Hévíz: egy évig biztos nem épülhet fel a luxusszálloda

A Hévízi-tó és környéke lokálpatriótái nem nyugodtak bele, hogy városvezetőik egyesek szerint dilettáns vagy éppen szűk látókörű, „profitorientált” döntése miatt veszélybe kerüljön a nemzeti kincsnek számító gyógytó jövője. A dolgok jelenlegi állása szerint nekik volt igazuk: a tó partján legalábbis egy évig biztosan nem épülhet fel a gyógyhatást adó tőzeglápot veszélyeztető ötcsillagos szállodakomplexum. A civilek fellebbezésének helyt adott az országos környezetvédelmi szakhatóság, kötelezővé téve a részletes hatástanulmány elkészítését. A több mint egy éve folyó harcot megfélemlítés, korrupciógyanú, politikai nyomásgyakorlás kísérte. Papp Gábor, Hévíz önkormányzati képviselője tegnapi sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: hisznek benne, hogy a döntés révén a helyi kisrégió fejlődése új pályára áll. Illés Zoltán (Fidesz) viszont korántsem ilyen optimista.

Egy öthektáros lápterületen működő angolnanevelő a hévízi gyógytó közvetlen közelében a rendszerváltozást követően a kincstár tulajdonába került. Az angolnanevelés megszűnt, a területet értékesítették. Érdekes módon Hévíz nem licitált a határán lévő ingatlanra. Vértes Árpád polgármester nyilatkozata szerint nem volt rá a városnak pénze. Képviselők szerint viszont a stratégiailag fontos terület megszerzésére ki lehetett volna gazdálkodni az anyagiakat – ha a városvezetés akarta volna. A terület végül 2001-ben a szomszédos Keszthely tulajdonába került, mindössze 300 millió forintért. Akkor még nem aggódtak a hévíziek sem a sorsa miatt, mivel Keszthely vezetése lelkesen támogatta a tájrehabilitációs tervet, amely révén a gyógytó és a kisrégió a világörökség címére is számot tartó organikus egységgé válhatott volna. Azonban az elképzelést szívügyének tartó fideszes alpolgármester elhunyt, 2002-ben pedig balliberális többségűvé vált a testület. Mohácsi József (MSZP– SZDSZ) polgármester vezetése alatt 2003 őszén Keszthely félmilliárdos haszonnal adta tovább a tájrehabilitációban kulcsszerepet játszó angolnást a Balusztrád-csoport leányvállalatának, a Smaragd Investnek. A cégdokumentumok szerint Németh Ferenc hévízi vállalkozó, Mohácsi József keszthelyi polgármester barátja és korábbi főnöke a Smaragd felügyelőbizottságának tagja. Molnár Tibor hévízi vállalkozó, a keszthelyi alpolgármester testvére szintén felügyelőbizottsági tag. Keszthely a telek eladását követően a balliberális többség szavazataival a nevét adta egy uniós városrehabilitációs konzorciális pályázathoz is, ami a Smaragdnak több mint 800 millió forintot hozhatott volna, de ha nyer, a város nem lát belőle egy fillért sem, viszont elesik a további pályázati lehetőségektől. A pályázat végül nem nyert. Mint megírtuk, a korrupció gyanúját is felvető tranzakció miatt a Hévízért Városvédő Egyesület, Illés Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, Ruzsics Ferenc keszthelyi önkormányzati képviselő és Papp Gábor hévízi önkormányzati képviselő a Legfőbb Ügyészséghez fordult. Megírtuk azt is: Ruzsics Ferencet „kekeckedése” miatt azzal fenyegették meg telefonon, hogy ha nem hagyja abba, egy nap lófejet talál maga mellett az ágyában. (Mohácsi József egyébként az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje lett az idén.)
A Smaragd Invest ötcsillagos szállodakomplexumot kívánt építeni a lápterületen. Mikor ez kiderült, a helyi lokálpatrióták, a tó ügyét szívükön viselő szakemberek úgy döntöttek, lépni kell. A tó gyógyhatását és vízellátását ugyanis főként az azt körbevevő tőzeglápnak köszönheti. A mélyművelésű bauxitbányászat a rendszerváltozás előtt már majdnem végképp tönkretette a tavat. A bányákat bezárták ugyan, de a tőzegláp beépítettsége megnövekedett, a tó regenerációja lelassult. Rábai József környezetvédelmi szakmérnök, aki egyetemen tanította a környezetvédelmi hatásvizsgálatot, mellesleg a hévízi testület tagja, hiába figyelmeztetett, hogy a beruházás beláthatatlan kockázatokkal jár, a hevenyészett előzetes hatástanulmányt nem fellebbezte meg egyik érintett önkormányzat sem, csak a civilek. Erre a szakhatóság szakértői vizsgálatot rendelt el. Mint Papp Gábor felhívta a figyelmet: tudomásuk van róla, hogy egészen államtitkári szintig folyt a „lobbizás” – vagyis a politikai nyomásgyakorlás – az építkezés mellett. Ám a szakértő a környezetvédőket igazolta, és annak a több ezer tiltakozónak az aggodalmait, aki országszerte bekapcsolódott az általa indított tiltakozó aláírásgyűjtésbe. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség mostani döntése a részletes hatásvizsgálat elrendeléséről szintén az igazukat támasztja alá – szögezte le Papp Gábor. Mint elmondta: a vizsgálatnak egy vegetációs ciklust kell felölelnie, vagyis legalább egy évig tart – addig biztos nincs építkezés. S ha még megadják is az engedélyt, ami szerinte képtelenség, lakossági fórumon kell kikérni a helyiek véleményét. Mint hangsúlyozta, a jogszabályban előírtakon túl most meg kell vizsgálni a tervezett építmények vízháztartásra gyakorolt hatását, a megnövekedett terhelés levegőre, mikroklímára való hatását is. Bízik benne, hogy ki fog derülni az igazság, és a hévízi gyógytó és a kisrégió fejlődése új pályára áll, amely az ökológiai szempontok figyelembevételével, az adottságok kihasználásával garantálja a környék megélhetését adó turizmus hosszú távú fellendülését.
Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának tagja, aki mindvégig figyelemmel kísérte a történetet, már nem ilyen optimista. Úgy véli, gyökeresen át kellene alakítani a környezetvédelmi törvényeket. Mint mondta, idáig el sem lett volna szabad jutni, nevezetesen, hogy a civileknek kell kiharcolniuk egy nyilvánvalóan környezeti kockázatokkal járó beruházás korrekt, részletes környezeti hatásvizsgálatát. Szerinte nagy a veszélye, hogy a minimum egyéves vizsgálat után a szakhatóság mégis ki fogja adni az engedélyt, ugyanis a vizsgálati eredmények manipulálhatók, a szakhatóság viszont bürokratikus szellemben dönt: ha az anyagban foglaltak megfelelnek a törvényi előírásoknak nem mérlegelhet, ugyanis elveszti a pert, ha elutasítja az engedély kiadását. Sokkal szigorúbb, határozott koncepciójú, prioritást élvező környezetvédelmi politikára lenne szükség: az alkotmány is erre kötelez, ugyanis az állampolgár egyik legfontosabb alapjoga az egészséghez, egészséges környezethez való jog…