A négy fejfájás

Lóránt Károly
2005. 09. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Becsöngettek az unióban is: az Európai Parlament padsorai megteltek képviselőkkel és a bizottságiak is visszajöttek hathetes szabadságukról, amit a Luxembourg téren lévő éttermek és kocsmák forgalmának növekedése is világosan jelez. A pihenés bizonyára jót tett politikusainknak és szükségük is lesz minden energiájukra, hogy a soron következő problémákkal megbirkózzanak.
Itt van mindjárt a költségvetés, amit Tony Blair ellenállása miatt nem sikerült tető alá hozni, és a brit elnökség alatt nem is várható e tekintetben különösebb előrehaladás. De minél tovább húzódik a költségvetés elfogadása, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a támogatások késni fognak, amin legtöbbet az új tagok veszítenek. A költségvetést azonban, ha késéssel is, de bizonyosan elfogadják. Nem úgy az alkotmányt.
A harmadik fejfájás az európai szociális modell. Arról, hogy mit is jelent ez a modell, az unió vezetői még az alkotmányról szóló francia népszavazás előtt vitát kívántak rendezni, de miután érzékelték, hogy a kérdés érzékenyen érinti a szavazókat – akik, nem minden alap nélkül, azt gondolják, hogy lényegében további munkahelyek megszűnéséről és a bérek csökkenéséről van szó –, a vitát október végére halasztották. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök szerint az unió két filozófia között választhat: az egyik a további politikai integráció, a másik a szabad piac kiterjesztése. Szavai azonban azt a félelmet keltették, hogy a „szabad piac kiterjesztése” olyan új irányelvek elfogadását jelenti, mint például a szolgáltatások további liberalizálását célul kitűző Bolkestein-direktíva. A joggal gyanakvó európai polgárokat tehát nehéz lesz meggyőzni arról, hogy a meglévő jóléti rendszerek bármilyen reformja a javukat szolgálná.
Ezek a problémák azonban eltörpülnek az unió legnagyobb fejfájása, a török tagság mellett. Törökország uniós tagságát tulajdonképpen senki sem akarja, mert félnek, hogy az felgyorsítja az amúgy is izmosodó európai mozlim közösségek további térfoglalását. Ezt kimondani azonban politikailag nem korrekt, és a szélsőjobboldaltól eltekintve csak kevesen vállalkoznak rá igaz, a vállalkozók között olyan politikusokat találunk, mint például Giscard d’Estaing, Fritz Bolkestein vagy Angela Merkel. Októberben azonban mégiscsak el kell kezdeni Törökországgal a csatlakozási tárgyalásokat, és miután Ankara szinte már minden korábbi uniós követelést teljesített, nehéz lesz újabbakat kitalálni a végső döntés beláthatatlan jövőbe való kitolásához.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.