Itt a háromszáz forintos benzin

Gondban vannak a diszkontbenzinkutak: mivel a benzin ára nő, a kutak árrése viszont zsugorodik, a kis töltőállomás-hálózatok egyre nehezebben tudnak olcsóbbak lenni konkurenseiknél. A benzin ára a szorító verseny dacára is mától elérte a sokat emlegetett háromszáz forintos szintet, és további drágulás várható. Eközben semmi biztosat nem tudni arról, tervez-e, s ha igen, milyen lépéseket a kormány a magas üzemanyagárral kapcsolatban. Az ezzel összefüggő megnyilatkozások legalábbis ellentmondásosak, és még az is elképzelhető, hogy mást akar a gazdasági és mást a pénzügyi tárca.

Újabb, lélektaninak mondott határhoz érkezett az üzemanyagok ára. Azzal, hogy a Mol Rt. ma ismét megemelte nagykereskedelmi árait – a hírek szerint a benzin hét, a gázolaj három forinttal drágult –, már vannak olyan benzinkutak, ahol háromszáz forint körüli árat kérnek a 95-ös benzin literéért. A 98-as benzin még ennél is drágább, a gázolaj pedig nagyjából 275 forintba kerül.
A mostani ár reálértéken már nagyon közel áll a magyarországi történelmi csúcshoz, és ha a Mol napra pontosan követné a nemzetközi jegyzésárakat, már rég meghaladtuk volna az öt évvel ezelőttre datálható, vásárlóerőhöz viszonyított rekordszintet. A Mol kommunikációs igazgatója lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy az olajtársaság kivárásra rendezkedett be, amikor a nemzetközi ármozgások késleltetett követéséről döntött. A Mol abban bízik, hogy a Katrina hurrikán pusztítása nyomán tűként kiugró üzemanyagárak a helyzet normalizálódása után visszatérnek majd a korábbi szintre. A kivárást a fogyasztók szempontjából pillanatnyilag aligha lehet másként, mint kedvező fejleményként értékelni.
A magyar piacon működő kisebb, egyenesen a rotterdami árutőzsdéről vagy az egyéb, a Moltól független forrásból vásárló kúthálózatok ugyanakkor nehéz helyzetbe kerülnek, ha ez az állapot hosszú időn át fennmarad. Ezek a kutak ugyanis eddig azzal tudtak vonzóvá válni a vásárlók szemében, hogy a legnagyobb piaci szereplőkhöz képest körülbelül tíz forinttal olcsóbban adták az üzemanyagot. Jelen körülmények között azonban ezt csak igen szorosra húzott nadrágszíjjal tehetik meg. Van olyan vállalkozás, amelynek vezetői egyenesen úgy látják, hogy a tőzsdei jegyzésáraktól elmaradó hazai tarifákkal őket akarják kivéreztetni, és állítják: árrésüket kénytelenek olyan kicsire állítani, hogy pillanatnyilag szinte egyáltalán nem keresnek az üzemanyag-forgalmazáson.
A fenti állapot csak az egyik olyan tényező, amely nehezíti a kisebb üzemanyag-piaci szereplők helyzetét. A másik probléma a beszerzési források hirtelen leszűkülése. Ennek oka egy júliusi rendelet, amelynek értelmében a tízmilliomod résznél magasabb kéntartalmú üzemanyagok után magasabb jövedéki adót kell fizetni, mint azokért, amelyek ennél kisebb arányban tartalmazzák a savas esőkért is felelős szennyező anyagot. Mivel az Európai Unió szabályozása értelmében csak 2007-től kötelező kénmentes üzemanyag előállítása, a környékbeli finomítók termékeinek egy részét nem érdemes behozni Magyarországra.
A nehézségek ellenére a diszkontláncok nem adják fel, és hoszszú távon további terjeszkedésben bíznak. Információink szerint ezt azért tehetik meg, mert beszállítóik felmérték, hogy érdemes továbbra is maradniuk a magyar piacon, ezért hajlandók bizonyos engedményekre. Érdeklődésünkre az első hazai diszkontlánc, a KlubPetrol vezetői úgy nyilatkoztak, hogy folytatják a meghirdetett növekedési stratégiát, és több új kút megnyitásához már megkötötték a szerződéseket. Hasonlóan terjeszkednek az áruházláncok. A Tesco épp tegnap jelentette be, hogy megnyitotta tizenhetedik töltőállomását.
Egyelőre nem tudni, milyen magasságba emelkedhet Magyarországon a benzin ára, az azonban biztos, hogy a nemzetközi árváltozások előbb-utóbb megjelennek nálunk is. Az a kérdés, melyik az az árszint, amely már komolyan visszafogja a gazdaság növekedését, és ezzel párhuzamosan felpörgeti az inflációt. Tízszázalékos üzemanyagár-növekedés a szállítási és egyéb tarifák drágulásán keresztül néhány tized százalékkal emeli a pénzromlás ütemét. Ezt a hatást a kormány gyakorlatilag csak az adóterhelés mérséklésével képes tompítani, egyelőre azonban nem tudni, a magyar kabinet tervez-e ilyen lépéseket, mert az ügyben illetékes szereplők egymásnak ellentétesen nyilatkoznak. Lapértesülések szerint ebben a kérdésben gyökeresen eltér a gazdasági, illetve a pénzügyi tárca szándéka, és amíg előbbi belemenne az adócsökkentésbe, utóbbi költségvetési okokra hivatkozva mereven ellenzi azt. László Boglár kormányszóvivő tegnap szintén a költségvetési szempontokat hangsúlyozta a kérdés kapcsán.