Lebontott emlékhelyek

K ö n y v e s h á z

Milyen dicsőség, hogy a Külvárosi éjt magyarul írta József Attila! Milyen dicsőség, hogy ezt a mondatot Vásárhelyen írta 1933-ban Pákozdy Ferenc! Szerénytelenség, de tény: József Attila vásárhelyi kapcsolatait összefoglalóan először én vázoltam föl 1956 nyarán a rövid életű folyóiratban, a Vásárhelyi Szóban. Szigeti János a Csongrád Megyei Hírlap 1962. karácsonyi számában írt Krémery Mátyásné Kovács Rózsa óvónő és Karády Györgyné Biczó Jolán tanítónő találkozásáról József Attilával a Malom utcai óvodában. 1972-ben kiadta az addig e tárgyban megjelent cikkek bibliográfiáját. 1977-ben tanulmányban foglalta össze addigi ismereteinket.
Ezek most beépültek a centenárium alkalmára megjelent „Én, József Attila, itt vagyok…!” címmel, A költő vásárhelyi világa alcímmel megjelent kötetbe, amelyet szerkesztett és részben írt Kőszegfalvi Ferenc és Szigeti János.
Kőszegfalvi Ferenc Vásárhely történetének fáradhatatlan kutatója. Dolgozatai, amelyek jórészt a Bába Kiadó áldozatkészségével megjelent Csomorkánytól Csomorkányig (2001) című gyűjteményes kötetében hozzáférhetők, a József Attilát Vásárhelyen körülvevő közegről, írókról és munkásmozgalmi vezetőkről tárt föl értékes és érdekes, addig ismeretlen részleteket. Ilyen például József Attila és Szántó Judit levele Takács Ferenchez, avagy Pákozdy Ferencnek és Losonczy Endrének a költőt elsirató verse.
A József Attila-kutatás hálás lehet mindkettejüknek. Szerencsére többé-kevésbé naprakészen ismertem meg eredményeiket. De én is csak ebből a kötetből tudtam meg, hogy a híres emlékhelyet, a Művermöt 2003 decemberében lebontották!
Kár, hogy a célt jobban szolgáló monografikus, időrendi földolgozás helyett a szerzők megelégedtek bizonyos műfaji és formai tagolás szerint a dokumentumok (versek, levelek, cikkek, arcképek, színhelyek) mechanikus fölsorakoztatásával. A költő városa című fejezettel kezdtem volna, utána következtek volna József Attila művei: az itt írott és az itt megjelent versek. József Attila Vásárhelyhez kapcsolódó jelentős versei: Téli éjszaka, Eszmélet, Betlehemi királyok. A többi is fontos: Dörmögő, Esik, Nyár, Regösének, Szappanosvíz, sőt részben a rögtönzések és töredékek is.
Ezeket követik a Tanulmányok, majd a Helyek, személyek, pillanatok, emlékek. Azokat, akik József Attilát körülvették Vásárhelyen, föltétlenül föl kell sorolnom: Bányai László, Blantz Béla, Csorba Péter, Faragó Sándor, Galyasi Miklós, Erdei István, Kovács Mihály, Losonczy Endre, Makai Ödön, Pákozdy Ferenc, Szathmári János, Székely István, Takács Ferenc, Vízi Albert.
Sógorának, egykori gyámjának, Makai Ödönnek alakja különleges, hiszen miatta jött Vásárhelyre a költő. József Attila életében betöltött szerepének végső soron kedvező megítélése akkor sem lehet vitás, ha újabban olyan adat került is elő a vásárhelyi levéltárból, amely tevékenységének ellentmondásosságára vet fényt. A helyi gazdasági egylet 1934 márciusában tartott ülésén Széll Bálint, ifj. Elek Pál és Hegedüs Imre Makai Ödön felelősségre vonását indítványozta. Hegedüs Imre előadta, hogy Makai Ödön mint a Földbirtok-rendezési Országos Bizottság (FOB) kerületi képviselője a földteherrendezés miatt eladósodott gazdákat arra biztatta, hogy ne fizessék a folyó kamatot. Ez látszatra az ő érdekeiket szolgálta. Csakhogy utóbb ezeknek a gazdáknak a földjét elárverezték. Makai Ödönt azzal is vádolták, hogy fölötteseinek hamis jelentést küldött a vásárhelyi gazdasági helyzetről.
Egyelőre nincs több adatunk a kérdés tisztázásához, de ha József Attila vásárhelyi világát hitelesen föl akarjuk tárni, ennek is a végére kell járnunk.
A könyv végül időrendi táblázattal és értékes fényképgyűjteménnyel zárul.
Fájdalmas hiány a névmutató. Ez egyebek közt arra is jó lett volna, hogy kitűnjék, kié a legtöbbször előforduló név. Nagyon jellemző, hogy ebben a kötetben a családtagoké után legtöbbször olvasható név: Galyasi Miklós és Pákozdy Ferenc. A névmutató arra is jó, hogy a hibás neveket tisztázzuk: például Baán vagy Bán Máté? Arra is, hogy a születési és halálozási évszámokat csak egyszer írjuk meg. (Ennek a lapnak a számát dőlten adjuk.)
Pákozdy Ferencnek emlékezetes mondatával kezdtem. Befejezésül Vízi Albert érdekes észrevételét idézem, amelyet nem tudatosítottunk eléggé. Fontosnak tartotta, hogy József Attila Budapesten született: előtte hozzá hasonló jelentőségű költőt a főváros nem adott az országnak! „Addig a magyarság valamennyi nagy költőjét a vidék szülte és küldte az ország szívébe.” Ez azonban nem cáfolja éppen József Attila életművében a vidéknek, nevezetesen Vásárhelynek rendkívüli szerepét. Ennek jobb megértését szolgálja Kőszegfalvi Ferenc és Szigeti János maradandó értékű könyve.
Remélem, nem sokat kell már várnunk arra, hogy a szerzők a dokumentumgyűjteményt alapos időrendi, monografikus földolgozással folytassák.
(„Én, József Attila, itt vagyok…!” A költő vásárhelyi világa. Szerk.: Kőszegfalvi Ferenc és Szigeti János. Máyer Nyomda & Könyvkiadó, Hódmezővásárhely–Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)