Az ügy kifejezetten bonyolult, elég, ha csak annyit érzékeltetünk, hogy egy évtizede a magyar fél kitűnő jogászcsapatával egy hadseregnyi holcimes kiválóan képzett és gyakorlott jogász áll szemben. A sokasodó perek dossziéi közül néhány ott lapul Kálmán János zürichi Mercedes kisbuszában, ahol egyébként egy kis gázpalack, illetve a mézzel, uborkával, olajjal, teával s magyar borokkal rakott polc emlékeztet arra, hogy a jármű lakóalkalmatosságként szolgál. Kálmánnál kilenc év, tíz hónap és húsz nap után telt be a pohár.
A magyar cementipart ma már két nemzetközi cementipari cég birtokolja. Mindkettő multinacionális nagyvállalat. Egyikük a Schmidheiny család többségi tulajdonában lévő Holcim (korábbi nevén Holderbank), amely a világ hetven országában van jelen, és övé a legnagyobb cementgyártó-kapacitás. A másik cég a Schwenk család tulajdonában lévő Heidelberger Schwenk konzorcium, amely Európa egyik legnagyobb cementgyártója. E két család szerezte meg az öt magyar cementgyárat. A nagyszámú kavicsbányáktól a beton- és betonelemgyártásig vagy a betonszállításig meghatározó szereplői ezen területeknek.
Hejőcsaba esetében 1994 augusztusától egy külön történet kezdődött, amely a magyar állami vagyon privatizációjának történetében példa nélkül álló. A Budapesti Műszaki Egyetem kémiai technológiai tanszékén dolgozó környezetvédelmi szakemberek által létrehozott, hat magyar cégből álló, Kálmán János által vezetett konzorcium pályázaton megszerezte az 1 553 500 000 forint törzstőkéjű gyár részvényeinek 57 százalékát. A Holderbank a pályázaton alulmaradt, így a részaránya továbbra is 33 százalék. „Az ezt követő események vizsgálatából kibontakozik politikai és gazdasági kiszolgáltatottságunk a pénzzel és tapasztalattal felfegyverzett multinacionális céggel szemben” – olvasható a hazai privatizációt 2002-ben vizsgáló parlamenti albizottság jelentésében.
A továbbiakban a parlament elé azóta sem kerülő jelentésből idézek. „A Hejőcsabán többségi tulajdont szerző magyar konzorcium át akarta venni az irányítást a cementgyár felett. A Holderbank-csoport az igazgatóság manipulálásával, majd ellenérdekelt részvénykivásárlással gyakorlatilag elkobozta a gyárat, a bányát, a már megtermelt nyereséget.
A hitelkövetelés-engedményezésnek álcázott ellenérdekeltségű kivásárlás létrejöttét valószínűleg külső befolyásolással hozták létre az Erste Banknál, akkori nevén Mezőbank Rt.-nél. Abban az időben, 1996-ban a Mezőbank Rt. felett a tulajdonosi jogokat formálisan a pénzügyminiszter (Medgyessy Péter), gyakorlatilag pedig az ÁPV Rt. vezetője, a privatizációs miniszter (Suchman Tamás) gyakorolta.”
Yerseytől Panamáig
A HCM részvénycsomagját eredetileg E-hiteles konstrukcióban 1994-ben vette meg az Állami Vagyonügynökségtől a Magyar Környezetvédelmi Kft. és a vele társult öt kft. A magyar befektetők a HCM 57 százalékát szerezték meg, ám az akkor már 33 százalékkal rendelkező Holderbank a menedzsment segítségével a jogerős bírói ítéletek szerint jogsértő módon mindvégig megakadályozta, hogy új tulajdonostársai élhessenek részvényesi jogaikkal. Miután a Holderbank az elképzeléseiről személyesen kézbesített levélben (?) tájékoztatta Suchman Tamás privatizációs minisztert, 1996. október elején az E-hitelt folyósító Mezőbank Rt. eladta a Holderbanknak ezt a követelést, majd – bár az adósok rendben törlesztettek – a Holderbank felmondta a hitelszerződést, s így megszerezte a biztosítékul letétbe helyezett 57 százaléknyi HCM-részvényt. A magyar kft.-k már akkor vitatták a hitelátruházás jogszerűségét, s a Fővárosi Bíróság ideiglenes intézkedésként már 1996. november közepén kötelezte a Holderbankot a részvények bírósági letétbe helyezésére. A svájci konszern – a részvényeket taxikkal Bécsbe fuvarozva – azonban már túladott a részvényeken, ráadásul közvetítőkön keresztül, így azokat úgymond jóhiszeműen szerezték meg az – ugyancsak holderbankos érdekkörbe tartozó – új tulajdonosok. Egzotikum, hogy a Quayale Ventures S. A. (Panama), az Ellice Investment Inc. (Panama), a Cem Holdings Ltd. (Yersey), a Nemtec Holdings Ltd. (Yersey), a Rainbow Worldwide Ltd. (Bahamák) és a Herald Resources Ltd. (Malajzia) váltak a hejőcsabai cementművek új társtulajdonosaivá.
