Szemerkél az eső, amikor a Gyöngyvirág út 18. szám alá érünk. A kertészeti szakmunkásképző diákotthonának kapuján belépve hatalmas őspark tárult elénk. Jobbra lent üvegházakkal, balra egy hosszú lóistállóból átalakított kollégiummal, irodaházzal. Esőzés idején frissebb a levegő, ilyenkor különösen erős a a virágok illata. A Svábhegyen, nem messze a Szent László-templomtól bújik meg ez a 12 500 négyzetméteres arborétum, ahol a mozgásjavító általános iskola tanulói sajátítják el a szakmát. A környéken is ritkaságba menő hatalmas zöld területet a fővárosi önkormányzat egymilliárd forintért árulja.
Törvénytelenül elkobozták
De mi történhetett, hogy a különleges fajtájú fákkal beültetett, mediterrán jellegű óriási kertet dobra akarják verni? Köztudomású, hogy Budán az ilyen nagyságú, egybefüggő terület kincs, és az is sejthető, hogy az eladás után mi lesz a sorsa. Általában lakóparkokat építenek néhány száz embernek, mint ez történt például a Budakeszi úton. De mindezt megelőzi mindig az évszázados vagy több száz éves fák kivágása és az ott élő állatok menekülése az egyre szűkülő budai zöld területre.
Berczik Árpádné, a Svábhegyi Egyesület elnöke maga is őslakos. Szülei, nagyszülei is itt éltek, és aggódva tapasztalja, hogy az esztelen, olykor engedély nélküli építkezésekkel miként darabolják fel az egybefüggő gyümölcsösöket, fákkal teli parkokat. Az elnök egy tulajdonlapot mutat, amely szerint a svábhegyi arborétumot – eredetileg gazdaságot – 1931-ben az akkori tulajdonos, Streibig Ferenc és felesége alapítványa adományozta a mozgássérült gyerekek javára. A tulajdonlap azonban viharos történelmünket is tükrözi, mert az 1961. augusztus 3-i bejegyzés már arról árulkodik, hogy az ingatlant a gyerekektől a magyar állam elkobozta. Az államosítások tehát nemcsak a negyvenes-ötvenes évekre voltak jellemzőek, hanem folytatódtak az erőszakos téeszesítés időszakában is. Berczik Árpádné szerint itt még nem ér véget a történet. A mozgássérülteket akkor még nem tudták máshová küldeni. De a gyerekek hagyatékát törvénytelenül elkobzó állam kezelőként kijelölte 1964-ben a Mozgásjavító Általános Iskolát és Nevelőotthont, amelynek központja a Mexikói út 69. szám alatt található. Hogy ne legyen teljesen egyszerű és átlátható a dolog, ezt a ,, kellemetlen terhet” végül is 1980-ban újabb kezelőként átvette a Fővárosi Tanács VB művelődési főosztálya.
A Svábhegyi Egyesület elnöke elmondta, hogy a környéken nagyon népszerű ez a hely, mert a tanulók által nevelt facsemetéket, növényeket, cserepes virágokat innen vásárolják meg az emberek. De ebben az évben utoljára, mert a gyerekeknek szeptemberben távozniuk kell, a kertészetet felszámolják, és mindent eladnak. A Mexikói úti iskolában négy és fél milliárd forintért mozgássérültcentrumot akarnak létrehozni. A fővárosi önkormányzat hárommilliárddal támogatná az építkezést, a hiányzó összeget a kertészet eladásából szereznék. Az eladást az intézmény igazgatója, Nádas Pál kezdeményezte. Mindenesetre az, hogy kirakják innen a gyerekeket, teljesen szemben áll azzal a szándékkal – hangsúlyozta Berczik Árpádné –, amivel a sváb Streibig házaspár létrehozta az alapítványt. Ők kifejezetten a nyomorék gyerekekre hagyták ezt az ingatlant, és félő, az ismétlődik meg újra a polgári demokráciában, ami a kádári diktatúrában 1961-ben szokás volt: az elkobzás. – Akkor mi változott itt? – kérdezte szinte önmagától az elnök.
A beszélgetés közben bejárjuk a csodálatos, buja növényzetű ősparkot a Svábhegyi Egyesület elnökével, Berczik Árpádnéval és a Zugligeti Egyesület elnökével, Salamin Andrással. Lefelé, a füves úton balra két hatalmas hársfa koronája védett meg bennünket az egyre erősödő esőtől. Salamin András egy hatalmas, tizenöt méter magas, legalább másfél méter kerületű száznegyven éves törökmogyoróra mutatott, amely alatt ápolt, gyönyörű tisztás terül el. Ezt is a kertészeti tanulók tartják rendbe – mondja. Amíg elérünk az üvegházakig, fügefák, naspolyák, vörösfenyők kísérik az utunkat. A park végében kimagaslik egy mamutfenyő és a környék őshonos növénye, egy terebélyes kocsánytalan tölgy. Az üvegházakban fiúk-lányok palántáznak, száz és száz cserepes virág sorakozik az asztalokon a füllesztő melegben, de a kaktuszház látványa mindent felülmúl. A Zugligeti Egyesület elnöke megjegyzi, hogy ezeken a gyerekeken alig látszik a fogyatékosságuk, hiszen olyan munkát végeznek, amely teljes értékű emberré teszi őket.
