A szöveg azonban tartalmazott egy bekezdést, amely szerint bizonyos esetekben az 1948 előtt – azaz a benesi időkben – elkobzott földtulajdon is visszaigényelhető. A törvény szövegében rejlő ellentmondásosság az utóbbi hónapokban számos vitára és nézeteltérésre szolgáltatott alapot, s nyilvánvalóvá vált, hogy az ominózus passzust gyakran még maguk a szakemberek is különbözőképpen értelmezik.
Gál Gábor jogász, parlamenti képviselő, a jogszabály egyik megalkotója az Új Szó 2003. szeptember 3-i számában például a következőket mondta: „A törvénynek vannak lábjegyzetei, azokból kiderül, hogy 1948 elé is lehet menni. Eszerint azok a személyek is visszaigényelhetik a földjeiket, akiktől különböző törvények alapján – például a Benes-dekrétumok értelmében – kobozták el tulajdonukat. (…) A január 1-jétől életbe lépő törvény alapján már gond nélkül vissza lehet adni az 1948 előtt jogtalanul elvett földeket is.”
A törvényt beterjesztő Simon Zsolt földművelésügyi miniszter viszont a Pravda című napilap 2003. szeptember 13-i számában – Gálnak ellentmondva – ekképp fejtette ki nézeteit: „Az élet bebizonyította, hogy az eredeti, 1991-es restitúciós törvény sem mondott ellent a Benes-dekrétumoknak, nem nyitja ki őket az új sem. (…) Az emberek az 1948 és 1990 között államosított földeket igényelhetik vissza.”
A törvény gyakorlati alkalmazása során csak bonyolódott a helyzet. Számos ellentmondásos ítélet született, ami egyre több félreértésre és vitára adott okot. Akadtak, akiknek a hatóságok visszaítélték az 1948 előtt, a Benes által elkonfiskált földtulajdont, és akadtak, akiknek a keresetét éppen amiatt utasították el, mert az adott földterületet 1948 előtt államosították.
Hogy a törvény értelmezése mennyire nem egyszerű, azt jól jelzi a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bíróságának egy 2004. június 3-án kelt határozata. Ebben a testület úgy foglalt állást, hogy vissza lehet igényelni a Benes-dekrétumok alapján elkobzott földterületeket – de csak abban az esetben, ha az államosításra 1948 után került sor. Ez azonban fából vaskarika. Hiszen a dekrétumok egyik sajátossága éppen az, hogy bármikor került is sor a lefoglalásra, a tulajdonvesztés „hivatalos” időpontjául minden esetben 1945. január elsejét kell tekinteni.
A helyzet ma, több mint fél évvel a restitúció végső határidejének (2004. december 31.) lejárta után sem sokkal áttekinthetőbb. Czajlik Katalin, a Szlovák Köztársaság földművelésügyi minisztériumának szóvivője érdeklődésünkre elmondta, hogy egyelőre nincsenek statisztikai adatok arról, hogy a jogszabálynak köszönhetően hány károsultnak sikerült visszakapnia a Benes-dekrétumok alapján elkobzott földjét. A szóvivő szerint a törvény pontosan meghatározza, mely esetekben lehet 1948 előtt elkobzott földtulajdont visszaadni. „Főleg azokról az esetekről van szó, amikor az elkobzott föld tulajdonosát nem ítélték el fasiszta kollaboránsként” – közölte. A legérdekesebb mindazonáltal Hamerlik Richárd álláspontja. A szlovák parlament mezőgazdasági bizottságának a Magyar Koalíció Pártja által delegált képviselője ugyanis úgy véli, hogy a törvény egyszerűen „nem az 1948. február 25. előtt elkobzott földek problémáját volt hivatott orvosolni”.
Egy szó, mint száz, a vélemények megoszlanak. Úgy tűnik, egyedül Eduard Benes tudta, hogyan kell egyértelműen megfogalmazni egy jogi szöveget. A kérdés pedig feltehetőleg még jó ideig nyitva marad: vajon visszakapható-e vagy sem a Benes-dekrétumok alapján elkobzott földtulajdon?
tűzvész
Tűzvész pusztít Kaliforniában