(A privatizációt vizsgáló országgyűlési albizottság előtt Suchman Tamás nem jelent meg, írásban arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a cementipart érintő kérdésekben érdemi tárgyalást soha nem folytatott.)
„A Horn-kormány a hozzá intézett világos kérdések, interpellációk ellenére elhallgatta valós szándékát, leplezte a mélyben játszódó folyamatokat. Legalább négy kormányülés foglalkozott ezzel a HCM–Holderbank–Mezőbank-üggyel. A kormányülések erre vonatkozó anyagai titkosítva lettek különböző időtartamokra” – áll a megállapítás a már említett parlamenti vizsgálóbizottság jelentésében.
A lapunk birtokába került dokumentum: Medgyessy Péter pénzügyminiszter tájékoztatója a kormány részére a Mezőbank Rt. privatizációjáról (1997. október). Tárgya: A Mezőbank Rt. ellen a Magyar Környezetvédelmi Kft. és konzorciumi társai által indított per:
„A Mezőbank Rt. jogelődje, az Agrobank Rt. a HCM Rt. privatizációja során a privatizálásra kerülő cég megvásárlásához 1,5 Mrd Ft E-hitelt nyújtott egy 6 kft.-ből álló konzorciumnak (a konzorcium vezetője a Magyar Környezetvédelmi Kft.). A Mezőbank Rt. azon jogcímen, hogy az E-hitelek visszafizetését biztosítsa, 1996. október 2-án hozott igazgatósági határozatában döntött arról, hogy a konzorciummal szembeni követelését engedményezi a konzorciummal együtt a HCM-ben társtulajdonos Holderbank Ungarn Management Kft.-re. A Holderbank Ungarn Management Kft. célja az volt, hogy a részvényeket megszerezze, amit a hitelszerződés azonnali felmondásával ért el.”
Medgyessy önmagának mond ellent
Medgyessy a jelentésében így folytatja: „A Magyar Környezetvédelmi Kft. által vezetett konzorcium két pert indított, az egyiket az eredeti állapot visszaállítása, a másikat a károkozás tényének megállapítása érdekében. A kft. ez utóbbi keresetlevelében azt jelzi a bíróságnak, hogy a per folyamán, amennyiben a károkozás tényét a bíróság megállapítja, úgy a konzorciumot ért kár összegét 34,194 M Ft-ban fogja megjelölni.
A független jogi szakértői vélemény az üggyel kapcsolatban a következőképpen foglalható össze:
A Mezőbank Rt. részéről a Magyar Környezetvédelmi Kft. vezetése alatt álló konzorciummal szemben fennálló követeléseknek a Holderbank Ungarn Management Kft. részére történő eladása sem jogszerű, sem indokolt nem volt, mivel többek között:
– az E-hitel adósai (a per felperesei) az E-hitel törlesztési kötelezettségeinek eleget tett, és jelenleg is tesz;
– a Holderbank Ungarn Management Kft.-nek nem volt engedélye E-hitelek nyújtására és kezelésére;
– a Holderbank Ungarn Management Kft. szerződése színlelt szerződésnek minősíthető, mivel végső célja nem a hitelek átvétele, hanem a hitel mögött szereplő óvadék megszerzése, amit mutat az, hogy a hitelállományt megvásároló Holderbank Kft. mint vevő 120 százalékos árfolyamot fizetett a hitelállományért, ami egy ténylegesen kétes hitel esetében teljesen indokolatlan.”
Egy hónappal később, 1997. november 12-én Medgyessy Péter a Magyar Köztársaság nevében eljáró miniszterként mint eladó szerződést kötött az Erste Bank ausztriai központjával a Mezőbank Rt. eladásáról. A szerződés keretén belül 34 milliárd forint kárigényre kötött garanciavállalást arra az esetre, ha a magyar konzorcium keresete alapján a bíróság semmisnek nyilvánítaná a színlelt hitelkövetelés-engedményezéseket, és az eredeti állapot nem lenne helyreállítható. Tehát több mint 28 milliárd forint kifizetését vállalta a lehető legrövidebb időn belül arra az esetre, ha a magyar konzorcium javára a bíróság megállapítja, hogy a Mezőbank Rt. a konzorcium E-hitelét eladva, a hitel fedezeteként óvadékul lekötött részvényeket is átadva a követelést megvásárló Holderbanknak, jogellenes magatartásával a felpereseknek kárt okozott.
