Perzsa csapda

Egy nappal azután, hogy Irán felújította az urándúsítást, világszerte politikusok és újságok sora sürgette szankciók kiszabását a perzsa országgal szemben. Így tett az eddig engedékenyebb Németország külügyminisztere éppúgy, mint a The Washington Post. Mindannyian úgy vélik, kétség sem férhet hozzá, hogy Irán atombombát akar előállítani, s hazugság, hogy csak áramot fejlesztene nukleáris kapacitása révén.
Felmérve a geopolitikai helyzetet, s ismerve a teheráni (vallási) vezetés keménykezűségét, valóban nehéz garanciát vállalni Irán őszinteségéért, elkapkodott lépéseket tenni azonban már csak ezért sem érdemes az erős ázsiai ország irányában.
A nyugati világban – s immár nem csak az óceán túloldalán – egyre többen mondják azt, hogy Irán mára elvesztette az esélyét annak, hogy belépjen a „szalonképes országok klubjába”. Arra azonban még senki sem adott választ, mit lehet tenni a helyzet normalizálása érdekében. Sőt, a kérdés feltehető úgy is, akar-e egyáltalán valaki lépést tenni ebbe az irányba, avagy immár Londonban, Párizsban és Berlinben is elkönyvelték, hogy a Kelet és a Nyugat közti kulturális, politikai és katonai feszültség feloldhatatlan.
Kevesen vallják be ugyanakkor, hogy Teherán lépése valóságos csapdahelyzetet teremtett, hiszen míg Irán legfeljebb bizonytalan kereskedelmi előnyöket veszített el, bírálói könnyedén egymással is szembekerülhetnek. A Teherántól való eltávolodás más országoknak, így például Oroszországnak és Kínának is gazdasági hátrányt okoz, akik így aztán – már csak a fegyverexportjukat is féltve – Irán elítélése helyett nagy valószínűséggel vétót emelnek majd a Biztonsági Tanácsban. Ismerve Németország Keletre irányuló kereskedelmi programjait, Joschka Fischer kemény bírálata sem biztos, hogy Berlin utolsó álláspontját fedi. Az urándúsítás felújítását természetesen hiba lenne örömmel fogadni, ugyanakkor arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a szomszédos Pakisztán és a közeli India, valamint Izrael is rendelkezik nukleáris fegyverekkel, s bár ez a tény szintén nem a világ békésebbé válását segíti elő, nekik – Amerika szövetségeseinek – mégis mindenki elnézi atomarzenáljuk fejlesztését. Irán valós fenyegetést jelent a térség számára – írta több lap is a hét elején, megfeledkezve arról a sajnálatos jelenségről, hogy a nukleáris kapacitás immár nem feltétlenül a harcmezőkön, sokkal inkább a tárgyalóasztalok mellett bevethető nagyhatású fegyver.