Az átminősítés csapdái
Ez a régió, egészen az Óra utcáig, regionális védelem alatt áll – veszi át ismét a szót a svábhegyi elnök –, amibe nemcsak a műemlék épületek, hanem a növényzet is beletartozik. Bár ezen a területen nincs értékes épület, csak a parasztgazdaság maradványai, de a növényállománya egészen kimagasló. Félő – legalábbis az utóbbi évek tapasztalata ezt mutatja –, hogy a füvészkertet átminősítik, s akkor mindjárt nemcsak a tíz százaléka lesz beépíthető, hanem akár hatvan-hetven százaléka is. Természetesen ezt megakadályozhatja a kerületi önkormányzat állhatatossága.
Nádas Pál, a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola igazgatója az intézmény bővítésével magyarázza a svábhegyi kertészet eladását. – Közoktatási integrációt szeretnénk végrehajtani azzal, hogy az enyhébb mozgássérültek a többségi egészséges középiskolában folytassák tanulmányaikat. Ezért nincs szükség a svábhegyi kertészetre, mert az ott dolgozó ötven diák, akik amúgy is a Maglódi úti kertészeti szakmunkás iskola tanulói, ott folytatják tanulmányaikat. A diákotthonban lakó tizenegy enyhén mozgássérült gyerek is közelebb kerül a Maglódi úti iskolához. Attól nem kell félni, hogy a hagyatékozó eredeti szándéka megváltozik – érvel a telefonban az igazgató –, hiszen az eladott összegből és a fővárostól kapott hárommilliárd forintból korszerű oktató-nevelési centrumot építünk, ahol biztosítani tudjuk a teljes nevelési-oktatási programot. Egyébként a terület eladását és az új koncepciót, amely az óvodától a szakmunkásképzésen át a középiskola megújításáig terjedne, a tantestület egésze elfogadta. Arra a kérdésre, hogy ha a nemrég felújított üvegházakat ledózerolják, az ősfákat kivágják, az nem pazarlás-e, nem ellenkezik-e környezetvédelmi törvénnyel, Nádas Pál így válaszolt: – Az üvegházak semmit nem érnek. Lakópark pedig nem lesz, mert a területnek csak tíz százaléka építhető be, ezért a fákat sem fogják kivágni.
Itt családias környezet volt
Deák Péter igazgatóhelyettesnek más a véleménye. Szerinte az arborétumot nem szabadna eladni. Voltaképpen a negyvenöt éve működő kertésziskolát feláldozzák a fogyatékoscentrum létrehozásáért. Néhány évvel ezelőtt sokmilliós beruházással üvegházakat építettek, korszerű fűtéssel, öntözőberendezésekkel. Ezt az egészet most el akarják adni. – A legnagyobb baj – folytatja a gondok felsorolását Deák Péter –, hogy a gyerekek többsége átkerül Kőbányára, a Maglódi útra, a Magyar Gyula Mezőgazdasági Szakközépiskolába, ahonnan az oktatók eddig is feljártak a Svábhegyre. Abban a nyolcszáz fős iskolában el fognak veszni a diákjaink. Eddig családias környezetben élhettek és tanulhattak, az integrációval bekényszerítik őket egy nagyobb iskolába, ahol az egészséges gyerekek egy része előítélettel kezelheti majd őket. Eddig is gond volt a kertészeti gyakorlattal, hiszen a nagy kertészetek tönkrementek, elsorvadtak, mint a Főkert, a Sasad Tsz, a Rozmaring Tsz. Itt a Svábhegyen viszont megoldottuk a gyakorlati oktatást. Mi lesz ezekkel a tanulókkal, ha elkerülnek innen? Deák Péter nemcsak a gyerekek testi és lelki fejlődéséért, hanem a kertészetben található védett fák sorsáért is aggódik.
Nemrég iskolabúcsúztató csendes tüntetésre jöttek össze a budai arborétumba családjukkal együtt azok a volt kertész tanulók, akik itt kapták a szakmát. Vagy százan tiltakoztak az alma mater eladása ellen.
szén monoxid
Szén-monoxid-mérgezés gyanújával vittek kórházba egy embert
