Az elmúlt években létrejött és stabilizálódott intézmények olyan szilárd alapot képeznek, amelyre a jövőben biztonsággal lehet tovább építkezni. A közeljövőben érdemes lenne az alábbi területekre fókuszálni:
• területi egyenlőtlenségek csökkentése: kisebb városokban, megyeszékhelyeken is szükség van elérhető rehabilitációs lehetőségekre, hogy ne csak Budapest és néhány nagyobb központ kínáljon megoldást elszórtan az országban,
• gyermek- és ifjúsági ellátások fejlesztése: a serdülőknek fenntartott férőhelyek számának növelése, a családi bevonás erősítése kulcsfontosságú a korai kezelés sikerességében,
• utógondozás és reintegráció: a sikeres rehabilitációt követő visszailleszkedési programok megerősítése (munkaerőpiac, lakhatás, kapcsolati háló),
• képzett szakemberek támogatása: a segítő szakmákban dolgozók megbecsülése, továbbképzése, valamint a kiégés megelőzése stratégiai fontosságú,
• partnerség a civilekkel: az állami és civil szektor közötti hosszú távú, kiszámítható együttműködés és finanszírozás megalapozása.
A magyar drogrehabilitációs rendszer ma már nem a hiányokról, hanem a lehetőségekről és a bővülő tapasztalatról szól. A cél nem más, mint hogy minden érintett számára elérhetővé váljon az esély a felépülésre, földrajzi elhelyezkedéstől, életkortól vagy épp a múltbéli kudarcoktól függetlenül. A rendszert nem újra kell építeni, hanem tovább kell erősíteni, szövetségekkel, szakértelemmel és a remény iránti közös felelősséggel – szögezte le a DKI.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!