Mint a liliom

A l á m e r ü l t A t l a n t i s z o m

„Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége,
amíg csak el nem tűnik a hold.”
Zsolt. 72., 7

Szent István korából való egyik legszebb hazai emlékünk, az egykori pécsváradi apátság monostorkápolnája, amely egyhajós volt, mennyezete pedig nyitott fedélszékes. Ennek a Szent János-kápolnának máig megmaradtak a felmenő falai, és megmaradt a szentélye. E falak között járt és prédikált Szent Gellért is. 1015-ben Anasztáz ült az apáti székben, aki hallotta, hogy Gellért, a volt velencei bencés apát Pécsre érkezett. A pécsi püspökkel, Mórral meg is látogatták szálláshelyén. A vendégség közben Anasztáz apátnak eszébe jutott Szent István király parancsa, amely szerint „minden hazánkba érkező érdemes papot itt kell marasztalni, hogy a keresztény hit új és gyenge ültetvényét mentől többen ápolhassák – olvasom a Pannonhalmi rendtörténetben. – Most tehát nem egyebet gondolt, mint azt, hogy Szent Gellértet szeretett királyuk udvarába vigyék, s ezzel neki szívesen fogadott, drága ajándékkal kedveskedjenek. Ezen eszméjét mindjárt, ott Szent Gellért előtt el is mondotta Anasztáz apát Mór püspöknek, aki örömmel fogadta az apát indítványát. Gellért azonban nem volt hajlandó itt maradni; mert, mint mondá, ő nem a magyarok megtérítése végett jött, hanem a Szentföldre készül, hogy ott éljen, és Szent Jeromos műveit fölkutassa. Végre annyit engedett, hogy vár június 29-éig, Szent Péter és Pál napjáig, s ekkor beszédet tart a pécsi székesegyházban.
Ezen alkalommal Mór püspök meghívásából megint jelen volt Anasztáz apát, és Szent Gellért szónoklatait hallva, fölkérte őt, menjen Pécsváradra, s ott július 10-én, Szent Benedek ereklyéi fölvételének ünnepén tartson beszédet. Addig nem engedett, míg Szent Gellért meg nem ígérte kérése teljesítését. Akkor pedig mindjárt elvitte Pécsváradra; s ott, elérkezvén július 10., Szent Gellért a Szentírás eme szavairól: »Az igaz virágozni fog, mint a liliom«, megint jeles szentbeszédet mondott.”
Ezután Mór pécsi püspök az apáttal együtt elhatározta, hogy okvetlenül elviszik Gellértet a királyhoz. Az augusztus 15-i törvénytevő napra valóban el is vitték Fehérvárra. Gellért annyira megnyerte Szent István tetszését, hogy az többé nem eresztette el magától, hanem udvarában tartotta; Imre fia nevelőjévé, majd marosvári, azaz csanádi püspökké tette.
Ez hónapra, napra pontosan 990 évvel ezelőtt történt Fehérvárott, a Nagyboldogasszony-templomban, amelynek romjai ma sok mindenről regélnek, de erről a fontos eseményről talán ritkán. És a pécsváradi kápolna is elég hallgatag.