Bon Camino!

K ö n y v e s h á z

Egy zarándok olyan utazó, akit komolyan vesznek, mondja Ambrose Bierce. Zarándok az, aki gyógyulást, lelki tisztulást keres, és emléktárgyakat talál.
Pedig ez nem tréfa. Úgy kell készülni az útra, mint a halálra. Tolvaly Ferenc, aki egy regénytrilógia után vágott neki az útnak, tudja ezt. A trilógia három könyvében nincs annyi kérdőjel, mint ebben. Mert a benső út fontosabb, mint a külső. Az embernek magával kell találkoznia, szánalom nélkül.
Két híresebb búcsújáró regényről tudok. Chaucer 1380-ban írt Canterbury mesék-jéről, ahol egy híján harmincan mesélnek és John Bunyan 1675-ben a börtönben írt A zarándok útja című munkájáról, amelyben valaki elhagyja a családját, de nem mondja meg, miért. Egyiküké se hasonlít erre a sebes regényre.
Az első misztérium mindjárt az, hogyan került a vándor az út kezdetéhez. Nagyon jó megoldás, hogy Tolvaly, mélyen hívő katolikus létére, egy istentagadóval járatja végig a világ egyik leghíresebb zarándokútját, az észak-spanyolországi El Caminót. Fikció ez, de átszőve személyes tapasztalatok, megélt helyzetek sokaságával. Nem mondhatunk el mást, mint amit megtapasztaltunk. A kitaláció már rég nem érdekel senkit.
És aki belőlem olvasót csinál, az író. Akinek művében észreveszem ugyan a kisebb hibákat (épp a külső út, az általam útikönyv-irodalomnak hívott részeit), de alig várom, hogy a belső, lélekbéli utazás részese lehessek. Az jó, és nem érdekel, hogyan csinálja. Nincs időm, hogy a megírás furfangjaival bíbelődjem. Elragad a jelen, az út sodrása. A zarándoklaté, amely az élet maga. Alonso és Laura, a két lélekbéli kísérő, az apa, anya, a báty figurája is személyes ismerősöm már, nem csak a főhős. Na és Pablo, aki spanyolnak mondta magát, de nem is beszélt spanyolul.
Úgy érzem magam, mint egy filmben, amelynek szereplője vagyok, mondja főhősünk, aki kívülről is látja magát. Nem az út nehéz, a nehézség maga az út. Az újfajta luxuszarándokokat lenézi hősünk. A macska megevett hét patkányt, aztán elment zarándokútra, ahogy a pandzsábi közmondás tartja. Gazdagság, szegénység, idő és kibertér, televízió és benső vízió, reklám és valódi élet értelme kavarog e látomásban. Az olvasók ilyen közel még nem kerülhettek a szerzőhöz. Az igazi szerelem olyan, mint ez a zarándoklat: nincs stratégiája. Rájövünk, hogy nem a hegy az ellenfelünk, nem is a kavics a cipőnkben, hanem saját magunk. A világ az út, a tao, út menti zarándokmenhelyekkel, esetleg fogadókkal súlyosbítva, és az út vége, a halál. Utunk célját csak akkor tudjuk, ha már megérkeztünk. Az út maga a jutalom.
(Tolvaly Ferenc: El Camino – Az út. Kortárs Könyvkiadó, Budapest. Ára: 2750 forint)