Iszinbajeva Budapestet sem tudja feledni

Helsinki egyik legelegánsabb szállodájában, a Crowne Plazában, a sport Oscar-díjakat odaítélő Laureus Akadémia szombati fogadásán Juan Antonio Samaranch korábbi NOB-elnök, Albert herceg monacói uralkodó vagy az atlétika olyan korszakos egyéniségei, mint Edwin Moses, Sebastian Coe és Szergej Bubka együttesen sem váltottak ki akkora érdeklődést, mint ő, és ezzel valamelyest helyére is tettük Jelena Iszinbajeva népszerűségét. Amit azonban hatalmas hiba lenne csupán abból levezetni, hogy a vb-n már a tizennyolcadik világcsúcsát jegyezte a női rúdugrásban. Az ő nyomába ugyan nem érhet, de a kubai Menéndez női gerelyhajításban szintén rekordot döntött, ő is a sajátját.

Mert azon túl, hogy pénteken 501 centire emelte a rekordot, talán napjaink legszimpatikusabb, legbájosabb csillaga a 23 éves volgográdi lány, akitől távol áll a legkisebb sztárallűr is. Olyannyira, hogy valamelyik csúcsjavítása után ő maga szaladt ki az ottani halvérű nézők közé, hogy kiosszon néhány autogramkártyát. Még a szüleivel lakik, és most éppen egy Skodát vezet, pedig otthon az olimpiai bajnoki címéért is szépen jutalmazták, és a rekordok – okosan, centiméterenként fentebb haladva – 20-25 ezer dollárt hoznak neki. A vb-n pedig 160 ezret kasszírozott. Van humora is, mert mint megjegyezte, akkor ugrik hat métert, ha majd a férfiak hetet. Komolyra fordítva a szót, elárulta, hogy idén még öt versenyen indul, s úgy érzi, az 502 centi, talán az 503 is összejöhet. Jövőre Moszkva rendezi a fedett pályás vb-t, szóval, otthon muszáj jól szerepelnie, a hosszú távú terve pedig az, hogy egyszer legyen meg a 36. világcsúcsa is. Mert hogy Szergej Bubka annak idején harmincötig jutott. Ebből is kiszámítható, hogy az 520 centit elérhetőnek tartja.
Nem csak oroszul, angolul is mosolyogva, és olyan szintű határtalan türelemmel nyilatkozik, ami csak nagyon kevesek sajátja ezen a szinten. A bevezetőnkben említett fogadásról egy csapat orosz újságíró váratlanul elrabolta, kivitték a szálloda elé, de amikor egy illetékes sürgető szavára már vissza kellett jönnie, útközben a lépcsőn melléje szegődhettem, s három kérdést intéztem hozzá.
– A döntő után azt mondta, lehet, hogy elmegy egy night klubba, és kitáncolja magát. Így történt?
– Végül is tegnap nem mentem el, de ma bepótolom!
– Melyik feladat a nehezebb: világcsúcsot ugrani vagy utána megbirkózni az újságírókkal?
– Természetesen az előbbi. Láthatja, hogy milyen jól elvagyok a sajtóval!
– Magyarországról jöttem, ezért kérdezem, hogy a sok rekordja között emlékszik még arra, amit Budapesten egy kis csarnokban (az Olimpiai csarnokban a 2001-es NAP-kupán – a szerk.) ugrott? Igaz, az csak junior világcsúcs volt.
– Hogyne emlékeznék, még arra is, hogy akkor egészen pontosan 447-et ugrottam!
S Iszinbajeva persze jó szívvel emlékezhet a tavalyi fedett pályás világbajnokságra is, amit az olimpia előtt még megnyert nálunk. De mi most már a vb utolsó két napi történéseit illetően mindenekelőtt ugorjunk vissza a két cseh tízpróbázó, Roman Sebrle és Tomas Dvorak ügyére. Amint arról már beszámoltunk, a záró 1500 méteres síkfutás előtt mindketten infúziót kaptak csapatuk orvosától, amire elvben nem lett volna lehetőség, hiszen a verseny alatt csak a vb hivatalos orvosi stábja érintkezhet az atlétákkal. Kivéve, ha azok egészsége veszélyben van, s a nemzetközi szövetség végül elfogadta a csehek arra való hivatkozását, hogy Sebrlének és Dvoraknak is vészesen leesett a vércukorszintje. Egyébként csak szőlőcukrot kaptak, a doppingtesztjük negatív lett, így Sebrle megtarthatta az ezüstérmét is, azaz Zsivoczky Attila maradt a harmadik helyen. (S ha már dopping, bár ez a hír nem rázza meg a sportvilágot: megbukott a vizsgálaton, és kétéves eltiltás vár egy indiai diszkoszvetőnőre, akinek a tiltott szerrel való rizikózás csak annyiban kamatozott, hogy a selejtezőben három ellenfelét megelőzte.)
