Botrányos hallgatás

Ismét a hallgatás fala, csend és homály veszi körül azokat a megállapításokat, amiket az Állami Számvevőszék hozott nyilvánosságra az elmúlt napokban a kormányzat költségvetési bűvészmutatványairól, a csőd szélére sodort önkormányzatokról, valamint arról, hogy milyen kezekben van manapság mindnyájunk pénze és a közvagyon. Egy demokráciában mindebből már világraszóló botrány kerekedne. Banánköztársaságunkban viszont úgy tesz a kormány, mintha a jelentés után semmi teendője nem lenne. Megalázóan semmitmondó válaszokat küld a számvevőknek, a fontos kérdésekről pedig hallgat. Mert ha bármit mondana, a megállapításokból bármilyen következtetést levonna, az a rendszer lényegét érintené, és messzire vezetne.
Kellemetlen az ügy, mert a számvevők túl sokat kívánnak. Például személyi felelősségre vonást az állami vagyonkezelő szervezetnél a feltárt vagyonvesztés és más szabálytalanságok miatt. A kérést természetesen vizsgálják a Pénzügyminisztériumban, immáron egy hete. Végeredmény nem született, vélhetően nem is fog. Mint ahogy arról sem hallunk majd semmit, hogy a vállvonogatáson kívül várható-e a kabinet részéről, hogy a kirívó esetek ellen bármit is érdemben cselekedne.
Például sor kerül-e a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. magánosításának felülbírálatára azután, hogy a számvevőszéki jelentés kimutatta: nem a legmagasabb értékű ajánlat nyert, és a későbbi győztes a második fordulóban – példátlan módon – csökkenthette a vételárat. Vajon vissza kell-e adnia a jelenlegi kormányfőhöz több szálon is köthető befektetőnek a céget a polgárok köztulajdonába? Mire számíthatunk akkor, ha vagyonunk gazdája, az ÁPV Rt. rögtön az – enyhén szólva megkérdőjelezhető – ügylet védelmére kell, és a privatizációs szervezet vezetője nem restelli azt állítani a 700 millió forinttal csökkentett ajánlatról, hogy az volt a legkedvezőbb az állam számára? Vajon kit segít, és kinek az érdekét szolgálja ez a pironkodás és szemrebbenés nélkül elhangzott kijelentés? Lehet-e bármiféle következménye annak, hogy a Mol Rt. 12 százalékos tulajdonrészétől úgy vált meg a kormányzat, hogy áron alul értékesítette a pakettet, nem véve tudomást a részvényárak kiszámolható és látható emelkedéséről? Számít-e bármit a számvevők figyelmeztetése, hogy kockázatos a Ferihegyi repteret üzemeltető Budapest Airport Rt. értékesítése, hiszen fontos dokumentumok hiányoznak és a vagyonkezelői szerződés sincs rendben?
Nem számít semmit, hiszen ha egy pillanatig is komolyan venné a kormány a demokratikus játékszabályokat, nem lódítaná azt, hogy a számvevőszék jelentése a polgári kabinet tevékenységéről állított ki bizonyítványt. Nem küldene lélegzetelállítóan cinikus levelet a pénzügyminiszter, melyben – bár személyi felelősségre vonást kértek tőle – leszögezi: a bírálatokkal kapcsolatban nem tesz észrevételt. S nem állítja azt az ÁPV Rt. elnöke, hogy minden törvényesen és szabályosan történt, ha a jelentésben azt olvassa, hogy a privatizációs szervezet nem volt takarékos, a szakértői, tanácsadói díjak szükségessége és mértéke nem volt indokolt.
A még idézhető példák mind egy eredőre vezethetők vissza. A szocialisták úgy váltottak rendszert hazánkban, hogy a váltás lényegét a mai napig nem ismerik el. Legfőképpen azt, hogy a polgárok és a védelmükre felállított intézmények, mint például a számvevőszék, jogosultak a hatalom ellenőrzésére. Semmibe veszik azokat az embereket is, akik megválasztották őket. Addig várhat még a kommunizmus utáni új korszakra Magyarország, míg ezt büntetlenül és következmények nélkül megtehetik.