Debrecenbe tartó berlini vendégünk, Lars gépe a Ferihegy 2 terminálon landolt, majd a fiatalember rutinosan felült a BKV által működtetett reptérbuszra, hogy eljusson a Nyugati pályaudvarra. Felkérésünkre készségesen igent mondott, és vállalta, hogy a 3-as metró végállomásáig elmondja, „ha szúrja a szemét valami”.
– Már otthon, indulás előtt feltűnt, hogy a magyar főváros nem használja ki a repülőtere mellett húzódó vasút közelségét. Útjaimat otthon, az interneten tervezem meg, ezért tudtam, hogy igen bonyolult lesz majd a közlekedés Magyarországon – mondta a fiatal informatikus, miközben helyet foglaltunk az autóbuszon. Amikor Lars az utasteret vette szemügyre, éppen szabadkozni kezdtem, hogy a BKV-nak vannak új repülőtéri buszai is, de a fiatalember félbeszakított: az számít, ami épp az utas rendelkezésére áll. A járműből közben óvatosan szálltak le az utasok, mert az egyik ajtó mindkét szárnya olajos és poros volt. Alkalmi „idegenvezetőnk” figyelmét felkeltette a Szemeretelepi vasúti megálló, ezért leszálltunk a buszról. Szerinte egy ilyen állomás Berlinben, a repülőtér közelében stratégiai fontosságú, hiszen az utasok vonattal is megközelíthetik a várost. Szemeretelepen azonban mintha megállt volna az idő. A vágányok között és az elhanyagolt zöld területen öt perc alatt három tucat műanyag flakont, illetve kétszer annyi söröspalackot számoltunk meg, s a környék úgy festett, mintha egy egész vonatszerelvényből itt dobták volna ki a cigarettás dobozokat. Mindezt így összegezte vendégünk: Most ne a szemetelőkre haragudjunk, hiszen nincsen kuka a környéken. A repülőtérre vezető út és a sínek között is rengeteg volt a hulladék – még szerencse, hogy ezt a megálló egyetlen fedett padjáról Lars nem vehette észre, mert az üvegfalat átláthatatlanná tette a lerakódott vaspor, amely elvegyült a régi graffitikkel. Megállapítottuk ugyanakkor, hogy csak személyvonatok állnak meg itt, amelyek sűrűbben csak munkanapokon, akkor is óránként közlekednek. Ismét felszállva a reptérbuszra, vendégünk elégedetten csettintett az új járgány külsejére, leülni és körülnézni viszont nem tudtunk benne a zsúfoltság miatt. A vezető tört angolságára egyszerre kaptuk fel a fejünket.
– Ha eddig nem is értettem, milyen megállókat jelentett be, az már jól esett, hogy Kőbánya– Kispest végállomás előtt a külföldi turistáknak is jelezte a sofőr, hogy le kell szállniuk – így Lars. A „Kökin” a metró- és buszvégállomás egy szemétégetőhöz hasonlított. A csekély füves részeket műanyag tányérok és olcsó sörök dobozai borították. A BKV buszaitól a metróhoz vezető, mocskos üvegekkel borított folyosó levegőjétől egyszerre borzadtunk el. A pizzázóból, illetve a lángos- és gyrossütőből áradó ételszag itt elvegyült a kiskocsmák és bisztrók ontotta cigarettafüsttel. Hasonló hangulat fogadott a MÁV kőbánya-kispesti megállójában is, ahol a hajléktalanok rendszerint a padok alá piszkolnak. Lars a fejét vakarta a látványtól, majd kínos nevetéssel elköszönt. Metróval ment a Nyugati pályaudvarig, ahonnan Szemeretelep ismételt érintésével elutazott Debrecenbe.
Késik az expressz. A városközpontot és a repülőteret összekötő gyorsvasút megépítéséről Orbán Viktor miniszterelnök 1999-es kanadai látogatásakor született meg a TriGránit Rt. és a magyar állam közös szándéknyilatkozata. Két év múlva a MÁV Rt. és a TriGránit Rt. megalapította a gyorsvasút előkészítési munkálataiért felelős Ferihegy Expressz Kft.-t. A 2002-ben hivatalba lépett Medgyessy-kabinet azonban semmit nem tett a beruházás érdekében. Az eredeti számítások szerint naponta 8800 ember használná a vasúti szerelvényeket, amelyek húszpercenként követnék egymást, és a belvárosból a terminálokig tizenkilenc perc alatt jutnának el. Ha elkezdik, a kivitelezés 24 hónapba telt volna. Az idén, június 21-én a MÁV Rt. stratégiai vezérigazgató-helyettese bejelentette: 2007-ben megkezdik a gyorsvasút pályájának kiépítését.
Facebook
Facebook, Apple, Amazone – elhagyhatják Európát Brüsszel miatt?
