Ki veszi komolyan a nehézségekkel küszködő kistérségek gondjait?

Leépülő intézményhálózat, iskola- és postabezárások, az országos átlag kétszeresét is meghaladó, egyre növekvő munkanélküliség. Ezekkel a szavakkal jellemezhető Csongrád megye leginkább leszakadó részének, a szocialista irányítású Makónak és kistérségének a több éve tartó gazdasági mélyrepülése.

Makó nincs eladósodva, az intézmények stabil működése biztosított, a fejlesztések folytatódnak – jelentette ki februári sajtótájékoztatóján Makó szocialista polgármestere, Buzás Péter. – Az azóta eltelt hónapok azonban sajnos bebizonyították: semmi ok a lelkendezésre, a város és környéke 2002 óta tartó gazdasági mélyrepülése az előző fél évben is folytatódott – állítja Martonosi György, a térség fideszes országgyűlési képviselője. Példaként az oktatási és szolgáltatói intézményhálózat növekvő elszegényedését említi, amely intézménybezárásokban csúcsosodik ki. Így a térségben Nagylakon általános iskolát, Kövegyen óvodát és öregek napközi otthonát kényszerült bezárni a fenntartó önkormányzat, de jellemzők az iskola-összevonások is a szocializmus évtizedeiben sokat hangoztatott „körzetesítés” jegyében. A nehézségeket mutatja, hogy még Makó városa is kénytelen volt átadni középiskoláit a megye fenntartásába, mivel nem maradt anyagi forrása a működtetésre – mondja az ellenzéki honatya. Még nehezebb a kistelepülések helyzete, hiszen napi létfenntartási gondokkal küszködnek, de olyan intézkedések is sújtják őket, mint a Magyar Posta döntése. Eszerint öt kistelepülésen, Ambrózfalván, Csanádalbertiben, Óföldeákon, Kövegyen és Klárafalván is elhatározták a postahivatalok megszüntetését. Mindez természetesen tovább sújtja a térség munkaerőpiacát. Akárcsak a Makón bevezetett megszorító intézkedések. Így az MSZP-s vezetésű helyi önkormányzat ahelyett, hogy a gazdasági élénkülés zálogának számító kis- és középvállalkozásokat támogatná, tavaly óta építményadót vet ki rájuk, így sokan kénytelenek megválni alkalmazottaiktól, mert túl magasak a közterheik. De az önkormányzat máshol is igyekszik „megfogni” a pénzt:
– A szerződéssel foglalkoztatott tanárokat csak szeptembertől júniusig alkalmazzák, hogy megspóroljanak rajtuk kéthavi bért. Ezek az emberek nyáron miből tartsák el családjukat? – kérdezi felháborodva Martonosi György. Ám még ők is jobban járnak, mint az elbocsátott dolgozók. A múlt évben a kistérségekben az intézménybezárások folytán 62, míg a makói kórházban 45 álláshelyet szüntettek meg. A fideszes politikus arra is rámutat, hogy egyes intézményekben – mint például a makói kórházban – úgy csökkentik a béreket, hogy a korábbi, nyolcórás munkaidő helyett hat órában foglalkoztatják tovább dolgozóikat. – A magas munkanélküliség mellett tehát létezik egy „kapun belüli” munkanélküliség is: sok helyen nem bocsátják el ugyan az alkalmazottakat, de drasztikus fizetéscsökkenéssel kell szembenézniük – mondja Martonosi, aki szerint az sem igaz, hogy nem létezik eladósodás a városban, hiszen például a makói kórházat háromszázmillió forintos adósságállomány terheli, amit saját forrásból az intézmény nem tud kigazdálkodni, miközben a makói önkormányzat csak a szociális ellátórendszer fenntartására évente félmilliárd forintot fordít.
Szükség is van rá, ugyanis a munkaügyi központ adatai szerint Makón és kistérségében a legmagasabb a munkanélküliség Csongrád megyében. Míg a polgári kormány négy éve után, 2002 májusában kevesebb mint kétezer-százan, addig az idén májusban már több mint háromezren voltak munka nélkül Makón és környékén, ami harmincszázalékos növekedés. Így a munkanélküliségi ráta jelenleg jócskán meghaladja a 16 százalékot. És ami a legrosszabb, semmi jel nem mutat arra, hogy ebből a helyzetből ki lehetne törni. Sőt újabb leépítésekre lehet számítani: szép számmal járnak át a térségből például a szomszédos Békés megyébe, a MÁV mezőhegyesi járműjavító üzemébe dolgozni, de most itt is az elbocsátás réme fenyeget másfél tucat munkást. Kóka János a létszámleépítést levelében „gazdasági racionalizálással” indokolta, Martonosi szerint viszont lassan az Újszeged–Mezőhegyes vasúti szárnyvonal léte is veszélybe kerül, újabb nehézségek elé állítva az elnéptelenedő kis falvakat. – Veszteségességre hivatkoznak, de valószínűbb, hogy a vasút privatizációja számára akarják előkészíteni a terepet. Mindez pedig újabb csapást jelenthet a foglalkoztatottságra nézve – vázolja a lehetséges jövőt a fideszes képviselő.
A Makót és kistérségét sújtó gazdasági válság külön elemét képezik a mezőgazdaságból élőket sújtó intézkedések. Több Makó környéki gazda júniusig nem kapta meg a területalapú támogatását, amelynek kifizetését pedig már hónapokkal korábban megígérte nekik Németh Imre akkori agrárminiszter. Hasonlóan gond, hogy Makón és környékén sok gazdálkodónak fogalma sincs, hol fogja tárolni a betakarított termést, pedig hamarosan befejezik a búza aratását. A környék termelői tavaly az állami tulajdonú Concordia Rt. makói telephelyére vihették gabonájukat, ahol azt egy közreműködő cég vásárolta fel tőlük, de lehetőségük volt annak tárolására is. Most azonban – a termelőket úgy tájékoztatták, „felsőbb”, azaz minisztériumi utasításra – nem vihetik be a búzát az üresen álló silókba. Martonosi György szerint pedig bőven lenne itt tárolókapacitás akkor is, ha a térség összes intervenciós gabonáját ide akarná hozni a kormányzat. Ezért a képviselő az agrártárca segítségét kérte, mert azok a kistermelők, akiknek nincs pénzük saját gabonatárolót építeni, és nem tudják elhelyezni terményeiket, teljesen tönkremehetnek, ami tovább növelné a munkanélküliséget a térségben.