Vörösök kormánya

Az előre hozott német parlamenti választás alakulása újabb fordulattal gazdagodott. Hermann Otto Solms, a liberális FDP elnökségi tagja szerint az eddigi kormánykoalíció nem riadna vissza attól, hogy a politikai hatalom további megőrzésének az érdekében szövetségre lépjen a szélsőséges szocialistákkal.

A kancellári pozíció újbóli megszerzésének érdekében – ha a szavazás számszerű adatai alapján többséghez jutna a szociáldemokraták, a Zöldek és a Baloldali Párt blokkja –, akkor az SPD erre is hajlandó lenne – vélte az FDP politikusa. A vörös–vörös–zöld-kormány létrejöttének a lehetősége egyáltalán nem tartozik az elképzelhetetlen variációk közé. Még akkor sem, ha Gerhard Schröder és a szélsőbaloldali WASG-ben hangadó Oskar Lafontaine közötti kapcsolatot mélyreható személyi ellenszenv befolyásolja.
A közvélemény-kutató intézetek meglátása szerint sikerrel kecsegtet az új tartományokban továbbra is erős bázisra támaszkodó PDS, a nyugati országrészben pedig az SPD reformelképzeléseivel szemben álló „munka és szociális igazságosság választási alternatívájá”-nak a szövetsége. A közös listával induló pártok előreláthatóan tizenkét-tizenhárom százalékkal jutnának be a Bundestagba, ahol a parlament harmadik legerősebb frakcióját alkotnák. A baloldal frontharcosainak szerepét vállaló Georg Gysi (PDS) meg Oskar Lafontaine (WASG) közel állnak ahhoz, hogy szenzációról gondoskodjanak! Négymillió eurós költségvetéssel rendelkező kampányukat két iroda szervezi Berlinben meg Majna-Frankfurtban.
A 2002-ben lezajlott választás során a kommunista NDK-egységpárt örökébe lépett PDS csak a szavazatok négy százalékát szerezte meg, a nyugati tartományokban teljesen alárendelt szerepet játszott. Ezúttal viszont a partnernek kiszemelt WASG a Saar-vidéken – Oskar Lafontaine hazájában – akár húszszázalékos eredményre is számíthat.
A szélsőbaloldali pártszövetség szimpatizánsainak emelkedő száma komoly gondot okoz a kereszténydemokratáknak. A volt kancellár, Helmut Kohl meglátása szerint: „A baloldali maffia mindent elkövet annak érdekében, hogy bebeszélje nekünk: nem fogjuk megnyerni a választást.” És valóban, a polgári pártok néhány héttel ezelőtt még megnyugtatónak tűnő fölénye fokozatosan csökken. Mindenekelőtt a CDU visszaesése tapasztalható a keleti tartományokban, a CSU több mint hatvan százalékra becsült sikere Bajorországban pedig nem tudná megnyugtatóan kiegyenlíteni a testvérpárt számszerű gyengéit. Így érthető Edmund Stoiber figyelmeztetése: „Nem lesz gyerekjáték a választási küzdelem, a kormányfelelősség remélt átvétele.” A liberális FDP-vel kötendő koalíció parlamenti fölényét biztosító adatok – az előjelzések alapján – már közel sem annyira megnyugtatók, mint az Észak-Rajna-Vesztfáliában lezajlott tartományi választást követően. E folyamat feltartóztatására a CDU Horst Köhler államelnök megállapítását igyekszik kihangsúlyozni a választópolgárokkal szemben: „Jövőnk és gyerekeink jövője forog kockán.”