A földműves gazda panasza

Dunántúli boldogtalan földművelő barátom példája tanulsággal szolgálhat mindazoknak, akik szenvedő alanyai vagy felső szintű irányítói az uniós támogatásokat igénylők kálváriájának. Parasztgazda barátom örökölt szüleitől, vásárolt idős falubeliektől és kapott kárpótlási jegyeiért összesen 20 hektárnyi szántóföldet, elhagyott, elvadult szőlőt, ősgyepet, ritka akácost és parlagost. Fölkereste a földhivatalt, és nem kevés pénzért kapott egy listát, amely 48 helyrajzi számot tartalmaz a négyzetméterek feltüntetésével.
A második felvonás azzal kezdődött, hogy fordult fűhöz-fához, aztán a község polgármesteréhez, segítene neki megpályázni a területalapú uniós támogatást. A jó szándékú községvezető ezt súgta neki: nem tud mást ajánlani, mint azt, hogy forduljon a falugazdászhoz. (Azt is elárulta, hogy saját fizetése havi 57 000, azaz ötvenhétezer forint.) – De ki itt a falugazdász? – Itt volt valamikor falugazda, de már nincs. Van falugazdász a városban, de neki 28 faluja van, minden második héten tart itt a községházán két fogadóórát, 10-től 12-ig. Előre be kell jelentkezni nála, különben nincs tanácsadás, segítségnyújtás. Előbb azonban regisztráltatnia kell magát a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban (MVH).
Barátom lelkesedése nem lankadt, egy hónap múlva volt regisztrációs száma. Jelentkezett a városi falugazdásznál. Három hét múlva leültek a fogadóórán a községháza egyik zsúfolt hivatali helyiségében.
– Ugye, önnek blokkszámokra van szüksége? – Nekem hazai és uniós támogatásra van szükségem. – Annak elnyeréséhez pályázatot kell benyújtania az MVH-hoz. Ahhoz viszont szüksége lesz a blokkszámokra. – Tudna ebben segíteni? – Azért vagyok itt. Hány helyrajzi szám alatt van a birtoka? – 48. – Micsoda? 48? Egy hétig is eltartana, míg összehoznánk az egészet. – Hát akkor tartson egy hétig. – Ugyan, kérem, nekem 28 faluban kell helytállnom.
Így folyt-folydogált a párbeszéd a falugazdász és a földművelő között. Végül a falugazdász kisilabizált neki egy 1984-es térképről három blokkszámot. – Ezt küldje el az MVH-hoz. Ők majd ellenőrzik, stimmelnek-e az adatok. – De tisztelt uram, ezek a blokkszámok nem fedik az összes parcellát. – Sajnálom, többet nem tudok tenni.
A falugazdász elszelelt, barátom elküldte a hivatalnak a három blokkszámot. Három hónap múlva jött a felszólítás: pótolja a hiányzó blokkszámokat. A polgármester nem tudott segíteni, a falugazdász nem ért rá, a határidők lejártak, barátom lejárta a lábait, a világ fölmorzsolta az idegeit. Ekkor érkezett a faluba egy vend (szlovén) távoli rokon. A vend-szlovén gazda elmesélte, hogyan oktatták Szlovéniában a gazdákat már az uniós csatlakozás előtt. Ott a jól felkészített falugazdák és polgármesterek mindenben tudtak és akartak segíteni a földművelőknek a pályázatok elkészítésében. Az uniós és a szlovéniai költségvetési támogatást már tavaly megkapták, a pénzt is elköltötték gépre, vetőmagra, műtrágyára.
Barátom tőlem kérdezte: miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek? Én nem ilyen lovat akartam. Én meg ezt kérdeztem tőle: 2002-ben elmentél szavazni? Fejét lehajtotta, és bevallotta, hogy nem. – No, akkor most ne panaszkodj.
Ungi Gábor Budapest