Medgyessy Péter 2001. június 18-i albizottsági meghallgatásán a fentiekkel szemben arra a kérdésre, hogy „Ön tudott-e arról, hogy ez gyakorlatilag nem E-hitel-kivásárlásra, hanem a részvénytöbbség megszerzésére irányult?” (mármint a Holderbank által a magyar konzorcium részvényeinek és hiteleinek kivásárlása a Mezőbank Rt.-ből), így nyilatkozott: „Legjobb tudomásom szerint a pénzügyminiszter személy szerint semmifajta engedélyezési eljárás végén nem szerepel ebben a kérdésben. Nekem erről nem volt tudomásom, és nem is kellett hogy tudomásom legyen. Egyébként az E-hitel – még egyszer mondom – és az ezzel kapcsolatos eljárás törvényes úton történt. Azt, hogy személy szerint nekem erre miért kellett volna engedélyt adnom, nem is igazán értem.”
Svájcban elégtételt nyerni
– Tizenegy éve a vételár kifizetését visszaigazolták nekünk, a részvényesek könyvébe bejegyeztek minket, de már az első közgyűlésen sem engedték nekünk, hogy javaslatainkat a napirendi pontok közé felvegyék – emlékeztet a kezdetekre Kálmán János, majd hozzáteszi: – Kis törvénysértésekkel, nagyon ügyes jogászok segítségével olyan helyzetet teremtettek, hogy a részvényesi jogunkat nem tudjuk gyakorolni.
Kálmán plasztikus példával jellemzi az akkori helyzetet: ők addig még részvényeket sem láttak, a Holcim pedig világszerte úgy bánt a gyárak részvényeivel, mint ma bárki a bankkártyájával.
A bíróságon indított pereknek, ha lassan is, de meglett a hozadékuk: kilenc év után a magyar bíróság jogerősen kimondta, hogy a részvények megszerzése jogellenesen történt, és mivel az eredeti helyzet már nem állítható vissza, kártérítés illeti meg a magyar felet.
– Ebből az ügyből nem pénzkérdést csinálunk, ez a mi vagyonunk, ezt tőlünk tizenegy évvel ezelőtt törvénytelenül elvették, és mi azt várjuk el, hogy visszaadják. Ez Magyarországon lehetetlen, Svájcban viszont máshogy gondolkodnak. Itt az a koncepció, hogy ha valaki törvénysértő úton szerez meg egy vagyont, azt nem tarthatja meg – véli Kálmán János, így jelölve meg fő okként a zürichi tartózkodását és demonstrációját. Hétfőnként a Mercedes kisbuszon kívül egy másik kisteherautó is feltűnik, munkaidőben parkolva a Holcim székházánál, rajta tiltakozó feliratok és egy nemzeti lobogó. Megtudtuk, hogy Kálmán János időközben egyetemre is beiratkozott. – Kényszerűségből, de nem olyan szomorú kényszerűség ez, mint az itt-tartózkodás. Nem tudtam volna másképp hozzájutni az egyetemi hallgatók olcsószállás-címlistájához, ezért az analitikai kémia fakultást látogatom. A szállásra azért van szükség, mert a svájci törvények szerint akinek van bejelentett szállása, az annyit lakik és annyit alszik az autójában, amennyit akar – magyarázza a demonstráló részvénycsomag-tulajdonos.
Ma már szinte történelem: az 1994 és 1998 közötti parlamenti ciklusban számos interpelláció hangzott el a cementiparral kapcsolatos kérdésekkel, különösen a Hejőcsabai Cementgyárral kapcsolatban. A kapott válaszok bizonytalanok, elfedők voltak Horn Gyula miniszterelnök, Csiha Judit privatizációs miniszter és Akar László pénzügyminisztériumi politikai államtitkár részéről is. A jogrendszerünkben meglévő kiskapuk kihasználásával immáron tizenegy éve képes egy külföldi cég a bírósági eljárás érvényét, valamint lezárását megakadályozni, és közben az eredeti állapot helyreállíthatóságát ellehetetleníteni (cégösszevonásokkal a HCM Rt.-t jogilag már meg is szüntették). Mindezért még az előző parlamenti ciklusban a magyar konzorcium Dávid Ibolya igazságügy-miniszterhez fordult, ám ő válaszra sem méltatta őket.
A 11 éve tartó perekkel, jogerős végzéssel s különös ügyletekkel kapcsolatban szerettük volna a zürichi Holcim képviselőinek álláspontját megtudni, ám ezt a kérést ők udvariasan elutasították. A magyarországi nyilatkozataikból kitűnik: a magyar konzorcium E-hitelének kivásárlását követően azért mondták fel a hitelszerződést, mert a magyarok nem teljesítették a szerződést, s nem egyenlítették ki időben a másfél milliárd forintos hiteltartozást sem.
A volt parlamenti albizottság vezetője, Ivanics István országgyűlési képviselő azt közölte: az Orbán-kormány utolsó hónapjában elkészült vizsgálati jelentést a szocialista kormányzat az elmúlt közel négy év alatt nem vette napirendre, így az Országgyűlés a tartalmát nem ismerhette meg.
Zelenszkij
Zelenszkij hiába reménykedik
