Sovány CDU-előny

Fokozódó feszültség jellemzi a befejeződő német kampányidőszakot. Olyan politikai helyzet körvonalai bontakoznak ki, amelyet egyik nagy párt sem tart elfogadhatónak. Az előjelzések szerint a jövő vasárnapi választás során előtérbe kerül a CDU–SPD nagykoalíció lehetősége.

A kereszténydemokraták hoszszú hónapokon keresztül a választás biztos győztesének tarthatták magukat és szövetséget kötve a liberálisokkal, nyugodtan készülhettek a kormányváltásra. A polgári oldal előnye azonban az utóbbi napok során szinte óráról órára csökkent.
Július végén a CDU és az SPD között még húsz százalékpontra rúgott a Merkel-tábor előnye, amely pillanatnyilag négy-öt pontra zsugorodott össze. Az SPD–Zöldek-koalíció vezető politikusai félelemkeltéssel szerezték pontjaikat. A huszonegymillió néző előtt lezajlott televíziós párbaj során a médiakancellárként emlegetett Gerhard Schröder ismételten kamatoztatta adottságait, s hatékonyan hangolt a kereszténydemokraták őszintén bevallott reformtörekvései ellen. A kancellár malmára hajtotta a vizet a Merkel-féle szakértőcsoport adóspecialistája, Paul Kirchhof. A víziókat – egyesek szemében illúziókat – körvonalazó egyetemi professzor határozott fellépése, az adótörvények radikális átalakítása muníciót szolgáltatott az SPD-nek és a Zöldeknek arra, hogy a kisemberek ellenségeként emlegessék és a gúnyos megjegyzések áradatával illessék a tervet és kiötlőjét. A párton kívüli Kirchhofot rövid idő alatt sikerült nevetség tárgyává tenniük. E primitív hadviselés, összekapcsolva a kancellár médiarutinjával, elegendő volt a politikai hangulat átalakításához. Ha hat nap múlva fennmaradnak a jelenlegi erőviszonyok, akkor az ország két kritikus lehetőség elé kerül: vagy a CDU–SPD-nagykoalíció áthidalhatatlannak tűnő ellentéteivel vagy a vörös–vörös–zöld (SPD–PDS–Zöldek) szövetséggel kell szembenéznie. Ez utóbbi megoldás a posztkommunisták átütő sikerét jelentené.