Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy Géza (Pécs): Nagy öröm volt hallgatni nemrégiben megválasztott köztársasági elnökünk ünnepi beszédét augusztus 20-án. Mind a szabatos megfogalmazásra, mind a tiszta gondolatokra vonatkozik ez. Sólyom László úgy fogalmazta meg véleményét, hogy az méltó volt az államfői szerephez. Különösen a beszéd azon része tetszett, amikor a határon túli magyarok állampolgársága ügyében emlékeztette mulasztásukra a politikusokat, különösen a jelenlévő kormánypárti urakat. Hiszem, a jóérzésű magyarok többsége egyetértett vele.

Nagy Imréné (Győr): Bozóki miniszter urat zavarja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma elnevezés, ugyanis a Szigeten arról beszélt, hogy jövőre csak Kulturális Minisztérium lesz a hivatalos elnevezés. Szerinte nincs szükség a „nemzeti és örökség” megnevezésre, mert ezek azt sugallják, hogy csak a múltról beszélünk. Csakhogy múlt nélkül nincs jövő, és egy nemzet identitása a múltjából ered. Az EU országait elsősorban nyelvük és nemzeti kultúrájuk különböztetik meg egymástól. Ha egy házat meg akarunk venni, és arra tetőteret akarunk húzni, meg kell vizsgáltatnunk a ház alapját, és csak így lehet az építkezést megkezdeni. 2000-ben egy német ismerősöm Budapesten járt a millenniumi ünnepségek idején. Elragadtatással beszélt a körmenetről, a Szent Koronáról. Azt mondta, hogy sajnos a németeknek nincsenek ilyen ereklyéik a múltjukból. Nálunk meg sokan nacionalistáknak nevezik azokat, akik fontosnak tartják a nemzet és a hazaszeretet fogalmát.

Domokos István (Budapest): Soha nem állt szándékomban feleslegesen kötözködni, mások hibáit kipécézni; csak olyankor szólalok meg, ha közéletünkben olyan dolgot tapasztalok, ami a nemzet érdekeivel szemben áll, és aminél nyilvánvaló a hazudozás. A nemrég lezajlott köztársaságielnök-választásnál a politikusok és a sajtó szinte egyöntetűen mindkét előző elnök érdemeit hangoztatta. Míg Mádl Ferenc kitűnő és hibátlan működését senki nem vonhatja kétségbe, addig a sokak szerint joviális „nagyapóról”, Göncz Árpádról számomra csúnya emlékek maradtak. Ő elnöksége idején is makacsul a SZDSZ javára politizált. Nem felejthető például, hogy Göncz Árpád elnöki kegyelemben kívánt részesíteni egy hazai fehérgalléros bűnelkövetőt, egy gazdag bankárt, és ebben a szándékában Dávid Ibolya igazságügy-miniszter akadályozta meg.

Tisztelt Szerkesztőség! Arról tájékoztattak, hogy lapjukban az jelent meg alcímként, hogy becsapott A szólás szabadsága. Bízom benne, hogy félreértésről és nem tudatos ferdítésről van szó. Kérem azonnali helyreigazításukat: Friderikusz Sándor felkérését elfogadtam, majd megfontolás után én döntöttem úgy, hogy nem ülök le egy asztalhoz az általam illetéktelennek tartott új főigazgatóval. A szólás szabadsága szerkesztősége kifogástalan tisztességgel tartotta be megállapodásainkat.
Szigliget, 2005. augusztus 23.
Petrovics Emil