúra, az al-Kaida részéről meghirdetett dzsihádra.
A nyugat-európai harmadik-negyedik generációs mozlimok között reneszánszát éli az iszlám. Sokan meg nem értettnek érzik magukat a nyugati társadalomban, hiányzik nekik a hovatartozási érzés. A radikális szervezetek ezt gátlástalanul kihasználják céljaikra, éppen ezért félő, hogy London példa lesz a mártírjelölteknek.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf történelmi találkozón vett részt