Még csütörtökön férfi 200 méteren először esett meg a világbajnokságok történte során, hogy valamelyik számban ugyanazon nemzet reprezentánsai végezzenek az első négy helyen, de az amerikaiak „söprése” után a következőre csak két napot kellett várni. Női 5000 méteren az etiópok oktatták ki a mezőnyt, mi több, a 20 éves Tirunesh Dibaba a 10 ezer méter megnyerése után duplázott. Tegyük hozzá, tulajdonképpen nem történt semmi különös, „csak” megvédte a címét, mert ezen a távon két éve Párizsban már 18 évesen nyert. Az sem volt különösebb meglepetés, hogy a női 100 méter győztese, Lauryn Williams új frizurával a 4x100-as váltót is behozta az első helyre, a férfiaknál ellenben Justin Gatlin ezt nem cselekedhette meg, hiszen itt az amerikai kvartett már korábban elvérzett egy elhibázott botátadás nyomán. A döntő után mégis akadt valaki itt is, aki már a második vb-aranyát könyvelhette el: az általános elképedésre nyertes francia négyesből a 110 gát győztese, Ladji Doucoure szaporázta az első százon.
Megint ugorjunk, férfi távolban az amerikai Dwight Phillips 860 centivel nyert, ezt elsőre ugrotta, aztán ötször belépett, később elárulván, hogy nagy vehemenciával Mike Powell 895-ös világcsúcsát vette a célba. Ami azért nem kevés önbizalomra vall, mert a 860-nal az egyéni legjobbját állította be. Az Olimpiai stadionban újfent telt házat produkáló finneket persze nem ez hozta lázba, hanem az, hogy Tommi Evilä végre megszerezte azt az érmet, amit a gerelyhajítóktól vártak. A helyi hős két belépett ugrással kezdett, s hogy folytathassa a nyolc között, harmadikra legalább 803-at kellett ugrani. Lett belőle 816, majd az ötödik sorozatban a hazai hátszél előnyét élvezve 825-ig szállt, s egyetlen centi előnnyel megkaparintotta a bronzérmet.
Paula Radcliffe mintegy háromszáz métert verve a másodikra nyert, ő immár a női maratoni futás világbajnoka. A 31 éves brit nagyon megérdemelte ezt a vb-aranyat. A világversenyeken öt- és tízezer méteren tíz éven keresztül rendületlenül diktálta a tempót a mezőny élén a maga jellegzetes stílusában, de egyetlen esetet – a 2002-es müncheni Eb 10000-es számát – leszámítva mindig lehajrázták. Tegnap viszont rajt–cél győzelmet aratott.
Még nagyobb a bahreini, exmarokkói Rashid Ramzi bravúrja, aki az 1500 méter után a 800-at is megnyerte, s ez a duplázás bizony nem szokás. Ám még ezt is lehet kontrázni: női gerelyhajításban az olimpiai bajnok kubai Osleidys Menéndez rögtön az első dobásával 71,70 méteres világcsúcsot ért el, a négy évet békességben megélt rekordján tizenhat centit javítva! (A következő sorozatban pedig a német Obergföll 70,03-as Európa-csúcsot hajított.) Hogy a vb végére azért legyen egy slusszpoén is.
„Minden erőmet beleadtam az első dobásomba, ahogy mindig is szoktam” – jegyezte meg a kubai. Ilyen egyszerű ez.

Eredmények. Férfiak, 800 m: 1. Rashid Ramzi (bahreini) 1:44,24 p; 5000 m: 1. Benjamin Limo (kenyai) 13:32,55 p, magasugrás: 1. Jurij Krimarenko (ukrán) 232 cm; távolugrás: 1. Dwight Phillips (amerikai) 860 cm; 4x100 m: 1. Franciaország 38,06 mp; maratoni: 1, Jaouad Gharib (marokkói) 2:10:10 óra, férfi 4x400 m: 1. Egyesült Államok 2:56.91 p; nők: 1500 m: 1. Tatjana Tomasova (orosz) 4:00,35; 50000 m: 1. Tirunesh Dibaba (etióp) 14:38,59 p; 400 m gát: 1. Julia Pecsonkina (orosz) 52,90 mp; súlylökés: 1. Nagyezsda Osztapcsuk (fehérorosz) 20,51 m; maratoni: 1. Paula Radcliffe (brit) 2:20:57 óra; gerelyhajítás: 1. Osleydis Menéndez (kubai) 71,70 m – világcsúcs, régi 71,54, Menéndez, 2001, Rethymno; 4x100 m: 1. Egyesült Államok 41,78 mp; 4x400 m: 1. Oroszország 3:20.95 p.