Normává vált az erőszak az Észak-Kaukázusban

Beszlan tragikus bizonyítéka mindannak az emberi gonoszságnak és bűnnek, amely immár átlépte Csecsenföld határait. Az erőszakos cselekmények, kegyetlen gyilkosságok, robbantások és fegyveres összetűzések immár szinte mindennapi normává váltak Dagesztánban vagy Ingusföldön is. Az Észak-Kaukázus növekvő instabilitása azonban nem csupán Moszkva számára jelenti az egyik legnagyobb kihívást, hiszen az kihathat a szélesebb térség, sőt Európa biztonságára is.

Egy évvel ezelőtt az évnyitóra várva nyugodtan gyülekeztek a beszlani egyes számú általános iskola gyerekei és szüleik, amikor többségében csecsen fegyveres terroristák rontottak az udvarba, és túszul ejtették az ott lévők többségét. Három nap múlva vérfürdőbe torkollt az utóbbi évek egyik legembertelenebb, semmivel nem igazolható terrorakciója. Az évforduló mély gyásza mellett tovább feszíti a húrokat a történtek kivizsgálásának elhúzódása. Az erre kijelölt három bizottság egyike sem fejezte be még a munkáját, így a mentőakció laikusok számára is jól érzékelhető kaotikusságából kiindulva érthető, hogy a megölt gyerekek szülei keserű vádakkal illetik a hatóságokat. A Beszlani Anyák nevű szervezet küldöttsége ma az évfordulón találkozik Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy a válság alatt fennálló operatív törzs tagjainak megbüntetését követelje. A történtek mindenképpen felvetik az orosz állam, a hatóságok működésének hatékonyságát, a vizsgálat eredménye, majd az ezt követő számonkérések avagy ezek elmaradása pedig az átláthatóságát.
Tovább borzolja a kedélyeket az a tény, hogy a tragikus eset szinte bármikor megismétlődhet ma is az egyre forrongóbb, bizonytalanabb Kaukázusban. Érzékeli a helyzet komolyságát a Kreml is. Ezt jelezte már korábban, hogy elnöki megbízottként Putyin egyik legbizalmasabb, nem utolsósorban eddigi munkájából ítélve leghatékonyabb munkatársát, Dmitrij Kozakot küldték a térségbe. De az évfordulón sem bíznak semmit a véletlenre, hiszen megerősített biztonsági intézkedéseket vezettek be Beszlanban. Erre szükség is van, hiszen mint az elmúlt hónapok dagesztáni, ingusföldi eseményei jelzik, az Észak-Kaukázusban általában már robbanásveszélyesebb a helyzet, mint Csecsenföldön.
Ezek a fejlemények fokozottabban a régióra irányítják Moszkva figyelmét, bár Putyin rendszere számára már eddig is e térség stabilizálása jelentette az egyik legkomolyabb kihívást. De nem csupán Oroszország számára lenne ez fontos, hiszen a helyzet rosszabbra fordulása a terrorizmus migrációtól, az olajutak biztonságán át a fegyver- és kábítószer-kereskedelem egyik útjának szabadabbá válásáig terjedő negatív kihatásai miatt egészen Európa belsejéig ható veszélyt jelent. Éppen ezért nemzetközi öszszefogásra lenne szükség az egyébként komplex problémakör kezelésében. Ennek akadálya egyrészről a Kreml ilyen kérdésekben tapasztalt hagyományos bizalmatlansága, amelyet csak táplál, hogy a Nyugat sok esetben kettős mércét alkalmazva politikai és gazdasági érdekeinek függvényében bírálja az emberi jogok helyzetét a térségben. Jó példa volt erre, hogy egy éve a nyugati sajtó egy része Beszlan kapcsán nem használta a terrorizmus szót, ellenben teret ad a történtekért a felelősséget vállaló, bocsánatot máig nem kérő Samil Baszajevnek.