A másfél órás eszmecsere végén a két politikus udvarias kézfogással búcsúzott el egymástól, azt a benyomást keltve, hogy a gazdasági és szociális helyzet reformjáról alkotott elképzeléseik közötti különbség áthidalhatatlan. Amíg a CDU kancellárjelöltje a jövő kilátásairól adta elő elképzeléseit, addig az SPD kormányfője az elmúlt hét esztendő lépéseinek jelentőségét hangsúlyozta, és igyekezett azok sikertelenségét az előző, Helmut Kohl vezette kormánynak felróni.
Az előzetes várakozásoknak megfelelően kimagasló politikai újdonságról egyikőjük sem tudott gondoskodni. Így a vitát megfigyelő szakértők, újságírók, vendégek – hasonlóan a tv-képernyők előtt helyet foglaló nézőkhöz – abból a szemszögből kísérték figyelemmel, hogy a nagy esélyesnek tartott „médiakancellárral” szemben a kamerák szimpatizánsának egyáltalán nem mondható női kihívó miként állja meg a helyét. E tekintetben a mérleg nyelve egyöntetűen Angela Merkel javára billent. Az elemzők túlnyomó többsége szerint bátor, szuverén fellépésével felnőtt a sokkal rutinosabb kancellárhoz, és nem riadt vissza attól, hogy kiálljon olyan népszerűtlen intézkedések mellett is, amelyek nélkül szerinte Németországot nem lehet elmozdítani a holtpontról. Schröder ezen elképzeléseket a szociális rendszert megrendítő veszélyekként igyekezett beállítani.
A különböző közvélemény-kutatók körkérdéseire beérkezett válaszok szerint viszont a vita után mért szimpátiaértékek még mindig a kancellárt erősítik, aki médiarutinjának kihasználásával megfontolt államférfi benyomását kelti, mintha nem az ő regnálása idején alakult volna ki az ötmilliós munkanélküliség és a milliárdos államadósság. Befejezésül fennmaradt a megválaszolatlan kérdés: mennyiben befolyásolja majd a tv-párbaj a két hét múlva sorra kerülő választás alakulását? Erre a kérdésre egyelőre korai lenne még választ adni.

Megerőszakolta főnöke feleségét egy gyulai vízvezetékszerelő, amíg a főnök kórházban feküdt