Rómer Flóris bencés pap tanár, régészetünk XIX. századi úttörője 1859 nyarán sorra járta a Bakony falvait a régmúlt épített emlékeit kutatva. Augusztus utolsó napjait Szentlászlón töltötte gróf Eszterházy Sándor vendégeként – „a legmagyarabb vendégszeretet minden kellemeivel fűszerezve” –, közben tüzetesen megszemlélte a település templomait is. A község közepén lévő dombon álló, láthatóan régi evangélikus templomról ezt jegyezte fel naplójába:
„A bejárat előtt élükre állított két faragott követ pillantottam meg; az ötször derékszög alatt lépcsőzetesen tagolt alapköveken a román levélkéket és a gömbölyű oszlopok helyeit jól ki lehetett venni; ezekhez tartozik a paplak udvarában fekvő acanthus levelű fejezet is, melyen a megfelelő oszlopok mélyedései szintén kivehetők. Kezdém az ódon kinézésű templomot figyelmesben vizsgálni. A déli oldalon láthatni a körívű bemenetnek a többi vakolattól elváló vonalait, valamint néhány faragott követ is. A régi keskeny ablakok nagyobb világosság kedvéért újabb időben lettek átidomítva. Örvendettem a tudomány diadalának, mely szerént e három fennmaradt kőből az itt állott templomnak – legfeljebb a XIII. század eleiből vett – valószínű keletkeztét meglehet határozni. Megjön, erősen hiszem, az idő, midőn ezen egyszerű nyilatkozatomat oklevelek által fogom bebizonyíthatni…”
Nos, több mint egy évszázad pergett le Rómer felfedezése után, amikorra (1965-ben) a veszprémi Bakony Múzeum régészei elvégezték az első szakszerű falkutatást a bakonyszentlászlói középkori templomon, majd egy újabb emberöltőnek kellett eltelnie, mire az épület kibontakozott a hét évszázados vakolatrétegek alól. A műemlék templom teljes felújítása immár a XXI. századra húzódott át, s a külső homlokzat befejezése még mindig várat magára.
A Bakony északi lejtőjén fekvő, ma 2200 lakosú Szentlászló kétségkívül Árpád-kori alapítású település, egykor szabad királyi kanászok faluja – villa pastorum porcorum – volt. Első írásos említése viszonylag késői – 1432-ből való –, maga a templom azonban tanúsítja, hogy a tatárjárás idején már tekintélyes község. A XV. században a cseszneki várbirtok része, földesurai közt az 1500-as évek derekáig a Garai, Széchi és Szapolyai családok tagjait találjuk. 1636-ban került az Esterházy grófok kezére – és maradt egészen 1945-ig. Több ízben szenvedett kárt a töröktől. A hódoltság utáni betelepítések nyomán alakult ki a Németszentlászló nevű új falurész (1769-ben) svábföldi katolikus lakókkal, az ősi Szentlászlón a lutheránus hitre tért magyarok maradtak (a két falurész 1892-ben egyesült).
Lássuk ezek után az evangélikusok nagyrészt középkori templomát! A kelet–nyugati tengelyű, téglából készült, késő román stílusú épület hajója és fél nyolcszögzáródású szentélye a XIII. század végéről származik. Szabályos hármas osztású: a 7,5 méter széles hajóra 10 méternyi hosszúság, a keskenyebb szentélyre pont a fele, azaz 5 méter jut. A diadalív enyhén csúcsíves, lépcsős bélletű, a szentélyt korai gótikus formájú, fiókos boltívek borítják. A szentélyen és a hajó déli falán nyíló ablakok mind román koriak, tölcséres béllettel. A külső homlokzatot a dunántúli téglaépítészetre jellemző cikcakkdíszes párkányszalagok és kiugró függőleges falsávok díszítik. A déli hajófal ékessége az azóta kibontott, faragott kőlábazatú és oromzatú, hármas (tégla) hengerbélletű kapuzat, amelyet Rómer felismert, és amelyet Koppány Tibor építész – a templom műemléki helyreállításának tervezője – elképzelése szerint rekonstruáltak az elmúlt években. A régi hajó elé 1822-ben építették a barokk ízlésű, tornyos előcsarnokot. Protestáns egyház lévén a templombelső puritán, a fehérre festett fal és az igényes faberendezés ünnepélyessé emeli.
MEK
Iránban kivégezték egy emigráns szervezet két tagját
